Kiindulási pont volt, hogy a nagyjából 25 millió tonnányi háztartási hulladéknak 2-3%-át az eldobható pelenkák teszik ki, és ezt a mennyiséget kívánatos volna csökkenteni. Logikus lenne egyből a mosható pelenkát ajánlani, azonban a mosható pelenka is terheli a környezetet (vízfogyasztás, energiafelhasználás, stb). Lássuk hát, melyik pelenkatípus hogyan és milyen mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz, az ívóvizek szennyezéséhez, a meg nem újuló energiaforrások fogyatkozásához, az ózonréteg elvékonyodásához, az eutrofizációhoz, stb, stb.
A tanulmány háromféle pelenkázási módot vett górcső alá: az eldobható pelenkákat, az otthon mosott, továbbá a mosodai hálózaton keresztül tisztított pelenkákat. A mosható pelenkákon belül két típust különítettek el a szülőkkel folytatott beszélgetések és kérdőívek kitöltése alapján: a frottír, vagy textilpelenkákat, és az ún. előrehajtogatottakat, vagyis a mosható nadrágpelusokat. Nagy szórás mutatkozott abban a tekintetben, hogy ki milyen további anyagokkal, segédeszközökkel turbózza a mosható pelust, úgy mint: különböző gumibugyik, eldobható betétek, rátétek, fokozott nedvszívó képességgel rendelkező betétek. Ezek egy része szintén a szemetesben, vagy a wc-ben végzi (a wc lehúzása pedig vízfogyasztást jelent). Az eldobható pelenkák csoportja ebből a szempontból homogénebb, ezért ezeket nyilván könnyebb volt vizsgálni és az eredményeket táblázatba foglalni.
A teljes életciklus elemzése során megpróbáltak mindent számításba venni, szigorú átlagokat számolva: az alapanyagok, műanyagok előállítását, útját a gyárakig, a gyártási folyamat során keletkező melléktermékeket és energiafelhasználást, a szállítást, tárolást, a felhasználással járó szennyezést, végül a pelenkák végállomását, mely többnyire a hulladéklerakó, kisebb részben az égető.
A tanulmány 209 oldalon keresztül felsorakoztatja mindazon táblázatokat és diagramokat, melyekben különböző számítások alapján megpróbálták kimutatni azon káros anyagok mennyiségét, melyek egy gyermek 2,5 éves koráig tartó pelenkahasználata során termelődnek. (Átlagosan ennyi időt töltenek a gyerekek pelenkában, és ezt az időtartamot felmérések szerint nem befolyásolja az, hogy milyenben).
Az  kevésbé volt egyértelmű, hogy ezen 2,5 év alatt nagyjából mekkora az a pisi-kaki mennyiség literben és kg-ban kifejezve, mely elhagyja a bébi szervezetét; ennek becslésére kétféle táblázat alapján is elvégezték a számításokat (Geigy, és Forfar kalkulációi alapján készített adatok.) Ha pl. a Forfar-féle adatok alapján számolunk, mindjárt csaknem kétszer akkora mennyiségű széklet és vizelet útját kell nyomon követni, szóval nem mindegy ám.
Figyelembe kellett venni a következő paramétereket is: átlagosan hányszor cserélik a pelust egy nap, nagyjából hány darabra van szükség a szobatisztaságig. Továbbá a mosáshoz használt anyagokat, a mosási szokásokat, az újrafelhasználás lehetőségeit. (Az újrahasznosítás említés szintjén megjelent ugyan, de nekem úgy tűnt a konklúzió levonásánál már nem vették számításba a mosható pelus ezen lényeges előnyét.)
Kiderül, hogy az eldobható pelusokhoz különböző szervetlen anyagok garmadájának előállítása szükséges, kivágott fákkal, stb., de a számítások végén mégis az látszik, hogy ezek környezetterhelő hatása nem vetekszik számottevően a mosható pelenkához szükséges pamut termesztése során használt rovarirtók, műtrágyák stb. környezetbe jutásával. Számomra az sem derült ki egyértelműen, hogy a végkövetkeztetésnél mennyire vették figyelembe, hogy bár egy darab pamut és egy darab eldobható pelenka gyártása, mint kiderült, eltérő utakon, de hasonló nagyságrenddel terheli meg a környezetet, de a pamut pelusból kb. 20 darabot használ el egy gyermek, és jó esetben ugyanezeket még a testvére is, addig az eldobhatóból ennek akár a  százszorosát.
A mosodákba szállított pelenkáknál a felhasznált energia és szállítás során keletkezett szennyezés gyakorolja a legnagyobb hatást a környezetre, ezzel együtt a végszámításoknál mégsem mutatkozott sokkal előnytelenebbnek otthon mosott társánál. Kérdés, hogy ez mennyire reális.
A tanulmány végeredménye: nincs számottevő különbség az eldobható, a mosható, vagy mosodában tisztított pelenkák környezetre gyakorolt negatív hatásában. A tanulmányozott rendszerek egyike sem részesíthető egyértelműen előnyben - környezetvédelmi szempontból.
Vagyis? Az igazán környezettudatos szülő egyszerűen nem használ pelenkát, hiszen úgy tűnik akármit választ, károsító erők hadát zúdítja világra? (Vagyis? Ha környezettudatos szülő vagy, akkor is nyugodtan használhatsz eldobós pelenkát? Ebből pedig egyenesen következik, hogy a továbbiakban még kevesebben éreznek majd indíttatást arra, hogy a mosható textilpelenkákkal vacakoljanak. - a szerk.)
A tanulmány már megjelent, több honlapon is hírt adtak az eredményről. Lehet azonban, hogy mégiscsak  mélyebben ki kellene elemezni a tanulmányban felhasznált minta jellemzőit. A számításokhoz felhasznált adatokban szereplő angol háztartásoknak a felében pl. megtalálható a szárítógép. Sokan alkalmaztak a megkérdezettek közül (feleslegesen) öblítőket, lágyítókat, áztatókat. Az általuk betározott mosható pelenkák száma 30-40 között mozgott. Vagyis ha a mosható pelenka kizárólag levegőn szárad, a mosásához csak környezetbarát mosószert használunk (abból is keveset) - víztakarékos mosóprogramon persze -, és beérjük 18-20 db pelenkával, amit aztán tovább használunk a második gyereknél, vagy legalább a gumibugyikat továbbadjuk, a mosható pelenka mégis megőrizhet valamit lépéselőnyéből...



Szerk: A pelenka téma mindig is nagyon foglalkoztatta Olvasóinkat, reméljük, most is sok visszajelzést kapunk. A fenti életútelemzés módszertanával és annak eredményeivel komoly fenntartásaink vannak, erre mindenképpen vissza szeretnénk térni a későbbiekben