Belefulladunk a hulladékba?

Többször írtunk már az ELTE TTK-n tervezett papírgyűjtésről. Hosszú cécó után megtaláltuk a megoldást.

Minden nap leírja valamelyik újság, hogy a Kancellária elkészítette jelentését a minisztériumok működésérõl, ami alapján a kormányfõ levonja a tanulságokat, és átalakítja a kormányt. Azt is minden nap cáfolják, hogy bármi baj lenne a környezetvédelmi miniszterrel, pedig egyetlen minisztert sem támadtak annyit, mint Pepó Pált, egyéves regnálása alatt. Még nagyhatalmú pártelnöke is elmarasztalta szakmai tevékenysége miatt. Nem ment el a parlamenti bizottság elé, amikor beidézték, magára haragította az EU tárgyalókat, káderpolitikája kimerül a komcsiűzésben, sorban mennek el a régi szakemberek a tárcától, a minisztérium szakmai minõsítése meglehetõsen rossz, társadalmi megítélése pedig egyenesen katasztrofális. Valahogy mindig azt hisszük, hogy csak jobb lehet. Mi kell még, hogy leváltsák?! Persze, mire a KukaBúvár megjelenik.

Az elmúlt években beköszöntött árubõséggel együtt Magyarországon is egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek az egyes termékekkel kapcsolatos környezetvédelmi megfontolások. Megjelentek a vásárlók tájékoztatásának különbözõ formái is. Vajon milyen szerepet játszanak mindennapos bevásárlásaink során a környezetvédelmi szempontok? Hogyan gondolkodunk e témáról, miképpen ítéljük meg fontosságát? Mennyire hatékonyak a tájékoztatás jelenlegi formái? Ismerjük-e õket, tudunk-e (akarunk-e) élni velük?