2000 nyarán egy telefonáló arról informálta az E-Misszió Egyesületet, hogy N. város határában a település közmûépítési munkáit kivitelezõ cég a bontási törmelékét illegális módon helyezi el. Sikerült idõpontot egyeztetni a bejelentõvel, s négy nap múlva elindultunk szemrevételezni a területet. A területbejárás nem akármilyen eredményt hozott. A városi -- legális -- hulladéklerakó mögötti homokos, gyomos területen, egy akácos szélében legalább 3000 köbméter hulladékot találtunk. Zöme aszfalt (55-60 %), beton és építési-bontási törmelék, de már megjelentek rajta a különbözõ kommunális hulladékok is, bizonyítva, hogy a szemfüles lakosság felfedezte és megkezdte a lerakó használatát.

Az egykori Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium által szervezett szárazelemgyûjtési program szép csendben meghalt, pedig az elképzelés tartalmazott számos pozitív gondolatot. Közben az Oktatási Minisztérium elindított egy hasonló programot, hasonló módszerrel és hasonló edényzettel. A programból aztán finanszírozási hiányosságok miatt csak egy akció lett, a KTM pénze is elfogyott, s így mindkét kezdeményezés agonizálni kezdett.

"Meg kell keresni az országban azt a helyet, ahol a legkisebb ellenállás mellett és a legnagyobb biztonsággal lehetséges az égetés" -- mondta Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter januárban a garéi hulladék megsemmisítésével kapcsolatban. A miniszter Dorogra célzott. "Kikérem magamnak" -- mondja Nádor Tamás dorogi zöld aktivista. "Tiltakozom az ellen, hogy a garéi dioxinos veszélyes anyagot Dorogon égessék el. Tiltakozom, mint városlakó, tiltakozom, mint választópolgár."

A nyári KukaBúvár lapzártája után az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség hatósági engedélyt adott ki a Gyõri Hulladékégetõ Kft-nek, mely alapján a gyõri veszélyeshulladék-égetõ ismét megkezdhette mûködését. Az engedély tartalma, kiadásának körülményei miatt a Hulladék Munkaszövetség a Felügyelõség határozatát megfellebbezte. Az Égetõ júliusban demonstratív mintaégetést tartott saját tökéletessége igazolására, miközben a helyi lakosság továbbra is a végleges bezárást követeli.

Megközelítõleg 10000 tonna veszélyes hulladékot helyezett el a Magyarországon egyedülálló, I. és II. osztályú veszélyes hulladékok kezelésére és tárolására kialakított aszód-galgamácsai lerakójában a Pyrus-Rumpold Rt. A galgamácsai önkormányzat jegyzõje, mint I. fokú építési hatóság idén februárban visszavonta a lerakótelep II. számú medencesorára 1999. novemberében kiadott használatbavételi engedélyt, de a cég a tevékenységet azután is folytatta. A szabálysértés tényét Fóris Sándor, a Pyrus Rt. elnök-igazgatója nyilatkozatában elismerte. Mi is utánajártunk a dolognak, tapasztalataink az alábbiak.

Az ezredvég rendszerváltó Magyarországán a privatizálással egyidejûleg folyó eredeti tõkefelhalmozás vadkapitalista módszerei és a formálódó demokratikus intézményrendszer sajátos jelenségeket eredményez a környezetvédelem területén is. A szereplõk gyakori identitászavara, az állam politikai, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszerének mûködésében is megnyilvánul. Ennek egyik iskolapéldája egy helyi környezetvédelmi konfliktus: a zirci festékmaradvány égetõ ügye. A német tulajdonú üzemben egy mûszak alatt fél tonnányi hazai és külföldi eredetû festékmaradvány ég le a festõüzemi szerszámokról és hibásan festett vagy felújítandó fémtárgyak felületérõl. Mindez rendben is lenne, ha nem egy medencehelyzetû, kis alapterületû városban, oktatási intézmények, beépített lakóterületek árnyékában történne, olyan módon, hogy a külföldrõl is érkezõ szennyezett szerszámokat feldolgozandó ipari köztesanyagként kezelik, lehetõvé téve ezáltal az e helyen be nem tartható kötelezõ védõtávolságok figyelmen kívül hagyását, kikerülve a környezetvédelmi hatásvizsgálat kényszerét, elhagyva a környezet védelmét szolgáló füstgázkezelés nagy részét, teret nyitva a külföldrõl történõ beszállításnak.