Nem igaz az a minisztériumi helyzetértékelés, hogy csak a mûanyag csomagolóeszközök esetében mûködne hazánkban betétdíjas rendszer, mint ahogy az sem, hogy a még megmaradt betétdíjas rendszerek léte kellõ bizonyítékot szolgáltatna arra, hogy a terület önszabályozó és további jogi alátámasztást nem igényel.

A alu- és fehérbádog italosdobozok kötelezõ visszavásárlási árának bevezetését (nem betétdíj!!) nem javasoljuk. Ez a betétdíjas, újrahasználatra alkalmas csomagolóeszközök piaci újraélesztésének idõszakában súlyosan demoralizáló lenne, mert elfedné a fém italosdobozok súlyosan környezetszennyezõ voltát. Ellenben a betétdíjas rendszerek újraélesztésével meg kell adni a fogyasztónak a szabad választás lehetõségét, ezáltal a drága és erõforrás pazarló fémdobozok forgalmának visszaszorítását piackonform eszközökkel.

A Rendelet célmeghatározása hibás. A betétdíj a hulladék keletkezésének megelõzése, az újrahasználat és nem a hulladékká vált termék hasznosításának, ártalmatlanításának eszköze. Ez csak a visszavételi rendszerben kezelt, hulladékká vált termékekre igaz.

Az eljárási szabályoknál külön kell értelmezni és bemutatni a visszavásárlási és a betétdíjas rendszereket, rendelkezni kell a kezelõ szervezetek létrehozásának feltételeirõl. A betétdíjak mértékének, a szabványoknak, a visszavásárlási áraknak megállapítási szabályai hiányoznak. Biztosítani kell a kapcsolódási pontokat a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló Kormányrendelettel, újra kell szabályozni a szállító (töltõ), kereskedõ, hasznosító, kezelõszervezet feladatait. Meg kell fogalmazni a betétdíjas forgalmazás elvárt mértékére vonatkozó alapelveket.

1. A visszavásárolandó termékek köre, a visszavásárlási ár

A visszavásárlási jogok és kötelezettségek körét, az elhasználódást figyelembevevõ visszavásárlási ár kikötése mellett, a termék visszaváltható voltára történõ megfelelõ tájékoztatás biztosításával olyan termékek esetében kell elrendelni, ahol a fogyasztó az elhasználódott, részben vagy egészben veszélyes hulladékot képzõ termék biztonságos kezelésére képtelen, így e feladat megoldását a kibocsátóra vagy a termékdíjas rendszer keretében finanszírozott hasznosítóra kell átruházni.

Betétdíjat az egész családnak!

Ha a visszaváltás a hasznosítónál történik, úgy a kibocsátónál az értékesítés árbevételébõl a visszavásárlási ár összegét el kell különíteni, el kell határolni és a hasznosítónak a tényleges visszavásárlás mértékében át kell utalni. Nagyszámú gyártó és importõr esetén a visszavásárlási ár fedezetének kezelésére olyan kezelõszervezetet kell létrehozni, amely az értékesítést követõen a visszavásárlási érték fedezetét képezõ bevételrész beszedésére és kezelésére jogosult.

A visszavásárlási intézmény bevezetését követõ idõszakban a visszavásárlási kötelezettség nélkül, korábbi idõszakban forgalomba hozott, veszélyes hulladékot képzõ termékek visszavásárlási árának fedezetét a hasznosító számára a termékdíj bevételbõl kell biztosítani. A kibocsátó költségére történõ visszaváltás a fogyasztó részérõl nem a termék megvásárlásának, hanem pusztán származásának igazolásával történhet. Nem szükséges tehát a vásárlásról szóló számla megõrzése, elégséges, ha a termék származását feltûntetõ okmány, garancialevél, mûszaki tájékoztató rendelkezésre áll, sõt ha a termék feliratozásából a gyártó kiléte, a gyártás éve egyértelmûen kiderül, úgy okmányra sincs szükség.

A visszaváltható termékek köre javaslatunk szerint a termékdíjas, veszélyes hulladékot képzõ termékkörre, a hûtõberendezésekre, az akkumulátorokra mindenképpen ki kell terjedjen, de a termékdíj kiterjesztését követõen bevezetésre javasoljuk a számítástechnikai eszközök, televíziók, elektromos háztartási gépek, valamint a háztartási felhasználású szárazelemek esetében is.

A visszavásárlási ár értékét úgy kell meghatározni, hogy kellõ ösztönzést nyújtson a fogyasztónak az elhasználódott terméknek a vásárlás helyére vagy a hasznosító telephelyére történõ eljuttatására. (Tehát pl. elektromos háztartási gépek, számítástechnikai eszközök, hûtõszekrények esetében fedezze a beszállítás költségeit és egy méltányos nettó visszatérítést.)

2. A betétdíjas csomagolások köre, a betétdíj mértéke

A betétdíjjal (tulajdonjog fenntartása mellett óvadék ellenében átadott) forgalmazott csomagolóeszközök köre kiterjed a szállítási göngyölegekre (raklapok, kartonok, rekeszek, KEG-hordók stb.), illetve a fogyasztói csomagolásokra (üveg-, és mûanyagpalackok).

A betétdíjas csomagolóeszköz lehet a kibocsátó saját, egyedi tervezésû és feliratozású csomagolóeszköze, melyre a betétdíjas rendszerbe történõ belépést önkéntesen vállalja, illetve egyes fogyasztói kiszerelések esetében országos szabvány alapján kötelezõen betétdíjas csomagolóeszköz. Ez utóbbiakra a betétdíjas fogyasztói csomagolások piaci forgalmának szabályozása, kiegyensúlyozása miatt van szükség. Ennek okai: a betétdíjas szabványba csomagolók gazdasági érdekeinek védelme az eldobó rendszerben forgalmazókkal szemben, a kis mennyiségben, regionális terítéssel dolgozó töltõk betétdíjas termékeinek piacra jutásához egyenlõ feltételek biztosítása, a fogyasztók érdekének védelme a "címkére történõ válogatás" gyakorlatának megszûntetésével.

A betétdíjas szabványok bevezetését a fogyasztói kiszerelésû üvegcsomagolások esetében tartjuk fontosnak. A szabványos csomagolóeszközt anyagában meg kell jelölni "betétdíjas üveg", illetve "deposit on return" felirattal.

Az önkéntes döntésen alapuló betétdíjas csomagolóeszközök esetében a betétdíjas jellegre utaló felirat a termék címkéjén szerepeljen.

A betétdíjas szabványt alkalmazók számára az óvadék ellenében történõ kihelyezés függetlenül attól lesz kötelezõ, hogy a visszavett csomagolóeszközt újratölti-e. Ha valaki önkéntesen valamely csomagolóeszközt betétdíjjal hoz forgalomba vagy kötelezõ betétdíj alá vont göngyölegben forgalmazza termékét, úgy azt a csomagolt termék szavatossági idejének lejártát követõ 30. napig legyen köteles az óvadék (betétdíj) megtérítése mellett visszavenni.

Az óvadék (betétdíj) mértékét a Rendelet a betétdíjas szabványok esetében fix forintösszegben, a önkéntesen betétdíjjal forgalomba hozott csomagolóeszközöknél a csomagolóeszköz éves új beszerzési átlagárának mintegy 150%-ban javasoljuk meghatározni.

A óvadék (betétdíj) visszatérítésének, a saját tulajdonú, illetve a kiszállítottal azonos mennyiségû szabvány göngyöleg visszavételének megtagadása a kibocsátónál értékesítésnek minõsül és adóköteles árbevételt von maga után. A visszavétel megtagadását itt és az 1. pontban foglalt visszavételi kötelezettség esetén is szankcionálni kell. Pl. a beszedett betétdíj kétszeresének központi alapba történõ befizettetésével.

A betétdíjas rendszerek mûködtetésének nagy problémái az eldobó rendszerekhez képest a töltõnél és a kereskedelemnél felmerülõ többletköltségekben keresendõek. Ezek a göngyöleg tisztításának beruházási és mûködtetési költségei, valamint logisztikai költségek (bér, bérjárulékok, többlet szállítási, raktározási igény).

A mosóberendezések létesítéséhez szükséges többletforrások részbeni ellentételezése a csomagolóeszköz termékdíj bevételek pályázati újraelosztása során, a logisztikai többletköltségek megtérítése -- elsõsorban a kereskedelmi vállalatok számára -- a csomagolásról és csomagolási hulladékokról kidolgozandó kormányrendelet alapján lesz lehetséges oly módon, hogy az újonnan beszerzett betétdíjas göngyölegek után megfizetett termékdíj/licencdíj bevételek újraelosztása a kereskedelmi logisztika többletterheit finanszírozza egy erre létesített kezelõszervezet útján.

Végezetül rendkívül fontosnak és a szaktárca számára megfontolandónak tartjuk, hogy a folyékony élelmiszerek területén az erre vonatkozó német példa alapján elõírja a betétdíjas rendszerben forgalmazott termékek arányát az összkibocsátáson belül, ezáltal radikálisan mérsékelje a szelektív gyûjtésre váró, eldobó csomagolóeszközök mennyiségét. A betétdíjas forgalmazási arányt be nem tartó iparágakat az eldobó csomagolások visszavételi kötelezettségével lehet büntetni.

A betétdíjas forgalmazási arány elõírásánál a sör, bor és más alkoholos termékek esetében legalább a jelenlegi piaci viszonyok fenntartásához fûzõdik komoly környezetvédelmi érdek, annál is inkább, mert látható, hogy pl. a borpalackozásban is megkezdõdött a betétdíjas kiszerelés kiszorítása. Az ásványvizek, üdítõitalok, gyümölcslevek, üveges konzervek, tej- és tejtermékek esetében az alacsony betétdíjas arány fokozatos növelése volna célszerû.