A tömegközlekedés összforgalmon belüli részarányának csökkenése az elmúlt évtizedben nem vezetett a szolgáltatási színvonal javulásához. Sõt, az igénybevétel mérséklõdése ellenére a zsúfoltság változatlan maradt, a jármûállomány végzetesen leromlott és a peremkerületekben járatmegszûntetések, összevonások sorozata történt és történik.

Szeptemberben I. fokú, nem jogerõs ítélet született a Fõvárosi Önkormányzat és az Állam között folyó úgynevezett metróperben. A bíróság a Fõváros javára döntött, bár a remélt többtucat milliárdos perigény helyett 2,6 milliárd forintnyi igény jogosságát ismerte el a felperes javára. Az Állam azonnal fellebbezett. A Fõvárosi Közgyûlés ugyancsak szeptemberben a metróépítés megkezdése, a felszíni rendezési munkák elvégzése és az állomások kialakítása mellett döntött. Alagútra egyelõre nem futja, de sebaj. Az alagút úgy tûnik a fejekben van. Mindkét oldalon.

Egy ökológiai szempontból ideális hulladékgazdálkodási rendszerben - a Természet mintájára - az eddigi lineáris termelési folyamatok körfolyamatokká zárulnának. Arra kellene törekedni tehát, hogy a keletkezõ hulladékok minél nagyobb hányada legyen egy új termelõ folyamat nyersanyaga. Az ideális hulladékgazdálkodási rendszer jellemzõi:

Cikkünk szerzõje, a HuMuSz elnöke, tagja az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak (OKT). Ez a testület szeptemberben tárgyalta meg a környezetterhelési díjakról szóló koncepciót. A Tanács a díjak bevezetését lényegében aggályosnak, a koncepciót a társadalmi-gazdasági hatások tekintetében megalapozatlannak találta és annak megtárgyalását a HuMuSz képviselõjének ellenszavazata és különvéleménye mellett elutasította.

Úgy tûnik, hogy végül kompromisszumos megegyezéssel zárul a német kormány és az EU-Bizottság 1995 óta tartó vitája. A nézeteltérés oka a német csomagolóanyagrendelet azon kitétele, amely az elõírt többutas arány nem teljesítését kötelezõ betétdíj bevezetésével szankcionálja. Ez a fenyegetettség - állítólag - nem egyeztethetõ össze a hatályos EU-normákkal (mondják, jogellenesen akadályozza a külföldi áruk német piacra való szabad bejutását).

A KTM szervezésében 1997. szeptember 2-án társadalmi vita folyt a hulladéktörvény legújabb, 1997. júliusi keltezésû koncepciójáról. Ezzel a régóta ígérgetett jogszabály elõkészítése gyökeresen új fejezetébe érkezett, mert az évek óta meg-meg rágott elõterjesztésekkel szemben most az EU-irányelvek figyelembevételével, megalapozott törvényelõkészítési munkát kíván felmutatni a tárca. Az, hogy törvénytervezet és elfogadott törvény mikorra lesz belõle, nyitott kérdés, az bizonyosnak látszik, hogy a korábban a tárca által vállalt legkésõbbi, 1998. január 1-i hatálybaléptetés, nem. Sõt az sem zárható ki, hogy hiába lesz kész a tervezet, ebbe a parlamenti ciklusba esetleg mégsem fér be a megtárgyalása.

Manapság, ha álmából rázunk fel egy környezetpolitikust, csipásan is rutinosan szavalja, hogy a legfontosabb a Megelõzés elve meg, hogy a Szennyezõ fizet. A parlament elõtt lévõ hulladékgazdálkodási törvénytervezet is ezzel kezdi, aztán többet nem nyilatkozik róla. Ha a szövegben volt is jogi vagy gazdasági eszköz, mely a valódi hulladékmegelõzést célozta volna meg, a beterjesztés elõtti lobbi nyomulásban sikerült teljesen kigyomlálni.

A jövõ nemzedékek ombudsmanját indítványozó Védegylet nyilvános tanácskozást rendezett a fenti címmel. Neves tudományos kutatók, szociológusok, közgazdászok, jogászok, építészek vezették a pódiumbeszélgetéseket.