Ki a felelõs a szemétért? Ez legyártja, ez reklámozza, ez eladja, ez megveszi, majd kidobja, ez az icike-picike meg kénytelen eltakarítani. Nem más õ, mint az önkormányzat, akinek vagy van egy ügyes kis cége erre, vagy ki van szolgáltatva egy vérprofi multinak. Tavaly kb. annyi csomagolási termékdíj (adó) folyt be, mint amennyibe a közszolgáltatói szférának a hasznosítatlan csomagolás eltakarítása került. Csakhogy az állam azt a pénzt nem adta oda, a büdzsé lenyelte.
Hogyan mûködik most a megosztott felelõsség? A gyártók gyakorlatilag a kibocsátásuk feléért vállalnak felelõsséget, és fizetnek valami hasznosítási díjat. Azok is fizetnek, akik pontosan tisztában vannak vele, hogy senki nem fogja szelektíven begyûjteni az általuk termelt csomagolást, hanem megy az egész a szeméttelepre. A jól hasznosítható komponenseket a begyûjtõk és a hasznosítók kimazsolázták, a többit pedig az önkormányzati szektorra áthárítják. A begyûjtésnek a legkevésbé hatékony formája épült ki, a begyûjtött anyagok listája rövid, a hasznosítás pedig elenyészõ (kivéve papír és némi mûanyag). A lakosság fizeti meg a csomagoláskibocsátás és -kezelés minden költségét a boltban és a szemétdíjon keresztül, miközben nincsenek már fogyasztási alternatívái.
Ez volna a megosztott felelõsség?
Õsszel a hasznosítói piac összeomlott, nincs ára a nyersanyagnak (ld. 28. o.). Vajon elvárható lenne egy koordináló szervezettõl, hogy a szûkös idõkön átsegítse a begyûjtõket és a feldolgozókat? El, bizony! Csak ehhez tartalékot kellene képezni, ehhez több díjat kellene beszedni, amit pedig a termelõk (akik egyben a koordináló szervezet tulajdonosai is) nem hagynak. Mert a versenyképesség még a felelõsségnél is fontosabb.