Kocsánytalan másoló
Nem értem.
Nem értem, hogy egy környezetvédő szervezet miért fanyalog, ha egy világcég valamilyen környezetvédelmi díjat kap.
Nem értem, hogy miért azokat támadja, akik valamit tesznek a környezetért.
Nem értem, hogy miért fáj, ha éppen az Ő munkájuk nyomán valaki eleget tesz az ellentmondásos, hézagos jogszabályoknak.
Nem értem, hogy miért ezekbe az ellentmondásos, hézagos jogszabályokba kapaszkodva minősíti a termékeket és szándékokat.
Nem értem, hogy miért baj, ha valaki komoly pénzeket áldoz arra, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét a környezettudatosságra.
Valószínűleg másképp látjuk a világot. A HuMuSz azt hiszi, hogy a környezetbarátként hirdetett termékek jobban fogynak, és meg akarják védeni a fogyasztókat a bóvlitól. Ki kell ábrándítanom őket: minden piackutatás ? és saját tapasztalatunk is ? azt mutatja, hogy ma Magyarországon a fogyasztók NEM veszik jobban a környezetbarát termékeket. Számíthatjuk úgy is: a Ricoh Hungary 2003-ban minden dolgozója fejenként 300.000 Ft-ot költött környezetvédelemre, és ettől egyetlenegy másolóval többet nem adtunk el. Még a környezetvédelemre hivatott szervek is kikosaraztak bennünket a környezetbarát marketinggel. (A Minisztérium is csak kiállítja, de nem használja a díjazott gépet).
A vállalkozó székéből nézve környezetbarátság olyan felesleges kiadás, amit a fogyasztó nem fizet meg. Úri passzió, ha úgy tetszik.
Ezért érzem úgy, mint akit a koccintás helyett hátba szúrtak.
A RICOH erőfeszítéseit más jobban értékeli. Idén júniusban a Ricoh nyerte el az ENSZ Környezeti Programja, az UNEP által alapított WEC aranyérmet, mert az ?vezető szerepet tölt be a környezetbarát termékek és folyamatok kialakításában, és kapcsolatot épít a kormányzat, az ipar és a környezeti csoportok között? (idézet a WEC indoklásából).
Magyarországon az irodatechnikai szakmában a Ricoh épített ki először (és talán ma is egyedülálló módon) ISO 14001 tanúsított környezetirányítási rendszert.
Bár majd? minden termékünk megkapta a nemzetközileg elismert öko-címkéket (mint a Kék Angyal), valóban beleszaladtunk egy hibába: a magyar hatóságok pecsétes papírja hiányzott ahhoz, hogy ezekről a tényekről beszélhessünk is.
A HuMuSznak igaza volt, amikor erre felhívta a figyelmet. De egy telefon gyorsabban célt ért volna, mint a Fogyasztásvédelmi Felügyelőség levele
Azt gondolom, hogy a HuMuSz összetéveszti a barátait az ellenségeivel, és ezzel árt az ügynek.
Őrült hiba válogatás nélkül megtámadni mindenkit, aki megteszi az első bátortalan lépést a környezetvédelem területén.
Őrült hiba visszatántorítani azokat a cégeket, akik pénzt költenének egy környezetbarát fogyasztói kultúra kialakítására.
Őrült hiba a környezetbarát termékeket kiszorítani a piacról a reklámozásuk ellehetetlenítésével.
Őrült hiba paragrafusokba kapaszkodni, és nem a tényekre támaszkodva ítélni.
És egy-egy ilyen pirrhuszi győzelem után nincs ok pezsgőt bontani.
***
Kocsánytalan
Ott valahol a felsorolás közepén Halász Gábor úr szűk szavakkal elismeri, hogy a Ricoh hibázott, mikor a hivatalos minősítés hiányában reklámozta magát "környezetbarát"-nak. Mi csupán ezt tettük szóvá. Mert ezt vállaltuk fel, mert ez a munkánk. Egyébként nem szokásunk "válogatás nélkül megtámadni mindenkit". Hosszú listánk van azokról a kicsi cégekről, akiket levélben beszéltünk le a további megtévesztő reklámozásról. Ellenük nem indítottunk eljárást. Egy Ricoh-féle világcégnél azonban más az alapállás. Róla eleve feltételezzük, hogy pontosan ismeri a honos ország jogszabályait, hogy döntéseit annak tudatában hozza és hogy számol a várható következményekkel is. Feltételezzük róla. Logikus, hiszen ezért tart marketingigazgatót, fizet reklámmenedzsert, jogtanácsost.
Mi meg azt mi nem értjük, hogy miféle egyeztetést hiányol Halász úr és milyen gyors telefont - mikor a falakon már ott virítottak a Ricoh "környezetbarát" óriásplakátjai. Mert ha felhívjuk, akkor egyből leszedték volna? Cikkünkben kifejezetten hangsúlyoztuk: örülünk, hogy a Ricoh cég (elsőként a magyar irodagép piacon) minősíttette termékét. Ha ennek ez volt az ára, akkor hát ez. Örülhetnénk, de tényleg nincs kedvünk velük ünnepelni. Nem koccintunk - koccantunk.
dr. Kalas György (HuMuSz)