A fõvárosi helyszín a Budapest Kongresszusi Központ. Ide érkezünk meg barátnõmmel fél 9 környékén, a hivatalos kezdés után fél órával. A bejáratnál az este szimbólumállatának (zsiráf) 8-10 méteres lufija fogad minket, az erõs szél miatt lekonyuló fejjel. A bejáratnál eltépik jegyeinket (3900 Ft.-/fõ), majd mielõtt 3-at számolhatnánk a kezünkbe nyomnak 2 reklámújságot, az este programfüzetét, meg a fõszponzor ajándékát: egy nyakba akasztható mobiltelefon-tartót. Az utóbbi kettõt megtartom, a 2 újságot meg lerakom oda, ahol már jókora stóc gyûlt össze belõle. Valószínûleg senkinek sem kellettek.

Gyorsan lerakjuk a kabátokat a ruhatárba (200 Ft.-), majd besietünk a nagyterembe, hogy le ne késsük az elsõ külföldi reklámblokkot. A terem majdnem tele van, kb. 1000-1500 ember. A színpadon valami õrült techno zenére épp egy kabrio kocsiba ugrálnak be-ki fiatal táncosok, majd beleraknak egy pálmafát, kiveszik, majd ugyanerre a sorsra jut még egy hódeszka, és még pár dolog. A 15 perces mûsor végeztével a közönség hangos sípolásba kezd, amit elõször furcsállunk, majd rájövünk, hogy meg kell szoknunk, hisz ez itt a véleménynyilvánítás elfogadott formája.

A színpadon megjelenik egy dekoratív hölgy, mögötte a kivetítõn maga a zsiráf, aki beszélni is tud, és legalább 15-fajta animációra képes. A semmitmondó párbeszéd után (melyben többször is sípolásra buzdítják a tömeget, több-kevesebb sikerrel), végre elkezdõdik a vetítés. Reklámokat sose vártam még ennyire. :) Itt legalább ismerõs terepen vagyunk, azt kapjuk, amire számítottunk: vicces külföldi, nosztalgikus (’70-es, ’80-as évek béli) magyar és mai magyar (rájuk szavazni is lehetett, természetesen sms-ben) pH értéket. A különbözõ reklámblokkok közé mindig beékelõdik a hölgy és a zsiráf.

Kb. egy órai „zabálás” után fájni kezd a fejünk és megéhezünk, megszomjazunk. Egybõl a tettek mezejére lépünk, ami ebben az esetben a büfét jelenti. Itt szembesülünk a felsõ 10.000 pénztárcájára szabott árakkal: kis kolbászkák 600 forintért, nemtudommilyen csirkemell 1000 Ft, stb. Veszünk kolbit, szénsavmentes (üveges, 3dl) ásványvízzel, meg egy 2 decis üdítõt (szintén üvegben). 1700 Ft, hangzik a végösszeg. Gyors fejszámolással kijön, hogy az ásványvíz 700(!), míg az üdítõ 400 Ft-ba került. Nem mondom, ez ám a haszonkulcs!

Dolgunk végeztével úgy döntünk, körbejárjuk a rendezvényt. Az épület 3 szintes, a középsõn van a bejárat, az alsó részen és a harmadikon a szponzorok vertek tanyát. Fentrõl kezdjük lefelé, elmélyülünk a látványban és az információban. Van itt minden, ami semmire sem jó, de általában a szokásos: töménytelen szórólap és egyéb haszontalan, színes információhordozó. Van egy két ötletes marketingfogás, de a lényeg az, hogy minél több helyen megadd a neved és a címed. Röpke fél óra alatt végzünk is a sétával, ami alatt sikerült egy ingyen üdítõt szereznünk, meg fejenként két pici felest. :)

Így feltöltõdve visszatértünk a reklámokhoz (közben lezajlott az elsõ koncert). Negyed 12 elmúlt már, most következnek a „Rég volt, talán igaz sem volt…” filmek, vagyis régi magyar remekmûvek. Jókat derülünk a rég nem látott/halott ismerõsökön: „…mindegyik táblában egy jó pohár tej van…” „…bemegyek, kijövök; és nagyon jól kijövök, ha bemegyek…”, stb. Mindenesetre második nekifutásra sem bírunk többet 1 óránál (és épp kezdõdik is a 2. koncert). Úgy döntünk, szívunk egy kis friss levegõt, hogy aztán újult erõvel vethessük magunkat a habzsolásba. Igen ám, de a biztonsági õrhöz érve fennakadunk:
– Elnézést, ki szabad menni egy kicsit a szabadba?
– Persze, de vissza már nem.
– Köszönjük.

Hát, szóval így állunk. Addig kell zabálnod a reklámokat és állnod a szponzorok ostromát, amíg bírod szuflával, gyomorral, meg idegekkel. Még kb. egy óráig bírjuk, majd hajnali 1 körül úgy döntünk, hogy a távozást és az alvást választjuk.

Az este mérlege: -9700 Ft, teljes akusztikus- (koncertek, sípok) és vizuális terror (reklámok, szponzori standok) átélése, fájó fej és feldolgozhatatlan mennyiségû képi anyag, hiszen a reklám (rövidsége miatt) nem az a mûfaj (szerintem), ami nagy mennyiségben fogyasztható. És még valami: hiányérzet! Nem is tudom, mire számítottunk, de biztos, hogy nem erre. Gondolom, meghallgattam volna 1-2 elõadást szakemberektõl, hogy õk hogyan látják a reklámok szerepét a világban, miért készítenek olyanokat, amilyeneket, stb. Az sem lett volna rossz, ha a szponzorok használható és értelmes kiadványokkal álltak volna elõ marketingstratégiájukat illetõen, ha megmagyarázzák mit miért csinálnak. Annak is örültem volna, hogyha kicsit nyugisabb az egész, kevesebb a ricsaj meg a csinnadratta és több a megszólítás, a párbeszéd velem, a fogyasztóval. De hát, megint be kell lássam, naiv voltam, naivak voltunk.

Kifelé menet olyan kérdések merültek fel bennem, hogy mire is jó egy ilyen este? Mire jó a szervezõk szerint, mi a céljuk vele? A válaszokat a www.reklamzabalok.hu honlapon kaptam meg:

„A minõségi reklámokban rejlõ erõ bûvölte el a fiatal Jean-Marie Boursicot-t, a Reklámzabálók Éjszakájának alapítóját és a nemzeti Éjszakák szervezõit is, akik rendezvényeikkel éppen a mennyiségi helyett a minõségi fejlesztés és alkotás fontosságára hívják fel a szakma figyelmét, miközben magas színvonalú válogatásaikkal emberek millióit szórakoztatják évrõl-évre. Célunk, hogy megismertessük a nagyközönséggel a reklámozás értékes oldalát, és evvel elõsegítsük egy pozitívabb, érettebb és egészségesebb hozzáállás kialakulását, a megértés hiányából fakadó automatikus reklámkerülés megszüntetését. A hirdetések értelmezése és ismerete ne egy szûk kör kiváltsága legyen, és az emberek nagy része ne csak passzívan elszenvedje a rázúduló reklámáradatot, hanem legyenek a reklámközéletnek olyan fórumai, ahol a szakma és a nagyközönség közvetlenül kommunikálhat egymással, ahol a visszajelzések és tapasztalatok alapján egy új reklámtudatosság alakulhat ki bennünk.”„…a reklámokat lehet szeretni, lehet utálni, de szó nélkül elmenni mellettük nem lehet. A naponta ránk zúduló hatalmas promóciós áradat életünk kikerülhetetlen részévé tette a hirdetéseket, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a reklámozás nyelvének a fogyasztók is értõ befogadóivá váljanak…”

Hát, ez így mind szép és jó, de ebbõl nem sok valósult meg. Az biztos, hogy színvonalas reklámokat láthattunk, és az is nyilvánvaló, hogy sokan jól szórakoztak az este folyamán. Viszont az már nem, hogy mi által tudtam meg én többet a hirdetések megértésérõl, értelmezésérõl, hogy hol volt a szakma és a nagyközönség közvetlen kommunikációja, (biztos a sípolásra gondolnak itt, de kétlem, hogy az ilyen visszajelzések és tapasztalatok alapján egy új reklámtudatosság alakulhat ki bennük, szakmaiakban) és ami a legnagyobb ellentét: hol volt a minõség a mennyiség helyett? A vetítésnél még csak-csak megvolt a nívó, de az összes többi dolog úgy volt 12 egy tucat, mint minden más nagy rendezvényen.

Avval viszont egyetértek, hogy a reklámokat a mai világban nem lehet megkerülni, kultúránk része, ezt el kell ismernünk. Három nappal az esemény után egy barátommal beszélgettem és mikor a reklámokra tértünk rá, kb.20-30 percig csak soroltuk egymásnak a kedvenceinket. Mégsem éreztem úgy, hogy ki van mosva az agyam, mert a jó reklámtól nem ódzkodom, azt szeretem és szívesen emlékszem vissza rá, akárcsak egy jó filmre. Azt mondjuk már kevésbé tudtuk megfogalmazni magunknak, hogy ez a tudás mire (lesz) jó nekünk. :)

Egyáltalán miért vannak / mire vannak a reklámok? Egyrészt ismerté teszik a terméket a fogyasztó számára, így ha valamikor döntenie kell, valószínûleg az ismerõst fogja választani az általa kevésbé ismerttel szemben. Másrészt alapvetõ szimpátiát próbálnak és képesek ébreszteni a befogadóban. Ez nem becsapás, hisz semmi olyat nem hitetnek el veled (jobb esetben, mert van sok ellenpélda), ami ne lenne igaz. Mindössze annyi történik, hogy lejátszódik egy icipici film a képernyõn, ami vagy tetszik vagy nem. Ha tetszik, akkor számodra az a termék megtöltõdik valami plusz emócióval, ami vásárláskor vagy elõjön, vagy nem. Egyszóval a lényeg szerintem az érzet, amit az emberben keltenek. Ha szeretsz egy színészt, énekest, stb., aki a nevét és testét adja valamilyen termékhez, akkor akaratlanul is egy kicsit jobban fogsz vonzódni ahhoz a valamihez. Épp ezért választanak olyan embereket, akik széles körben népszerûek és csak nagyon kevesen utálják õket. Botrányhõsök nem reklámozhatnak!

Ezzel nincs is semmi baj, hisz ilyen mûfaj ez: rövid, tömör, egyszerû, érzelemkeltõ. A gond szerintem a mennyiségben és a minõségben van. Mennyiségben, mert lassan nem lehet úgy végignézni egy filmet a TV-ben, hogy ne láss közben 3 vagy 4 reklámblokkot is. Ez kb. plusz egy órát jelent. Ennyit nem lehet elviselni, ettõl már rosszul lesz az ember. Minõségben, mert nagyon sok rossz reklám van, amit ki sem lehet bírni, annyira semmitmondó, sulykoló. Vagyis én kiegyeznék azzal, ha fele ennyi (esetleg filmek közben nulla) reklám lenne és olyanok, amitõl nem rohanok ki a szobából.

Egy biztos, az este után továbbra is úgy éreztem, hogy a mai magyar reklámszakma azt várja tõlem, hogy úgy zabáljam a reklámjaikat, mint kacsa a nokedlit. Hisz’ ha elmarad a kétoldalú kommunikáció, akkor milyen változást remélhet az ember? Mindenesetre reklámokat lehet fogyasztani, de mértékkel és tudatosan. A szakembereknek meg azt üzenem, hogy a kevesebb sokszor több.