Az Environment Agency (az Anglia és Wales környezetének megóvásával foglalkozó vezető szervezet) 200l-2002-ben tanulmányt készített annak érdekében, hogy kiderítse, vajon melyik pelenkázási forma méri a legkisebb csapást a környezetre. Az eredmény kicsit meglepő volt (számomra legalábbis), és persze megfogalmazhatóak vele szemben fenntartások.

Mi a közös a számítógépbillentyűzetben, a telefonkönyvben és a közlekedési táblában? Nyilván a legtöbben kapásból tudják a választ: mindegyikkel lehet falat burkolni.

A Weeeman Paul Bonomini alkotása Cornwallban, a valószínűleg sokak által ismert Eden Project mellett. Magyarul "elektrohulladék-embernek" hívhatnánk (WEEE = Waste from Electrical and Electronic Equipment, azaz elektronikai és elektromos eszközökből származó hulladék). A hatalmas robotszerű figura elektrohulladékból készült, hét méter magas és pontossan 3,3 tonnát nyom. Annyit, amennyi elektronikai hulladékot egy átlagos brit állampolgár élete folyamán megtermel...

A gyógynövényeket könnyen felismerem, és azt is meg tudom mondani, hogy mennyi idő alatt bomlik le a papír. A titokzsáknál már bajban vagyok, sehogyan sem tudom kitalálni, hogy mi az az ismeretlen és természetes anyag, ami ilyen kísértetiesen hasonlít a műanyaghoz. Kicsit elsápadok, amikor fény derül rá, hogy egy sikló levedlett bőrét simogatom, gyorsan az energiás pulthoz váltok, ami eszeveszetten sípol, ha túl sok háztartási eszközt kapcsolok be egyszerre. a kukás-csoport képével a nyakamban nyomkodom a gombokat, miközben villog, sípol és forog minden a pécsi Zöld-Híd Alapítvány Öko-Kuckójában.

Ugye emlékeztek, milyen eső volt május elsején? Nagy tervekkel kezdtük pedig a napot. A komposztprogramot alaposan előkészítettük: kérdőívek a komposztálási szokásokról, szórólapok a komposztálásról kinyomtatva, bemutató komposztládák odaszállítva, bemutató összeállítva. Aztán délután ötig csak esett és esett.