Pesti bérház kapualjában aprócska, kazettás üvegű ajtócska, rajta pici felirattal: „Kerüljön beljebb”. Ki látott már ilyet…

Ez az ügy annyira mindennapi, hogy inkább neveket sem mondok. Különben sem az én ügyem, hanem mindenkié. Senki se kérte, mindenki kapja. Na, mi az? Történetem egy mindennapos magyar hálótörténet: egy sima hazai virtuális zaklatás. Arra voltam kíváncsi, hogy ilyenkor hatékonyan működik-e a spamok elleni jogi védelem.

Ilyen még nem fordult elő: két hétre leállt a HuMuSz. Szeptemberben még nem kaptuk meg a 2004-es minisztériumi támogatások egy részét, és nem tudtunk semmit a 2005-ös pályázati nyereményekről sem. Miközben a kormány tartalékképzésbe kezdett, mi feléltük minden tartalékunkat.

Víz. Megnyitjuk a csapot, lemossuk a kocsit, kiöblítjük a kádat, leengedjük a mosogatóvizet, locsoljuk a kertet… Van mindenre, használjuk mindenhol, néha ésszel, de sokszor inkább felelőtlenül. Spórolás? Hogyisne! Mértéktelenül Modern Fogyasztói Társadalmunkban?! Ugyan minek? Hisz a csap az ott van, a csapból mindig folyik. Mármint a víz, mert az már csak ilyen – egyszerűen van…
Vagy mégse?