Aprócska háztartási bolt pultjánál ácsorgok, kezemben egyetlen tubus fogkrém. Szeretem ezt az üzletet. Amolyan régimódi szatócsboltra emlékeztet levendula-illatával, nyugodt hangulatával, fapolcaival. Elõttem jólöltözött hölgy panaszkodik az idõs eladónak: tucatnyi vízkõoldót próbált már, de egyikkel sem tudja igazán rendbe tenni a zuhanytálcát. Itt mit ajánlanának neki? A mosolygós arcú néni kedvesen hunyorog, majd egyetlen szóval válaszol: ecetet.

Nemcsak intelligens, finom is!

Valahol érthetõ volt az érdeklõdõ vevõ zavarodott arckifejezése, nyilvánvalóan más választ várt. Korunk nézetei szerint ugyanis a modern háztartás elmaradhatatlan kelléke a tisztítószer, jobban mondva a tisztításhoz használatos vegyszer, mely otthonunkat tisztává, illatossá, fényessé varázsolja. Választék is akad bõven: az üzletek polcain végeláthatatlan sorokban állnak a drágábbnál drágább bútorfények, súrolószerek, légfrissítõk, hipók és társaik. Otthon teli velük a szekrény alja, nagytakarításkor pedig flakonok garmadáját használjuk el, mire kipucolunk mindent. Már réges-régen megfeledkeztünk arról, hogy lehet ezt másként is csinálni. Részben rohanó élettempónk diktálja, hogy gyors hatású készítményekkel suvikszoljuk szûkebb-tágabb környezetünk minden zugát, részben a szüntelenül látható, hallható reklámok hatására vásárolunk újabb és újabb termékeket. Úgy gondoljuk, a tisztítószerek használatával idõt spórolunk és sterilebb otthont kapunk, az viszont sosem -- vagy csak igen ritkán - jut eszünkbe, hogy ezek az egyre erõsebb hatásfokú kémiai anyagok mekkora kárt okoznak akkor, amikor hulladékainkkal, szennyvizünkkel együtt kikerülnek a természetbe. Ártanak víznek, talajnak, levegõnek, élõhelyek és élõlények sokaságát veszélyeztetik. Bár otthonunkat megtisztítják, környezetünket visszafordíthatatlanul elszennyezik.

Évekkel ezelõtt igazi békebeli rézágyat örököltem a dédapámtól. Gyönyörû darab volt, valódi mestermunka, de foltos és kopottas. Nem igazán tudtam, hogyan szépíthetném meg, mígnem a dédi segített. Tanácsára ecet és só keverékével töröltem át az ágyat: a fém visszakapta eredeti színét, az ágy pedig a szoba dísze lett.

Nagyanyáink még ismerték a takarítás fortélyait. Otthonuk tisztántartásához nem volt szükségük mûvileg elõállított, környezetszennyezõ vegyszerekre, csupán természetes anyagokra és néhány jól bevált, régi receptre. Citrommal, ecettel, sóval, szódabikarbónával dolgoztak, a lakás mégis ugyanúgy ragyogott, ugyanolyan tiszta volt, mint most, a háztartási kemikáliák korában.

Számtalan egyszerûen kivitelezhetõ házi praktika létezik. Talán kicsit húzódozunk tõlük, mert a saját kezûleg elkészíthetõ tisztítószerek elõállítása és alkalmazása bonyolultnak, idõigényesnek tûnik. Nem az. Csak kényelmesebb a gyárilag töltött flakonért nyúlni, mint néhány percet a megfelelõ szer elkészítésére fordítani. Akit aggaszt a lefolyóba öntött klór, a hajtógázos bútorfény vagy a maró zsíroldó használata, változtathat takarítási szokásain. Elegendõ a régi receptekbõl ötletet meríteni:

• Csempék, kádak, mosdókagylók tisztítására használjunk ecetet! Oldja a zsírt és a koszt, csillogóvá varázsolja a felületet.
• A maró hatású savas vízkõoldók is nagyszerûen helyettesíthetõk ecettel. A legvastagabb lerakódást is képes lehozni: a kérdéses részeket locsoljuk le kevés ecettel, majd kefével vagy vizes ronggyal dörzsöljük át. Makacsabb vízkõre helyezzünk ecettel átitatott rongyot és hagyjuk rajta 10 percig. Ha az edény vízköves, öntsünk az aljára egy keveset, majd néhány óra múlva mosogassuk el.

  A vécét szódabikarbónával vagy fele-fele arányban kevert ecettel és vízzel lehet kisúrolni. Tisztít és fertõtlenít.

• A hûtõgép szódabikarbónás forró vízzel tisztítható. Ha szagtalanítani akarjuk, tartsunk benne egy nyitott szódabikarbónás zacskót.
• A mikrohullámú sütõben párologtassunk egy tál citromos vizet, majd nedves ruhával töröljük ki.
• A szappanos vízzel lemosott ablaküveget, tükröt egy rész ecet és négy rész forró víz keverékével permetezzük be, majd töröljük át tiszta ruhával.
• Bútorfény helyett használjunk olívaolaj és citromlé keverékét, vagy ecetes vízbe mártott és kicsavart szarvasbõrt.

A környezetvédelem nem nagy dolgokról szól, inkább a kisebbekrõl. Hétköznapiakról. Hiszen a minket körülvevõ világot oltalmazhatjuk úgy is, hogy szokásainkon változtatunk. Nem sokat, éppen csak egy mákszemnyit. A következõ nagytakarítás alkalmával talán már eszünkbe jut, hogy a csap kitakarításához elõkészített színes flakonú kémiai vegyszer hatása nem ér véget akkor, amikor eltûnik a lefolyóban.