Egy regionális lerakó kálváriája
Az Északkelet-Pest Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás 99 Pest és Nógrád megyei település számára kíván lerakót építeni 3,3 milliárd forint európai uniós támogatással. Korábban Kosd, Püspökszilágy, Sződ, Kartal, Keszeg, Verseg, Hévízgyörk és Romhány lakói mondtak nemet. Bár Valkó lakosai a tavaly decemberi népszavazáson igent mondtak, ott mégsem történik beruházás, mivel február végén a Társulás vezetése elfogadta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóságának javaslatát. Eszerint a hulladékproblémát a már meglévő hulladéktárolók (Gödöllő és Nógrádmarcal) bővítésével és korszerűsítésével oldanák meg.
A szemétügy ilyen módon való megoldásában két környezetvédő szervezet a Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom és a Magyarországi Zöld Párt az ellenkampány eszközével gyakorolt nyomást a döntéshozókra. Tanulságos megvizsgálni az egyes települések eseteit.
Püspökszilágy: Sikeres ISPA-pályázat, ami mögött nem állt szinte semmi. Szakmailag kidolgozatlan, a lakosság nem támogatja, csak az látszik biztosnak, hogy az osztrák ASA lesz a beruházó. Ez a helyszín végül is két ok miatt bukott el. Nekünk a terület alkalmatlansága a fontosabb, de a népszavazáson az embereket valószínűleg jobban befolyásolta a polgármester ingatlanspekuláció-gyanús ténykedése.
Sződ: A képviselőtestületnek tetszik, főleg az adóbevételekre számítanak, talán a terület is alkalmas rá, nincs ingatlanspekuláció sem, az itt élők mégsem szavazták meg. Egy fontos dolgot ugyanis a hazai önkormányzatok többségéhez hasonlóan a sződi önkormányzatnál is elhanyagoltak: nem tartották fontosnak a lakosság bevonását. Az ott élők azonban a sarkukra álltak, s itt is elutasították a lerakót. A vélt és valós veszélyeken túl a népszavazás eredményét nagy valószínűséggel az határozta meg, hogy az emberek így tiltakoztak az ellen, hogy az őket érintő kérdésekről a hátuk mögött döntöttek.
Kosd, Kartal, Keszeg, Verseg, Hévízgyörk, Romhány: Akár Sződön, az önkormányzat áll szemben a lakossággal. A sorozatos elutasítások hatására az emberek egyre bizalmatlanabbak lettek a lerakóval szemben. Több településen a lerakó helyszínének kijelölése is gyanakvásra adott okot. A képet árnyalja az is, hogy a háttérben két hulladékos cég bírkózása is folyik a regionális lerakó majdani bevételeiért. Az összes településen ugyanaz a (megélhetési) civil szervezet kampányolt a lerakó ellen. Őket vélhetően az az Ereco támogatta, amelyik kiszorulni látszott a bizniszből. E civil szervezet fellépésének és a tisztességes tájékoztatás hiányának is köszönhetően a szavazásokat eldöntő félelmek jó része a tájékozatlanságból fakadt és teljesen alaptalan volt. Ezt annak ellenére el kell ismerni, hogy a végső döntés ismeretében elmondható, a népszavazások jó döntést hoztak. A piszkos háttér ellenére bízom benne, hogy az ott élők számára az a legfontosabb, hogy megtapasztalták, lehet nemet mondani egy rosszul előkészített önkormányzati döntésre.
Valkó: Egy váratlan igen, és mégse itt lesz. Talán itt az önkormányzat jobban tájékoztatta az embereket? Talán ezen a szegény településen nyomósabb érvnek számítottak a várt gazdasági előnyök, mint másutt? E kérdéseken érdemes elgondolkozni annak ellenére, hogy időközben eldőlt, nem is kell új lerakót építeni. Lehet, hogy felesleges volt az egész eddigi kálvária?
Gödöllő és Nógrádmarcal: Egy ésszerű megoldás, csak miért nem ezzel kezdték? A jelenlegi, remélhetően végleges döntés szerint két meglévő lerakó bővítésével oldódik meg a régió lerakási gondja. Az így megtakarítható pénzek révén talán több jut a régi lerakók felszámolására, rekultiválására, a szelektív begyűjtő rendszer kiépítésére és a másodnyersanyagok hasznosításának megoldására.
Pár dologban biztosak lehetünk: Erre a lerakóra már elköltöttek több száz millió forintot. Akik ezt a pénzt felvették (szakértők, lobbisták), azok biztosan jól jártak.
Ez a lerakó rengeteg indulatot kavart. Akiknek sikerült megakadályozni, hogy náluk legyen, most talán elégedettek, hiszen elkerülték egy rosszul előkészített beruházás szomszédságát. De az is lehet, hogy sajnálják a tiltakozásra elpazarolt időt, hiszen ha az állami szervek és az önkormányzatok rendesen teszik a dolgukat, akkor ezek a helyszínek valószínűleg fel sem merültek volna.
Ha az ügyet az egész ország szemszögéből nézzük, csak egyetlen dolgot mondhatunk rá: ami eddig történt, az hihetetlen mértékű pazarlás.