Nem mi mondjuk

Azt, hogy sok a szemét, és hogy ez "baj", mindenki elfogadja ("múltkor lementem nálunk a Billába, és megállapítottam, hogy 80 % a szemétben köt ki"). Az emberek egy része e fölötti sajnálkozását fejezi ki, ki politikusan "kár, hogy a gazdasági fejlődés következménye, hogy Magyarország is egy nagy szemétdomb lesz"), ki meglátva a globális tendenciát ("Földünk lassan egy óriási kuka").

Megoldásként többen a szelektív hulladékgyűjtést javasolják, sőt követelik! Néhány pesszimista alacsony "fejlettségi szintünket" hibáztatja, s van, aki szerint "túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy változtatni tudjunk". A többség azonban bizakodó, és cselekvésre ösztönöz. Egyesek szerint "csak az embereken múlik", mások szerint nem. Ha az önkormányzatok és a kommunális szolgáltatók karöltve megszerveznék a szelektív gyűjtést, sokan csatlakoznának a kezdeményezéshez. Ugyanakkor ezt támogató törvényi szabályozásra lenne szükség.

Lám-lám, az úgynevezett laikus lakosság milyen pofás hulladékpolitikát rakott össze röpke egy hónap alatt. Egy svájci magyar látogató arról számolt be, hogy "a szelektív gyűjtés jól működhet, bár igaz, hogy nálunk rendkívül magas szemétdíjjal és szigorú büntetésekkel értek el sikereket". S hogy ez mennyi idő alatt valósítható meg? "Ismerve az emberek hozzáállását, lustaságát", több generációnak el kell telnie, vagy "sok víz folyik le a Dunán, mire ez megváltozik", esetleg "még minimum 100 év". Azonban ugyanilyen számban nyilatkoznak azok, akik a szemléletváltást már a következő generációra teszik. Egy kislány így fogalmazott: "azok a gyerekek, akik idejönnek, megjegyzik és majd elmondják a gyerekeiknek, és így meg lehet menteni a Földet". Valahogy így gondoljuk mi is.

"Szeméttel vagy anélkül szebb a világ?"

BELEFULLADUNK?!

Úgy tűnik, ennél sokkal nagyobb falat a megelőzés, a látogatók számához képest elég kevesen reagálnak rá. Sokan hallottak már a szelektív gyűjtésről vagy láttak erre külföldi példákat, a hulladékcsökkentés ezzel szemben kevésbé ismert és kevésbé érthető. Egy-két önkritikus hang így kommentálta a látottakat: "az a szörnyű, hogy mindeközben dobozos colát szorongattunk mi is a kezünkben." Leginkább azonban félreértik az emberek, hogy mit is akarunk mondani: "nem lehet élni ezek a dolgok nélkül, te sem tudnál" vagy "költözzek egy fára?". Vagy még annyira sem hisznek a kivitelezhetőségében, mint a szelektív gyűjtésében: "ez csak akkor megvalósítható, ha ismét a század elején szokásos módon csomagolnának". S ez miért lenne baj? A környezetvédők nem a régi korokat próbálják meg visszasírni anakronisztikus módon, hanem a korábban bevált és jól működött természetközeli szemléletet. Az a fajta rendszer hosszú távon fenntartható volt - s ez a hagyomány nem veszett el, a környezeti és természeti értékek iránt fogékony emberek tartják fenn s küzdenek azért, hogy ismét teret nyerjen a pazarló, kizsigerelő, rövidtávú, önző gondolkodásmóddal szemben. Mert ez az alternatíva, ráadásul az egyetlen alternatíva. Nehezen befogadható az, hogy például azzal, hogy újratölthető ceruzaakkumulátort használok, magam is hozzájárulok a szemét csökkentéséhez, ezáltal a környezetszennyezés csökkenéséhez, s végsősoron ahhoz, hogy unokáink számára úgy hagyjuk örökül a Földet, ahogy mi kaptuk nagyapáinktól. Pedig ilyen "apróságokon" múlik: "hihetetlen, hogy egy kis odafigyeléssel, mennyivel csökkenthetjük a szeméthegyeinket".

KUGLI Csak a visszaváltható üveg maradjon állva!