A hajdúböszörményi Zöld Kör már több mint egy éve megkongatta a vészharangot, amikor egy betonbizniszben érdekelt helyi vállalkozói csoport elõállt elképzelésével. Azt akarták, hogy a kiváló termõképességû mezõgazdasági földekkel övezett hajdúsági település évi 150 ezer tonna kapacitású hulladékégetõnek adjon helyet. Ez a mennyiség legalább 800 ezer, de inkább 1 millió fõ éves háztartási hulladéktermése.
A kampány elsõ félévében a helyi döntéshozókat igyekeztünk meggyõzni a beruházás árnyoldalairól, valamint több szakmai civilszervezet – HuMuSz, Válaszúton Alapítvány, Közép-Kelet-Európai Bankfigyelõ Hálózat – bevonásával górcsõ alá vettük a cég elõzetes vizsgálati dokumentációját. A területileg illetékes zöldhatóság – több más szakhatóság bevonásával – ez alapján mérlegelte, hogy környezetvédelmi szempontból elfogadható-e a tervezett beruházás. S bár a tanulmánynak számos vitatható pontját támadtuk, a zöldhatóság az elsõ körben mégis szabad jelzést adott az égetõnek.
Ezt követõen a Zöld Kör a 30 ezres településen és néhány szomszédos városban több helyi közszereplõt, gazdálkodót és civil szervezõdést nyert meg ügyének. A nyár végén egy hónapig intenzív kampányt folytattunk, ez alatt sikerült magunk mellé állítani Hajdúböszörmény város lakosságát. Célunk az volt, hogy helyi népszavazásig vigyük az ügyet. Mindehhez tudnunk kell, hogy a város és térsége az elmúlt években állította fel az Európai Unió ISPA alapjának támogatásával a lerakáson és szelektáláson alapuló korszerû (khm... - a szerk) hulladékgazdálkodási rendszerét, amelyet az érintett 14 település önkormányzatának tulajdonában lévõ közszolgáltató cég üzemeltet. S bár a rendszer valóban fejlesztésre szorul, de nem a hulladékégetés irányában. A hulladékgazdálkodási terv és a józan ész szerint is a legfontosabb tennivalók a házhoz menõ szelektív hulladékgyûjtés kialakítása, a komposztálás lehetõségeinek elõsegítése, a differenciált (súly vagy térfogat szerinti) hulladékszállítási díj bevezetése, és természetesen sok-sok tudatformálás.
A kampány eredményeit 2007 õszén így összegezhettük: 6453 támogató aláírás, több tucatnyi helyi, regionális újságcikk és híradás, több tucatnyi önkéntes csatlakozása a szervezethez, és nem utolsó sorban egy önkormányzati határozat, miszerint a kérdést az önkormányzat helyi referendum kiírásával kívánja eldönteni.
Az elsõ csatát megnyertük, de már ekkor sejtettük, hogy ebben az ügyben kell még néhány kört futnunk. A város felelõs vezetõi közül többen úgy nyilatkoztak, hogy egy magáncég magántelken történõ beruházásába az önkormányzatnak nem sok beleszólása van. Elég megdöbbentõ kijelentés. Kénytelenek voltunk azt gondolni, hogy aki ilyet nyilatkozik, az vagy ostoba, vagy az itt élõket nézi annak. S valóban, ezután jött a java. A városban napirenden volt a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) módosítása, ennek keretében az égetõ helyszínéül kiszemelt területen „némi” változtatást terveztek. Nem nagydobra verve, csak úgy szép csendesen. A piromániás cég beruházásához egy mezõgazdasági majort vásárolt, ahol ugye elvileg lehet termény tárolni, jószágot tartani, meg traktorokkal forgolódni, de 80 méteres kéményt felhúzni meg iparszerûen hulladékot égetni mégsem illik. A módosításra javasolt tervezetben a terület már „zavaróhatású-veszélyes ipari” megnevezést kapott. Ez a furcsa meghatározás semmi jót nem sejtet, ráadásul az anyagot jegyzõ városi fõépítész azt nyilatkozta, hogy ide elhelyezhetõ akár hulladékégetõ is. Természetesen volt magyarázkodás, de csak félre. Ekkor már sajnos kendõzetlenül a korrupció gyanújáról kellett beszélnünk, és nem csak beszélnünk. Megszórtunk minden postaládát, és újból kezdõdött a sajtózás és a mozgalmi munka. Idõközben munkánk nyomán a fõfelügyelõség a zöldhatóság elvi hozzájárulását eljárási bakik miatt megsemmisítette. Az újraindított eljárás a HÉSZ módosítására várva megakadt – úgy tûnik, most már végleg.
A cég ugyanis ez év március 4-én sajtóközleményt adott ki, amelyet sajtótájékoztatójuk elõtt nekünk, a zöldeknek is eljuttattak. Az ügyvezetés bejelentette, hogy elállnak a tervezett hulladékégetõ megépítésétõl. Idézek a közleményükbõl: „Lakókörnyezetünkért felelõsséget érezve az embertársaink véleményét megfontolva a vállalat vezetése úgy döntött, hogy a termikus kommunális hulladékhasznosító erõmû létesítésétõl eláll”. Így aztán elszállt a nyomás a döntéshozókról is A bejelentést követõ napokban elfogadott Helyi Építési Szabályzatban az ipari övezetbe sorolt területek mellett már az a passzus szerepel, hogy: „kivéve hulladékégetési és ártalmatlanítási célú tevékenységek”.
Az ügy tanulságaiból hármat emelek ki. Az elsõ, hogy sok embernek egy igaz ügybe fektetett energiája – mint látjuk – olykor meg is térülhet. Sokat nyomott a latban az, hogy helyi ellenféllel hazai pályán kellet megbirkóznunk (a helyi közvéleményt magunk mellé állítva, így a pálya felénk lejtett). A második, hogy ha elég felkészültek vagyunk, akkor a nyilvánosság segítségével ténylegesen befolyásolni lehet a folyamatokat még egy „Dávid és Góliát” jellegû erõpróbában is. A harmadik, hogy mi már a hulladékgazdálkodásban megtanultuk, hogy a legfontosabb a megelõzés. Az õrült tervek megvalósítására is igaz: utólag már nem sokat tehetünk. Elsõ a megelõzés!