A Metro áruházlánc által kiadott egyik reklámújság tényként közölte a szelektív gyűjtés országos beindítását áruházaiban és abban a HuMuSz-t, mint a program egyik szervezőjét nevesítette. A szelektív hulladékgyűjtő program szakmailag nem vállalható, ezért bírósághoz fordultunk. A pert első fokon megnyertük, mégsem hagyjuk annyiban.

A fenti címmel jelent meg néhány hete a Védegylet állásfoglalása Budapest jövõjérõl. Az anyag Budapest burjánzásának, széthullásának okait keresi és konkrét megoldási javaslatokat kínál részben az egyesület gyakorlati tapasztalatai, részben szakértõi elemzések alapján.

Két hétig volt szerencsénk ismerkedni egy igazi észak-amerikai, ha nem is mega-, de metropolisz hulladékos problémáival. A város Toronto az Ontario tó partján, Kanadában.

Van ugyebár nekünk néhány remekül mûködõ szénnel mûködõ erõmûvünk. Nekünk, mert a legrosszabbul mûködõk - például a Vértesi Erõmû - állami tulajdonban van. A fûtõanyag pontos megnevezése azért kérdéses, mert számos szakember inkább a virágfölddel való szorosabb kapcsolatra esküszik az Oroszlány közelében elégetett anyag esetében. Aztán van nekünk egy remek levegõs rendeletünk. Meg nemrég történt annak egy pontosítása, szigorítása. A két említett kérdés viszonyából elvileg egy szomorú tény következne a Vértesi Erõmûre nézve: eddigi becslések szerint elég súlyos milliárdokat (3-4,5) kellene befizetnie a légkörbe kieresztett hatalmas mennyiségû kén miatt. Mivel az erõmû egészen egyszerûen nem tudta/tudná egyedül kifizetni a kéntelenítõ berendezés telepítését úgy, hogy utána még gazdaságosan tudjon továbbmûködni, sajnos(!) a büntetést be kellene fizetnie, és utána pedig hasta la vista: bezárás.

A nyáron volt szerencsém bepillantást nyerni az alaszkai emberek életébe, barátaimmal egy családi vállalkozásként mûködtetett motelben dolgoztunk. A környezettudatos emberekben általában elég rossz kép él a "pazarló" amerikaiakról, ugyanakkor van néhány dolog, amiben érdemes példát venni róluk. (Vigyázat! Azért ne vigyük túlzásba!)