A téma a földön hever...

A Sziget mindenkinek mást jelent. Ismerkedési lehetõséget, egyhetes kutyasétáltatást, koncerteket és hasonlókat a magyar és külföldi fiatalok illetve kevésbé fiatalok számára, s ugyanezek a fiatalok jelentenek potenciális és fogékony célcsoportot a reklámdömping vezetõi illetve az eladók számára.

Soha annyi hülyeségre nem költhette a szigetlakó a pénzét, mint az idei rendezvényen. A lehetõségek tárháza szinte kimeríthetetlennek tûnt a kispénzû szigetesek számára: nemcsak étel, ital de bõrdzseki, estélyi ruha és menedzserkalkulátor is szerepelt a kínálatban, de az idei Sziget aktuális baromságát, a nélkülözhetetlen lézerzseblámpát is meg lehetett vásárolni. Még egy teljes vidámpark is kivonult körhintával, cirkusszal erõsítvén a búcsújelleget.

A hulladékhelyzet az idén látszólag javult. A bejáratnál külön 1100 literes konténerek álldogáltak, melyek az üvegek szín szerinti különgyûjtésére szolgáltak. Bent sajnos ez a megoldás azért lett volna céltalan, mert üvegben nem lehetett italt kapni: kizárólag mûanyagpoharak voltak forgalomban. Ez a tény a biztonsági elõírásoknak tökéletesen megfelel, de a környezet, a növekvõ szeméthegyek nagy valószínûséggel nem örülnek neki. Több kocsmánál is próbáltam a csaposokat rávenni arra, hogy a következõ sört a kezemben lévõ mûanyag korsóba töltsék. Ahány kocsma annyi szokás: volt, ahol abba csapoltak, volt, ahol nem (a KÖJÁL miatt), ezenkívül a mûanyag korsók ára is elég változó volt (+ 5 vagy + 10 forint). A névadó nedû (nem sör) esetében is igyekeztem ezt a fajta megoldást választani, de ott egyszer sem akartak az általam már egyszer használt pohárba tölteni.

A két italos multi (lónyál és sör) egyébként reklámcéljaira is felhasználta a mûanyagpoharakat: pólókat adott ajándékba azoknak a lelkes és jóérzésû szigetlakóknak, akik bizonyos számú félliteres poharat összegyûjtöttek és visszavittek. A különbség csak az volt, hogy a sör esetében addig lehetett pólót kapni, amíg a készlet tartott; a kóla esetében pedig akkor, ha kisorsolták. A melegkonyhák idén is egyszerhasználatos tányérokat és evõeszközöket osztogattak.

Szemétkutya

Hajnalban láttunk olyan gépet is, amelyik sorokba rendezte a füvön heverõ hulladékot, megkönnyítve ezzel a szemétszedegetõk munkáját. A hulladékot gyûjtötték az önkéntesek napijegyért (bevált módszer) illetve a Fõkefe emberei is. Ismerõseim szerint most elõször koncert közben is ott szorgoskodtak a feladatukat végzõ szemétgyûjtõ emberkék (kellemeset a hasznossal...).

A laza szerkezetû szilárd hulladék nagyrészt mûanyag korsóból (0,5 liter) és pohárból (0,3 liter) állt, mennyiségérõl pedig a következõ adatok segítségével lehet képet alkotni: Arany Ászokból elfogyott 3350 hordó, Guinessbõl 105 hordó, Dreherbõl 680 hordó, borból 58000 liter, tejbõl 19000 db, kakaóból 20000 db, Szobi gyümölcslébõl 28 raklap, Pepsibõl 3500 premix hordó, ásványvízbõl 50 raklap.

A szennyvizet a szerzõdés értelmében naponta háromszor (reggel, kora délután és este), de szükség szerint akár négyszer is szippantották. A mobil WC-k állapotát tekintve - és igazat adva a szigetesek higiéniai igényeinek - a napi három alkalom igencsak kevésnek bizonyult.

Zajszennyezésrõl is lehetett beszélni, ha nem is olyan nagy felhajtással mint tavaly. A hangszigetelõ sátrakkal megoldották a helyiek problémáját, de pl. a szabadegyetemen több elõadó is panaszkodott arra, hogy a szabadtéri koncertek illetve a reklámhordozó repülõgépek hangja zavarta õket.

Az szép és jó, hogy néhányan összegyûjtik a poharakat (pólóért cserébe), de ezzel még nem csökken a keletkezett hulladék mennyisége, a szemétlerakók csak tovább nõnek. A napi 35.000 fõ elkerülhetetlenül állít elõ szemetet, ez nagyrészt nem az õ bûnük (fõleg ha nincs más alternatíva illetve nincs elegendõ kuka a környéken). Bevallom - s mások is egyetértettek velem abban, hogy - idén nem tûnt annyira szemetesnek a Sziget, de azért ne felejtsük el, hogy a szemét, ha nem is annyira láthatóan, de szépen, lassan, biztosan termelõdött, hiszen a megelõzésre senki sem figyel. Úgy érzem, ha valaki a Szigetrõl ír, a teljes képhez - mint ahogy a mindennapjainkhoz - hozzátartozik a hulladék sorsa is. A pozitív jeleknek viszont tényleg szívbõl örülök.