Vegyem vagy ne vegyem?
A tudatos vásárló a vásárlás pillanatában kinyilvánítja értékrendjét azzal, hogy mit vagy mit nem vesz le az üzlet polcáról. Nem nyilvánvaló viszont, hogy ezt miért teszi, vagy az, hogy mi helyett választott. A döntések vizsgálatának, azok besorolásának, tipizálásának mára kialakult egy többé-kevésbé elfogadott rendszere.
A modern, tudatos fogyasztói értékrend vásárlással való kinyilvánításának két útja ismert. Egyik a vásárló etikai mércéje szerinti pozitív jellemzőkkel (egészséges, környezetkímélő, "erőszakmentesség", tisztességes munkakörülmények a gyártás során) bíró termékek vásárlása (buycott vásárlással tiltakozás). A másik a kategorikus elzárkózás az e kritériumoknak nem megfelelő termékek vásárlásától (boycott). Lássuk, mik a buy- és boycott jelenségének tulajdonságai és alapelvei!
Egyre több olyan szervezet működik szerte világban, amelynek célja, hogy tudatosítsa a vásárlói döntések befolyásoló erejét, és közönségét a fenti értékek mentén bizonyos termékek fogyasztásától való tartózkodásra szólítsa fel vagy információval szolgáljon azokról a termékekről, amelyek megfelelnek bizonyos környezeti, etikai vagy társadalmi elvárásoknak. A tudatos vásárlók legfontosabb eszköze értékrendjük kifejezésre juttatására: a bojkott, melynek hatékonysága megkérdőjelezhető.
A témában mérvadó szerzők a következőképpen jellemzik a bojkottot, mint az aktív fogyasztók eszközét: a vásárlás felfüggesztésével gazdasági nyomást gyakorolnak arra a vállalatra, amelynek üzleti gyakorlata nézeteik szerint kifogásolható. Ez nem összetévesztendő azzal, amikor a fogyasztóknak nem célja a vállalat viselkedésének befolyásolása, csupán haragjukat vagy bűntudatukat fejezik ki azzal, hogy tartózkodnak bizonyos termékek vásárlásától. Ilyen pl. az állatbarát vegetáriánusok esete, akiknek nem céljuk a mezőgazdasági gyakorlat megváltoztatása, csak nem éreznék jól magukat, ha borjúhúst kellene enniük.
A bojkottnak közvetett vagy közvetlen formája ismert, aszerint, hogy ezt egy vállalat adott "bűnesete" váltotta-e ki vagy pedig olyan jelenség, amely konkrétan nem köthető egy vállalathoz. Más megközelítésben instrumentális és "expresszív" bojkottokról beszélhetünk. Az első a vállalat magatartásának megváltoztatására irányul, míg a másik csupán a vásárlók érzéseit fejezi ki. A két megközelítésből a szerzők egy mátrixot hoznak létre, amelynek segítségével értelmezhetők a bojkottálók motivációi. Eszerint a közvetlen-instrumentális csoportba tartoznak pl. azok a vásárlók, akik szervezett akciójukkal a Nike-t próbálták meg rávenni arra, hogy javítsa ázsiai munkásainak embertelen munkafeltételeit. Egy közelebbi példa azoké, akik csatlakoztak a Humusz által kezdeményezett Pepsi-bojkotthoz. A közvetett-instrumentális kategóriát pl. azok az amerikai bojkottálók képezik, akik a francia termékek vásárlása ellen intéztek felhívást, amikor a francia kormány nem támogatta az USA Irak-politikáját. A német termékek vásárlását elutasító Holocaust áldozatok a közvetett-expresszív kategóriát példázzák, míg pl. azok, akik örökre megutálták a Nike-t embertelen gyakorlata miatt és már soha többé nem kívánják e márkát vásárolni, tehát meg akarják "büntetni" a céget, de nem kívánják annak döntéseit befolyásolni, a közvetlen-expresszív csoportba sorolandók.
A tudatos vásárlói mozgalmaknak a fogyasztói értékek fentiekben leírt kifejezése mellett másik legjellemzőbb tulajdonsága: a pozitív értékek kommunikálása, a jó gyakorlatok "jutalmazása", vagyis a "buycott".
A buycott felhívásoknak ugyancsak közvetett és közvetlen formája ismert. A közvetlen felhívások egy bizonyos termék vásárlására szólítanak fel (lásd vásárlás a jó ügyért " cause related marketing"). A közvetett felhívások pedig olyan minősített termék, vagy vállalati listákat (white lists) tesznek közzé, amelyek megfelelnek a felhívó által közvetített értékrendnek (pl. környezetbarát termékek listája). Érdemes megkülönböztetni az "actual buycott"-tól, amely bizonyos termékek vásárlására szólít fel, és amely általánosan valamely termékjellemző preferálására buzdít. Ennek leggyakoribb formája a nálunk is ismert "hazai termék" kampány.
Másfajta csoportosítás a buycott-ok haszonélvezők szerinti megkülönböztetése. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyben maguk a "buycott"-álók, a buycott felhívás közzétevői és a buycott haszonélvezői ugyanazok (pl. szakszervezetek által közzétett felhívások). A másik csoportba pedig azok tartoznak, amelyíben ezek különbözőek (pl. az erőszakmentes kampányoknál az emberek "szavazatainak" az állatok a haszonélvezői).
Egy harmadik csoportosítási szempont, hogy a buycott egy vagy több terméket, vállalatot céloz-e meg (pl. egy bizonyos márkát vásároljunk vagy vásároljunk magyar márkát).
Röviden ennyit szerettem volna elmondani azoknak a nagyon-nagyon tudatos vásárlóknak, akik nem csak szavaznak a forintjaikkal, hanem esetleg azt is szeretnék tudni, hogy tettük egy kicsit tudományos szemmel hova sorolható.
Addig is, amíg buycottálunk vagy éppen bojkottálunk: Egy forint = egy szavazat! "A pénzeddel szavazol! A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását."