A rendszerváltáskor egyébként nálunk is arról papoltak, hogy a piacgazdaság bevonulásával (az árutermelés-elosztás-forgalmazás liberalizálásával) a magyar fogyasztó is "helyzetbe kerül". Lesz verseny, bővül az áruválaszték, keresik majd a fogyasztó kegyeit, kiteljesednek választási lehetőségei.

Az árakat most hagyjuk. Kétségtelen, hogy az élelmiszerek áruválasztéka tíz év alatt 8 ezerről majd' 50 ezerre nőtt. De beszélhetünk-e ott választási szabadságról és megelőzésről - vagyis normális fogyasztóvédelmi politikáról, környezetvédelemről - ahol a harácsolásra berendezkedett csomagolóipar és kereskedelem erőszakosan eltüntette a betétes csomagolási rendszereket, ahol a beavatkozni illetékes és hivatott minisztériumok szabályozás helyett képmutató módon csak sopánkodnak a többutas (újrahasználati) rendszerek teljes kiirtása felett?

A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól. Nem véletlen, hiszen az ipar mondta tollba, és náluk az a fejlődés jele, hogy milyen gyorsan tudnak az értékes nyersanyagokból hulladékot csinálni. Az ipar és a kereskedelem környezettel szemben való közönyének oka a profithajhászás - bármi áron. És mivel a megelőzés, illetve a takarékosság ellentmond a fogyasztói társadalom logikájának, ahol csak lehet, nem vesznek tudomást róluk. Ma Magyarországon valahol ott végződik a környezetről való gondoskodás, ahol a fogyasztás kezdődik.