Jelenleg az üveghulladék-feldolgozással is foglalkozó gyárak átveteli feltételeit jellemzõ magas minõségi és mennyiségi követelmények, illetve alacsony átvételi árak ellehetetlenítik a lakossági szelektív gyûjtésbõl származó üveghulladékok hazai újrahasznosítását.

Az elõzõ hetekben éppen egy kommunális szolgáltató kérésére néztünk szét a jelenlegi üveghulladék-átvevõ és -feldolgozó piacon. A kép lesújtó volt: a hazai szelektív gyûjtéseket így-úgy-amúgy végzõ városgazdáknak igen kevés lehetõségük van a drágán összegyûjtött üvegtõl (jókora veszteséggel) megszabadulni. Az országos helyzetfelmérés alkalmával megkeresett gyûjtést végzõk javaslatok helyett maguk is inkább javaslatokat vártak, mert éppen piackutatás, a régi partner elvesztése utáni kilátástalanság, vagy ideiglenes tárolás, ne adj isten depóra szállítás határozták meg munkájuk pillanatnyi irányát. A felmérés eredményét újságunk is közzétette legutóbbi számában. Nem nagy merészség kijelenteni, hogy aki megnevez egy listán nem szereplõ, nagyobb (korlátlan) mennyiségû színes, vagy vegyes üveghulladék fogadására képes olyan hazai átvevõt, aki valamit fizet vagy házhoz jön a hulladékért, az kap egy tonna vegyes üveghulladékot.

A keserves helyzet láttán a HuMuSz találkozót szervezett hulladékos szakemberek részére, melynek során egy új típusú üveghulladék-feldolgozó technológia telepítésének hazai feltételeirõl és lehetõségeirõl esett szó.

Üvegszálnyi remény

A kanadai ENVIROGLASS üveghulladék-feldolgozó eljárás nagy elõnye más újrahasznosító eljárásokkal szemben, hogy a közterületen gyûjtött, kupakkal, címkével szennyezett, mosatlan lakossági üveghulladékot válogatás nélkül képes kezelni.

A feldolgozás során a bekerülõ anyag elõször zúzáson megy keresztül, majd egy többszintû rosta a szennyezõdések kiválasztása után különbözõ szemcseméretûre osztályozza az üveget. Ezek az eltérõ finomságú anyagok elsõsorban az építõanyag-gyártás számára jelentenek a primer nyersanyagokkal egyenértékû másodnyersanyagot. A hazai viszonyokat figyelembe véve az üvegbõl elõállított zúzalék szemcsemérettõl függõen beton, tégla adalékanyagaként, vagy öntödei homokként kerülhet hasznosításra.

Az eljárás hazai telepítését megalapozhatja, hogy anyagminták bevizsgálása után több belföldi tégla- és betongyár (köztük a szentendrei) jelezte, hogy jelentõs mennyiséget venne át. A gépsor ráadásul a hazai hulladékfeldolgozásban (a színesfém-feldolgozástól eltekintve), szinte példátlan módon, támogatás nélkül is nyereséggel tudna dolgozni, mivel a feldolgozási költség kilónként kevesebb, mint 2 forintra jönne ki.

A berendezés teljesítménye óránként 10 tonna, ami két mûszakban teljes kihasználtsággal mûködve évente 50-60 ezer tonna üveghulladék feldolgozását jelentené.

A telepítés költsége mintegy 110-120 millió forint, a beruházó ennek a költségnek a harmadát állná saját tõkébõl. A berendezés meglepõen kis helyigényû, a mûködtetéshez elegendõ egy 250 m<^>2<^*>-es terület, az egész 2-3 hónap alatt felépíthetõ és üzembe helyezhetõ, a létesítmény energiaigénye nem számottevõ.

A megbeszélésen bebizonyosodott, hogy mind az üzembehelyezéshez, mind a hosszú távú mûködéshez megfelelõ mennyiségû hulladék biztosítható a jelenleg felhalmozott készletek, illetve rövid távú gyûjtésfejlesztéssel elérhetõ begyûjtési kapacitás révén.

Továbblépésként egy projekt megírása következik, mely alapul szolgál a beruházás és mûködtetés lehetõségeinek illetve feltételeinek további vizsgálatához, valamint a beruházáshoz hiányzó pénzösszegek elõteremtéséhez.

Ezen tények tükrében, látva a hazai hulladék-feldolgozó piac nehézségein belül az üveghasznosítás ellehetetlenülését, elgondolkodtató egy ilyen, számos elõnnyel kecsegtetõ, piacképes terméket elõállító technológia alkalmazása.

A HuMuSz -- a környezetvédelmi szempontból is nagy jelentõségû ügy pártfogójaként -- a továbbiakban is vállalja a kapcsolattartást az érintettek között.