Az engedély meghosszabbításának megtagadásához elsősorban a határértéket 55-ször meghaladó dioxinemisszió vezetett, amely feltehetően a garéi hordóvagdalék(?) égetéséből származott. A határozat indoklása megállapította továbbá, hogy az égetőmű

• a jogszabálynak megfelelő gyűjtőhely (fedett, csapadéktól védett fogadó- és tárolótér) kialakítását teljes egészében elmulasztotta,
• az ellenőrzéskor 27,3 t III. veszélyességi osztályú égetői salakot fedetlen konténerben, nyílt téren tárolt,
• a térburkolatok felújítását nem végezte el (a talajvíz mintavételezések eredménye klór-benzol szennyezést mutat),
• a visszaforgatott filterpor mennyisége az égetendő hulladék tömegéhez viszonyított engedélyezett max. 5%-ot rendszeresen meghaladta,
• az égető iparivíz-ellátást biztosító kútjából és a 3 figyelőkútból származó mintavételek klór-benzol vegyületek megjelenését mutatták,
• az égetőt rendszeresen az engedélyezett 1000 kg/h kapacitás felett üzemeltették.

A hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy "a Kft. az engedélyben előírt kötelezettségeit teljes mértékben nem teljesítette, (...), jogkövető magatartást a hatóság kifejezett kötelezésére sem tanúsít. (...) A fentiekre figyelemmel a környezetvédelmi hatóság az engedély meghosszabbítását megtagadta."

Előzmények

Az égetővel kapcsolatos első dokumentum a győri önkormányzat Műszaki Osztályának 1989-ban kiadott határozata, melyben a hatóság engedélyt ad a Graboplast Rt. részére Győr-Bácsán kommunális, ill. ipari hulladékégető (nem veszélyes hulladékra!!!) telephely létesítésére. A Műszaki Osztály egyben kijelenti, hogy a létesítéshez építési engedély nem szükséges. 1991. júliusára a mű elkészül, annak végleges használatba vételi eljárását - minden illetékes szakhatóság jóváhagyása mellett - rendben le is folytatják.

1992-ben az ÉDUKöFe, Gerencsér Tivadar igazgató aláírásával feljogosítja az égetőmű épp aktuális tulajdonosát, a Grabocenter Kft-t immár veszélyes hulladékok égetésére, illetve a hulladékok harmadik féltől történő átvételére is. A határozat indoklásában a Felügyelőség rámutat, hogy a berendezés megítélésük szerint alkalmas veszélyes hulladékok ártalmatlanítására is, "megfelelő üzemeltetése esetén a környezetet károsan szennyező anyagot nem bocsát ki, azaz nem lépi túl a (...) meghatározott légszennyezési határértékeket". Hogy Gerencsér úr ebben mekkorát tévedett, ma már tudjuk. A kommunális és ipari hulladékok elégetésére beszerzett kazán - minden pótlólagos beruházás nélkül - így fejlődött fél év alatt veszélyeshulladékot égető művé. Ekkor az égető tevékenység bővülését még meg lehetett volna akadályozni, hiszen a műnek ekkor még megfelelő füstgáztisztító berendezése sem volt. Sajnos a rendszerváltás hajnalán erre még senki sem figyelt fel.

1993-ban egy újabb tulajdonos, az ASA Grabo Kft. benyújtotta fejlesztési elképzeléseit a szakhatóságokhoz, melyre akkor már a Reflex Környezetvédő Egyesület is felfigyelt és bekapcsolódott az egyeztetési folyamatba. A Környezetvédelmi Felügyelőség is ekkor, két év múltán vette észre, hogy a veszélyes hulladék kezelés és ártalmatlanítás feltételei nem állnak fenn, holott a műnek - tőlük - érvényes működési engedélye volt. A Felügyelőség emlékeztetője rögzíti, hogy az Égetőmű területén a "hulladék tárolás és raktározás javításra szorul..., fedett tárolóhelyet kell kialakítani...," (2000. júniusában már épül is) " a füstgáz tisztító alulméretezett, nem tud eleget tenni a követelményeknek..., a dioxin probléma nincs kezelve...(lásd újra 2000. június), a telepnek nincs figyelőkút rendszere, ... az égetőmű salakját minősíteni kell..., stb. Ez utóbbi pl. nem az Égetőmű kötelessége, hanem a Felügyelőségé, ám két évig véletlenül? Nem jutott az eszükbe. A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy az Égetőmű emissziós értékeit az üzemelés első két évében egyáltalán nem mérték, arra hivatkozva, hogy a berendezés új.

Szükséges megjegyezni, hogy a szakhatóságok váratlan ébredését több éves álmukból feltehetőleg nem a fejlesztési tervek, hanem egy bácsai nyugdíjas mérnök, Fekete István panaszos levele okozta. E levélben szerepel először az az aggály, hogy a mű a győri ivóvízbázis közvetlen közelében létesült. Gerencsér Tivadar válaszlevelében azzal indokolja a létesítéshez történt felügyelőségi hozzájárulást, hogy a mű alól kiáramló vízrészecskék, ill. az esetleges szennyezés öt évet meghaladó időtartam alatt érheti el a vízbázis kútjait. (Tehát az idén mért klór-benzolok majd 2006-ban. Ez megnyugtató.) Valószínűleg, ha Fekete úr nem ír, figyelőkút még ma sincs.

Az első botrány után lázas építkezés kezdődött, majd 1994-ben, Simon Márton Péter, a KTM helyettes államtitkára felavatta az 1992. januárja óta amúgy működő veszélyeshulladék-égetőt. Az ASA úgymond a nemzetközi környezetvédelmi normáknak megfelelő korszerűsítést végzett. A valóságban a fentiekben leírt hiányosságok többségét ekkor sem orvosolták, de a kapacitást 2 ezer tonna/évről 3,5 ezer tonnára növelték és - kétségtelen - ekkor létesült a száraz elven működő füstgáztisztító.

1995-ben az Égetőmű tevékenysége kibővítését kérte újabb hulladékcsoportokkal: festékek, lakkok, növényvédőszeres göngyölegek, melyet meg is kapott. 1996-ban az Égetőmű kapacitását "a gyűjtési technológia korszerűsítése" mellett évi 5,6 ezer tonnára emelték, melyhez az ÉDUKÖFE - természetesen - hozzájárult. Egyidejűleg sor került a tevékenységi kör bővítésére, ezúttal a kórházi veszélyes hulladékokkal.

1997-ben az Égetőmű ismét tulajdonost váltott (Palota Kft), neve Győri Hulladékégető Kft-re változott. A tulajdonosváltás ismét teljesítménybővüléssel járt: évi 7,9 ezer tonnára nőtt.

1998. márciusában újabb botrány pattant ki. A Pannonvíz Rt. figyelmeztette az Égetőművet szennyvize határérték feletti nehézfém szennyezésére (cink, kadmium, réz, ólom), illetve jelezte, hogy az üzem leállítását fogja kezdeményezni a szakhatóságoknál. Az ÉDUKÖFE hirtelen aktívvá vált, és párhuzamosan a figyelőkutakban higany, kadmium és króm szennyezettségre lett figyelmes. Végül 1998. májusában - a Reflex kezdeményezésére - elrendelték az Égetőmű teljeskörű környezetvédelmi felülvizsgálatát. A teljeskörű környezetvédelmi felülvizsgálat végül nem készült el, mert a Kft. egy olyan "környezetvédelmi teljesítményértékelést tartalmazó dokumentációt" nyújtott be, melynek alapján a felügyelőség az eljárást tárgyév novemberében megszűntette.

Garéi hordók

Idén a Reflex a harkányi Zöld Forrás Egyesülettől kapott jelzés alapján értesítette a Felügyelőséget a garéi hulladék esetleges égetéséről.

A garéi hulladék ártalmatlanítását a Palota Kft - Geohidroterv Kft konzorcium nyerte meg, melyből - mint láttuk - a Palota egyben a győri Égetőmű tulajdonosa is. Mivel a kármentesítési szerződés a hulladék 15%-a vonatkozásában szabad kezet ad a vállalkozónak (a hulladék külföldön történő ártalmatlanítására van kötelezettségük), így a Garén kiürített, szennyezett hordómaradványok 1999. októberétől kezdve elindultak Győrbe. Az Égetőmű vezetése ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, hogy ide nem garéi anyag, hanem kizárólag kiürített hordók kerültek. A 2000. februárjában bemért először 13-szoros, majd 55-szörös dioxinkibocsátás túllépés mellett persze mindenki gondolhat bármit, az igazságot kideríteni utólag lehetetlen.

Az ÉDUKÖFE ekkor még beérte egy olyan határozattal, mely megtiltotta a halogén és klórtartalmú hulladékok égetését, majd a közfelháborodás, és az ügyben született magas szintű politikai állásfoglalások nyomán tagadta meg ez év márciusában az Égetőmű veszélyes hulladék kezelési és ártalmatlanítási engedélyének meghosszabbítását.

Engedély nélkül

Ezeket égetik

A történet alapján nem meglepő, hogy a környéken élő lakosság, az időközben megalakult Zölderő Környezetvédő Egyesület a háttérben gazdasági és politikai összefonódások sorát sejti és követeli az Égetőmű végleges bezárását.

A Kft. vezetése ezzel szemben, a számára először komoly hátrányt okozó, ám minden bizonnyal egyedüli helyes intézkedést megfellebbezte (ennek elbírálása máig folyamatban), majd lázas beruházási tevékenységbe kezdett a határozat indoklásában szereplő hiányosságok pótlására.

Ennek során kiderült, hogy az Égetőmű jelenlegi formájában már építési engedély köteles lenne. (Nem csak egy kazán és kémény áll a helyszínen, mint ahogy azt az építés-műszaki önkormányzati hatóság 1991-ben vélelmezte.) Az építési engedély kiadása azonban akadályba ütközik, mert a területre a városnak még részletes rendezési terve sem készült. A hatóságok az Égető érdekében ismét munkába lendültek. Kidolgozásra került a rendezési terv és a helyi építési szabályzat testreszabott módosítási terve. Ezt a Zölderő, a HuMuSz és a Reflex elutasították, a szakhatóságok kivétel nélkül támogatták. Ha Győr Város közgyűlése is elfogadja, úgy nem lesz akadálya annak, hogy az Égető megkapja az építési engedélyt. Bár az engedély kiadása borítékolható, de sok időbe tart.

Nyolc év múltán

A Kft. vezetése a beruházási munkák során az építési engedély köteles folyamatokat (fedett tárolótér) is végrehajtotta. Az engedély nélküli építés tényét a Zölderő Egyesület az építési hatóságnak bejelentette, amely - nyilván - minimális építésrendészeti bírság kiszabása mellett fennmaradási engedélyt fog kiadni, mihelyt a terület építési szabályzata elfogadásra kerül.

Kialakításra került az 1000 kg/h üzemi teljesítmény fenntartásához szükséges folyamatos számítógépes emisszió mérőrendszer. A műszer a porkibocsátás mellett a HCl, CO, NOx, SO2 kibocsátás folyamatos regisztrálására és nyomon követésére alkalmas.

A száraz füstgáztisztító kiegészítésre került egy mechanikus(!!!) működtetésű dioxin-elnyelő berendezéssel, mely aktív koksz-mészhidrát szűrőrészecskék adagolásával működik.

Folyamatban van a hulladék tárolótér és tartály, valamint a beadagolórendszer lefedése. Elkészült a térburkolat teljes felújítása. A talajvíz és a vízbázis veszélyeztetettsége miatt mostantól havonta biztosítják a mintavételeket a figyelőkutakból és az ipari vízkútból.

Társadalmi kontroll

Az Égetőmű vezetése és a helyi Zölderő Egyesület közötti érdekellentét tompítása, feloldása nem volt lehetséges a látogatás során. A HuMuSz és a Zölderő Egyesület kérték az Égetőmű vezetését, hogy a mű esetleges újraindítása esetén a jövőben biztosítsák a teljes társadalmi nyilvánosságot, a betekintést a regisztrált emissziós és vízminta adatokba és a rendszeres belépés lehetőségét az Égetőmű területére. Erről a HuMuSz a társadalmi ellenőrzés feltételeiről a Kft ügyvezetésével írásos megállapodást kíván kötni.

A környezetet, a vizet és a lakosságot rendszeresen veszélyeztető működés miatt a HuMuSz a Környezetvédelmi Felügyelőségnél kezdeményezni kívánja az Égetőmű által ártalmatlanítható hulladékok körének teljes felülvizsgálatát, különösen a halogéntartalmú és klór-benzol hulladékok vonatkozásában.

Amennyiben ilyen hulladékfajták továbbra is átvehetőek, úgy a 7%-os halogéntartalmat a hulladék átvételkori összetételére kérjük érvényesíteni, mert a megfelelő bekeverési arányt a jelenlegi technológia mellett nem látjuk garantáltnak. Ezek a megkötések egyben elejét vennék a garéi hulladék további átvételének.

A beépített dioxin-elnyelő esetében elengedhetetlennek tartjuk a mechanikus helyett az automatikus adagolás biztosítását, mert a szűrőanyag költségigénye miatt nem látjuk biztosítottnak a biztonságos üzemelést és az elhasznált szűrőanyag rendszeres cseréjét.

Fel kívánjuk kérni az ÉDUKÖFÉt az Égetőmű salakjának ismételt minősítésére, illetve annak vizsgálatára, hogy a jelenleg III. veszélyességi osztályba tartozó salakot az azt átvevő Tatai Környezetvédelmi Kft (az almásfüzitői vörösiszaptározók más veszélyes hulladékokkal való feldúsításáról hírhedtté vált cég) hova helyezi el.