A Suska csere-bere kör. Olyankör, ahol termékeinket és szolgáltatásainkat el tudjuk cserélni egymással. A csere alapja a BIZALOM, bízunk magunkban és bízunk egymásban. A Suska kör célja egy olyan fizetőeszköz használata, amely forog a tagok között, ezzel serkenti a kreativitást, és bátorítja új képességek kifejlesztését. Elismeri az egyén és a közösség értékteremtő képességét. Olyan tevékenységek végzésére sarkall, amely örömet nyújt a végzőjének és általa a felhasználójának is. Bőséget teremt a helyi közösségen belül, de lehetőséget ad más közösség tagjaival való cserére is. Támogatja a helyi termelés fellendülését, és ösztönzi a személyes kapcsolatok kialakulását.

A Suska egysége a suska

Inflációálló és kamatmentes csereeszközünk mértékegysége a suska. Egy óra átlagos munkavégzés 60 suskát ér. Ettől a cserében résztvevők eltérhetnek. A csere létrejötte mindig a két fél szabad megegyezésén alapszik. A suska használata kiváló eszköz a tudatosság fejlesztésére, az egyéni felelősség felvállalására és korlátlan teremtőképességünk kibontakoztatására. A suska forrása én magam vagyok. Ha szükségem van rá, megteremtem. Fedezete pedig a saját munkám. Nincsen központi könyvelés, nincs központi elszámolás. A suska nem egy kinyomtatott „játékpénz”, inkább egy csekkfüzet, amibe mindenki maga vezeti, hogy mennyiért és mit vásárolt vagy adott el.

A Suska rendszere talán szokatlan számodra, mert te is a jelenlegi pénzügyi-kereskedelmi rendszerben nőttél fel, de nyilván szokatlan volt azoknak is, akik mégis belevágtak. Kérdéseik, bizonytalanságaik vannak nekik is, de vannak válaszaik és jó tapasztalataik is.

Az alábbiakban a fórumukból idézek néhány felvetést és választ:

A mostani pénz- és kereskedelmi rendszer néhány tipikus hibája:

Haszonközpontú.

Aránytalanság van a szolgáltatások és a megtermelt javakára között.

A termelő (szolgáltató)– fogyasztó láncba beékelődtek közvetítők, kereskedők, akik lefölözika hasznot, és az árakat diktálják.

A pénzkibocsátás joga elkerült az értéket előállító egyéntől, ahova pedig természeténél fogva tartoznia kellene. Ebbőlkövetkezik, hogy

hiányt lehet belőle teremteni. Amiből pedig hiány van, annak használatáért, díjat lehet felszámítani, azaz

kamatra lehet kölcsönadni. A kamat nem más, mint a munka nélkül szerzett jövedelem (a kamatos-kamatba rejtett exponenciális növekedés kényszere csak hab a tortán).

Ahhoz, hogy a suskarendszerben ezek a hibák ne jelenjenek meg, érdemes és szükséges lehet új szabályozókat bevezetni. A legfontosabb, hogy mindenki maga szabhatja meg az árat. A másik pedig eldönti, hogy ér-e neki annyit a szolgáltatás vagy termék, amennyit kérek érte. Alku, az persze van. Kettőn áll a vásár!

A suskarendszer tagjai olyan egyének lehetnek, akik maguk állítanak elő értéket képviselő szolgáltatást, terméket (és az egyszerűség kedvéért most tekintsünk el attól, hogy a háztartásokban feleslegessé vált, de még értékes tárgyak továbbértékesítésére is van lehetőség). A suskát az értéket előállító, és annak fedezetét biztosító tag bocsátjaki. Mindig annyi suska van forgalomban, amennyi az áruk cseréjének lebonyolításához szükséges. Így a munka nélküli jövedelemszerzés lehetősége (kamat) értelmét veszti.

A suskával szemben a hivatalos pénzrendszer pénzei közül egyik sem bír semmilyen fedezettel. Az euro, a dollár vagy a forint csak színes papírok. Ha akarják, kivonják a forgalomból, hiányt teremtenek belőle, ha akarják, forgalomba helyeznek belőle egy csomót, bőséget teremtenek.

Azzal, hogy a pénzkibocsátás jogát visszavesszük, automatikusan megszűnnek az általános csereeszközre, a pénzre rakódott, életünket megkeserítő tulajdonságai. (Például kincsképzés, felhalmozás, a pénz, mint áru, amely a hatalom eszközévé vált...)

Két fő irányvonal létezik: A Suska és a KÖR rendszer. Mindkét rendszer a bizalomra épül. A KÖR rendszereknek központi adatbázisuk van, ahol nyomon követik az egyes tagok munkáját, tevékenységét, központi kontrollt gyakorolnak. A suskások által működtetett rendszer alapja a bizalom és a közösségi felelősség. Mindenki kontrollálja azt, akivel kapcsolatba kerül, de kontrollálja saját magát is.

A Suska csak közösségben működik

Bár mindig két ember között történik meg az üzlet, amint valaki suskás lesz, egyúttal egy közösség tagjává is válik. Ha én tartozom valakinek, akkor a közösségnek tartozom és nem egy adott embernek. Ha nekem tartoznak, akkor a közösség tartozik nekem és nem egy adott ember. Ezért sem mindegy, hogy egy vacak közösséget hozok létre a magam vacakságaival, vagy egy minőségi közösséget az általam befektetett legkitűnőbb munkával. Az utóbbi esetben én is minőségi dolgokra és munkára számíthatok. Ezért igaz az, hogy a bizalom mellett a felelősségnek is kiemelt szerepe van. A suskarendszerben nincs központosított adminisztráció, mindenki maga vezeti saját suskafüzetét. Az a kis kényelmetlenség, amit a suskafüzet használata jelent, teszi lehetővé, hogy az egyénekkel kötött üzletek helyett közösségi tevékenység legyen ugyanaz a munka.

Jelenleg ahhoz még kevesen vannak a suskások, hogy valaki kiszállhasson a pénzvilágból, de ezt városban kb. 50%-ban, vidéken akár 90%-ban megtehetik, amikor helyileg elérik a 200-500 főt.

A kereskedés önmagában nem ördögtől való. A kereskedés mai gyakorlatával van baj, hiszen a jelenlegi pénzrendszerben nem a kereskedő tényleges munkája jelenik meg többlet árként, hanem a maximális haszon igénye.

Az ugyanannyi ideig tartó munka = ugyanannyi suska elv (szerencsére) nem általános, ami megnehezíti ugyan a cseréket, de folyamatos gondolkodásra készteti a rendszerben lévőket: Vajon mennyit érek én és a munkám?

Nagy szükségünk lenne szerttenni arra a tudásra, ami 50-100 évvel ezelőtt magától értetődő volt a háziasszonyok, gazdaaszszonyok esetében. Alapanyagokból elő tudták állítani a mindennapi életvitelhez szükséges termékeket. Szőni, fonni tudtak,megvarrták a ruhaneműt,szappant főztek, megtermelték a konyhakertben az élelmiszer alapanyagokat, tartósítani tudták azokat... Értettek a gyógyfüvekhez, főzetekhez. Úgy érzem, ismét szükségünk lenne az ezekhez hasonló ismeretek felelevenítésére, továbbadására.

Az én „álomvilágomban” a jólműködő társadalom jellemzője, hogy a közösség része minden tag: kicsi és nagy, tevékeny és bénácska. MINDENKI FONTOS! Amikor valaki segítségre szorul, a közösség saját feladatának tekinti, hogy gondoskodjon a tagról, mert az övé. Amíg mi nem válunk igazi közösséggé, nem tudom, ki bízhat benne, hogy ha segítségre szorul, jönnek a többiek, és adnak neki. Ezért kerültünk egy csapatba, hasonló témákat olvasunk, hallgatunk, keresünk, mert bennünk már megszületett az igény arra, hogy megtaláljuk az élhető életet, amelyben nem külső szabályozókra van szükség, hanem a szívünkből fakad a TÖRVÉNY.

Mozsár Gabi

A suskásokról olvasni, tanulni, tapasztalatokat szerezni, hozzájuk csatlakozni weboldalukon lehet:

http://www.suska.hu