Így például győri tagszervezetünk (Reflex Környezetvédő Egyesület) "Szeméten nem terem virág" című pályázatára közel 100 iskolás csoport nevezett, és talált több száz illegális lerakót. A miskolci Zöld Akció Egyesület a kilencvenes évek közepétől, az Állami Feladatok Átvállalása Program (akkoriban még ilyen is volt ) keretében készítette el Borsod-Abaúj-Zemplén megye hulladéklerakó-kataszterét. A több, mint 3000 hulladéklerakóról (amelyből ezren felüli volt a több száz köbméteres nagy lerakó) tudományos igényű dokumentáció készült (közel 50 féle adatot vettek fel azokról), valamint térinformatikai módszerekkel is feldolgozták az adatokat. Munkájuk beépült a megyei környezetvédelmi programba is. Nyíregyházi szervezetünk, az E-Misszió Egyesület ?Nyíregyháza Környezetvédelmi Programja? keretében mérte fel a megyei jogú város közigazgatási területén található illegális hulladéklerakókat és természeti értékeket. A felmérés tapasztalatairól tanulmány született, valamint ?Nyíregyháza Fény és Árny Oldalai? címmel kiállítás készült, amelyet a Polgármesteri Hivatalban lehetett heteken keresztül megtekinteni. A felmérést idén az Egyesület munkatársai megismételték. Baranya megyében a Pécsi Zöld Kör és a Megyei Önkormányzat immár három éve ír ki célpályázatot önkormányzatok számára az illegális hulladéklerakók feltérképezésére és felszámolására. Idén több, mint hetven település nyújtotta be pályázatát a megyéből! A Hulladék Munkaszövetség pedig - részben a felsorolt regionális programok tapasztalataiból és módszertanából merítve - az elmúlt 3 évben Tájsebészet néven indított országos programot az illegális hulladéklerakók felderítéséért, dokumentálásáért. 2001-2002-ben 172 csapat jelentkezett, közel 900 illegális hulladéklerakó adatait felvéve. Számításaink szerint a programban közel 16 ezer önkéntes dolgozott. Idén 162 csoport nevezett a pályázatra, az általuk felderített lerakók közül eddig 806 lerakó adatait dolgoztuk fel (feldolgozásra várnak még a Vas és Zala megyei adatok). A Tájsebészet eredményeiről országos adatbázis áll rendelkezésre, amelyet honlapunkon böngészhető.

A felsorolt példák - amelyek szükségképpen csak kiragadott példák lehetnek, hiszen se szeri, se száma azoknak az iskoláknak, nem környezetvédő civil szervezeteknek, ifjúsági szervezeteknek (cserkészek!), helyi közösségeknek, akik rendszeresen felügyelnek egy-egy számukra kedves területre és igyekeznek tisztán tartani azt - is bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedben megannyi szakmai tapasztalat, komoly adatbázisok, tanulmányok, kiállítások, pályázatok születtek a témában, és valamennyi program fontos eleme volt, hogy a társadalom minél szélesebb körben értesüljön kezdeményezéseinkről (hívhatjuk ezt környezeti nevelésnek is) és a döntéshozók, szakhatóságok is kézhez kapják az eredményeket, tapasztalatokat. Emellett azt talán már említeni is felesleges, hogy az illegális hulladéklerakókkal, hulladéklerakással foglalkozó környezetvédelmi szervezetek már sokszor megfogalmazták javaslataikat a probléma kezelésére vonatkozólag, számos sikeres jogi eljárást kezdeményeztek szemetelők ellen és nap, mint nap igyekeznek jogi-szakmai tanácsaikkal segíteni a hozzájuk forduló állampolgárokat.

Így hát, egyszerűen nem értjük, hogy lehet erről nem tudomást venni. Megpróbáltuk felajánlani segítségünket az ominózus televíziónak is, ám fülük botját sem mozgatták megkereséseinkre. Írtunk e-mailt a szerkesztőség címére, a honlap fórumára is, hívtuk őket többször is telefonon, de választ nem kaptunk. Pedig a mai napig nyitottak lennénk arra, hogy szakmai tapasztalatainkat, adatbázisainkat megosszuk bárkivel, aki hajlandó hosszú távon is tenni környezeti kultúránk színvonalának növeléséért.

Ezek után nehéz eldönteni, hogy mi is volt a TV-csatorna célja? Hiszen egyik adásból sem tudtunk meg semmi lényeges újdonságot a hazai hulladékgazdálkodás-hulladékelhelyezésről, nem merültek fel új ötletek a problémák kezelésére, de a lakossági tájékoztatás mikéntjére vonatkozóan se. Maga a kezdeményezés egyáltalán nincs ellenünkre, sőt a műsor(ok) sok megállapításával egyetértünk, de az nyilvánvaló, hogy a szerkesztőség munkatársai úgy vágtak bele az adás(ok) elkészítésébe, hogy nem tájékozódtak előtte sem országos, sem regionális, sem helyi szinten. De ugyanúgy nem gyűjtöttek információkat szakhatóságtól, minisztériumtól, önkormányzattól, társadalmi szervezetektől se. Vagy nem is akartak? Tehát nézettségnövelő PR-fogás lenne az illegális szemétlerakók örökbefogadásának meghirdetése? Ha jön valamilyen véres szenzáció, közéleti botrány vagy új kukkolóműsor, akkor vajon rövid úton ejtve lesz a téma?

Szegedi tagszervezetünk már jelezte, hogy hiába voltak az ígéretek, a nagy szavak, hogy a TV-stáb az ország bármely pontjára elmegy megörökíteni a takarítási akciókat, csak ők hiányoztak arról az október 18-i megmozdulásról, amelynek során a Tisza-part egy részét takarították. A programot szervező iskola joggal érezheti magát becsapottnak de ha a nagyhatalmú média nem is áll melléjük igazából, még mindig ott van a CSEMETE Egyesület, amely a jövőben is készségesen fog segíteni nekik.

Azt is nyitott kérdés, hogy valójában ki végzi hitelesen a dolgát? A milliós reklámbevételekért hajtó kereskedelmi csatornák, vagy a műsoraikban a lehető legritkább esetben lehetőséghez jutó társadalmi szervezetek? Hol voltak a ?Tájsebészet? program tavalyi és idei záróünnepségén? Miért nincs szükségük arra, hogy adatokkal, szakmai háttérrel és jelentős tapasztalattal segítsük a munkájukat?