Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Közös felelősség

A HuMuSz javaslatai
Év: 
2005
Szám: 
Nyár

A teljes kiadvány foglalkozik a „hulladékos gazdálkodó szervezetek”, a civilek, az oktatási intézmények és a tudományos testületek feladataival is. a 34 oldalas kiadvány beszerezhető a HuMuSz Házban, illetve letölthető innen: http://www.humusz.hu/?id=humusz&nid=717.

Az állam felelőssége
• Jogalkotás, jogérvényesítés. Szemléletformálás és példamutatás
•Fogyasztási adók: A luxusfogyasztásra jövedéki adót kellene kivetni.
•Eldobó adó: az egyszerhasználatos termékek adóterheinek növelését javasoljuk.
•A termékdíj, a alicenszdíjak, a betét- és letéti díjak újraszabályozása.
•Szemétdíj: Differenciált és teljesítményarányos díjrendszer bevezetésére kell kötelezni a szolgáltatókat.
•Ártalmatlanítási díj: A lerakó kapacitás közvagyon! Egy kötött felhasználású díj egyértelműen a hasznosítást és a megelőzést szolgálná. A díjat a szolgáltató fizetné.
•A túlméretezett regionális lerakók támogatásának megszüntetése.
•Kötelezővé kell tenni az életútelemzéseket és az eredményeket figyelembe kell venni a jogalkotásban!
•A termékek beltartalmának kötelező feltüntetése, a beltartalom minimumának meghatározása
•Az ökocimkézés fejlesztése: Az ökocimkék elsődleges célja a fogyasztók információkkal való ellátása és a környezeti tudatosság erősítése. A jelenlegi hazai minősítő rendszer átfogó reformjára van szükség.
•A legjobb hozzáférhető technológiák (Best Available Technology) adaptálása a hulladékszektorban.
•A visszavételi kötelezettség érvényesítése: A visszaváltható csomagolások terjedésével csökkenni fog a lakosság kukáiba jutó hulladék mennyisége – ami költségmegtakarítást jelenthet, továbbá a hulladéklerakókra is kevesebb csomagolási hulladék jut.
•A gyerekeknek szóló reklámok erőteljes korlátozása.
•Az iskolai reklámok tiltása.
•A Társadalmi Célú Reklám (TCR) újraszabályozása és finanszírozása.
•A zöld közbeszerzés alkalmazása.
•Az ártalmatlanítás centrikus hulladékgazdálkodás átállítása megelőzés központúvá. Decentralizálás: A nagy regionális hulladékkezelő művek helyett kistérségi komplex programok.

A gazdálkodók felelőssége
•Tisztább termelés!
•A fogyasztói szükségletek újragondolása.
•Környezettudatos terméktervezés (öko-design).
•Az öko-hatékonyság növelése. A termékek és szolgáltatások esetében a teljes életciklus során okozott környezetterhelés csökkentése áll a középpontban a nyersanyag kitermelésétől a végső ártalmatlanításig.
•A környezetterhelést csökkentő folyamatirányítás: A veszélyes nyersanyagokat nem (vagy kevésbé) veszélyesekkel kell kiváltani. A hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok használatát mellőzni kell, kiváltásukat meg kell oldani.
•Környezetvédelmi számvitel (öko-kontrolling): A környezetvédelem pénzügyi vonzatainak kiszámolása és elemzése.
•Termékfelelősség: A kibővített termelői felelősség (Extended Producer Responsibility) elveinek önkéntes beépítése. Tartós termékek gyártása. Kötelező garanciavállalás.
•Környezeti termék-nyilatkozatok (deklarációk): A nyilatkozatok az információ-szolgáltatás révén lehetővé teszik a termékek és szolgáltatások környezeti szempontú összehasonlítását.
•Önkéntes megállapodások a lakossági csoportokkal: „Nyitott gyárkapukra” és nyilvános emissziós adatbázisokra van szükség.
•Önkorlátozás a reklámok stílusát és módszereit tekintve: Etikai megfontolásokból ne készíttessenek gyermekeket célzó reklámokat! Kerüljék a szórólapok, a direkt mail és egyéb „nem-kívánt” reklámok alkalmazását!
•A szervízhálózatok bővítése
•Alternatív szolgáltatások (pl. bioboltok, újrahasználati központok (reuse centerek), kifőzdék, közösségi éttermek, közös mosodák, stb.).

A fogyasztók felelőssége
•Kevesebbet és tartósat
•Kritikus reklámfogyasztás, immunitás: Szülőként, pedagógusként és bármely más szerepben vértezzük fel a gyerekeket, a társadalmat a reklámtrükkök ellen.
•A manipulatív reklámüzenetek elutasítása: Egyéni eljárások a káros reklámok ellen: a mi hozzáállásunkon is múlik, hogy a reklámozók „mit engedhetnek meg maguknak”.
•Életmód: Visszarendeződés! Piacok és kisebb boltok igénybe vétele a szupermarketek helyett. Az eldobó csomagolások minimális igénybe vétele. Ha csak tehetjük, válasszuk az újratölthető és betétdíjas csomagolásokat!
•Újrahasználat: Ha a szükséges könyveket, CD-ket, videokazettákat antikváriumokban, könyvtárakban, CD- vagy videokölcsönzőkben szerezzük be, illetve ha különböző eszközöket, szerszámokat közösségi használatban tartunk, akkor az újrahasználatot támogatjuk.
•Hagyományos háztartás: Süssünk-főzzünk otthon magunknak! Készítsünk magunk befőtteket! Kerüljük a mirelit és a konzerv termékeket! Termeljük meg magunknak, amit csak lehet! (hobbykert, haszonállat-tartás).
•Helyi termelés, helyi piac; fogyasztói közösségek: Ha tehetjük, a tejet, mézet, tojást, húst, zöldségeket, gyümölcsöket helyi termelőtől szerezzük be!
•Hadüzenet a hedonizmusnak! Önmérséklet: a kólaitalok, nassok, élvezeti cikkek vásárlása sokszor csak ’pótcselekvés’; a gyorséttermekmek és plázáknak több alternatívája is van).
•Kreatív pihenés: A luxusüdülést öko- és kulturális turizmus is helyettesítheti.
•Alternatív ünnepek: Az ajándékozási kultúra átgondolásával (pl. kevesebb ajándék kevesebb csomagolással, tárgyak helyett élmények…stb.) kevesebb szemetet termelhetünk.
•Tartós cikkek használata: használjunk mosható pelenkát, mosható zsebkendőt!; az elektronikai és hírközlési eszközöket használjuk addig, amíg lehet!
•Újrahasználat, szociális alapú újraelosztás: Szervezzünk cserebere börzéket környezetünkben vagy vegyünk részt ilyeneken. A cserebere börzéken még jó állapotú, használható, de tulajdonosuk számára már felesleges tárgyak cserélhetnek gazdát.
•Hulladékgazdálkodás otthon: Egyéni felelősségünk, hogy saját háztartásunk hulladékait szelektáljuk (ha a környékünkön szelektív gyűjtő rendszer működik, vagy az így gyűjtött hulladékot elkülönítve le tudjuk adni egy erre megfelelő átvevőnél). A komposztálás nem bonyolult és nem költséges módszer, kiskertben vagy a társasház kertjében könnyen megvalósítható. Ha tehetjük, a veszélyes hulladékot és a sittet is kezeljük külön!


Egy példa
Az összehasonlító életútelemzések pontos használatával sok csatát tudnánk nyerni a hulladékok keletkezése elleni háborúban. Ehhez a tudományos műhelyeknek folyamatosan finomítani kellene a metodikát, az államnak előírni és szabályozni a használatukat, a gazdálkodóknak adatokat kellene hozzá szolgáltatni, független műhelyeknek el kellene végezni az elemezéseket, a médiának nyilvánosságra kellene hozni és közérthetővé kellene tenni az eredményeket, az oktatási intézményeknek be kellene építeni ezeket a tananyagokba, és ami a legfontosabb: az államnak az eredmények figyelembe vételével kellene módosítani pl. az ökoadók mértékét. a civilek pedig segíthetik, serkenthetik és ellenőrizhetik ezeket a folyamatokat.
Ezt hívjuk mi közös felelősségvállalásnak és társadalmi együttműködésnek. Ugyanígy rengeteg közös dolgunk lenne egy környezetvédelemre ösztönző hulladékdíj-rendszer kialakításában, az egészséges és környezetkímélő fogyasztás és életmód elterjesztésében, vagy akár egy etikus és kevésbé szennyező „hulladékos kultúra” általánossá tételében, stb.