Úgy várlak…
A várandósság időszaka különösen kockázatos az anyagi túlkapások szempontjából, hiszen minden (leendő) szülő a legjobbat akarja adni a gyermekének. Probléma csak akkor van, ha a “legjobb” mellé egyenértékű fogalomként társul a “minden” is. A mértékletesség érdekében a “mindent szeretnék megadni Neked” hozzáállást az “amire szükséged van” kiegészítéssel érdemes kezelnünk. A környezettudatos várandósságról Velkei Éva perinatális (szüléskörüli) szaktanácsadóval beszélgettem.
Velkei Éva (V.É.): A gyermekvárás idején a fészekrakó ösztön felerősödik. A szülők nagy része szeretne beszerezni minél több dolgot, amivel próbálják kényelmesebben, biztonságosabban kialakítani az újszülött gondozását, helyét. Holott a babáknak nem kell külön hely. A kisbabák nem azt szeretik és igénylik, hogy kapjanak egy nagyon szép gyerekszobát, ahol díszes és látványos az utolsó szeglet is. Ahhoz, hogy egy gyerek szeretetteli családi létbe szülessen, tulajdonképpen alig kellenek tárgyak. A kisbaba legfontosabb életben tartója maga az anyuka, akinek a jelenléte többet ér minden csilingelő vagy vigyázó berendezésnél. Újszülött és csecsemőkorban nagyon fontos, hogy a baba testközelben legyen az édesanyjával. A bőr-bőr kontaktus, a mama illata és szívdobogása biztonságot jelent a baba számára. Ezt az együttlétet a hordozás tudja megteremteni.
KukaBúvár: A hordozás sokféle módon történhet, a legegyszerűbb, amikor kézben tarjuk a gyereket. Ez viszont az anya tevékenységi lehetőségeit korlátozza, ezért célszerű valamilyen hordozóeszközt választani.
V. É.: A babakocsi használata napjainkban is divatos. Vásárláskor teherhordozásra ugyan alkalmas, de tartóssága és nélkülözhetetlensége megkérdőjelezhető, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a baba a biztonságot adó anyai testtől túl távol kerül. A hordozóeszköz jobb választás: a szülő mindkét keze szabad marad, a testközelségtől a baba megnyugszik, a közlekedési akadályok nem gátolják a haladást. Lehet nyugtatni, altatni, szoptatni, kirándulni, házimunkát végezni a segítségével. Szükséges és felesleges tárgyak a szülők és a csecsemők életében címmel 149 első gyermekét nevelő anya kérdőíves felmérését végeztem. Kíváncsi voltam, melyek azok a tárgyak, amiket a legtöbb várandós beszerez. A hordozóeszközöket valamivel több anya használta, mint a babakocsit. A kiságyat és a kiskádat is sokan tartották fontosnak és nélkülözhetetlennek. Pedig az utóbbiról többen is megjegyezték, hogy szinte haszontalannak bizonyult: vagy nagyon hamar kinőtte a pici, vagy már eleve a nagy kádban fürdették. A kiságy népszerűsége is töretlennek látszik, annak ellenére, hogy a kisbaba szempontjából nagyon is jó lenne a szülőkkel való együtt alvás…
KukaBúvár: A többség a cumisüvegre is feltétlenül igényt tartott.
V. É.: A cumisüveg beszerzése eleve üzenetet hordoz, az anyában megkérdőjeleződik, hogy tudja-e majd szoptatni a kisbabáját. Cumisüveget általában akkor szokás venni, ha az anyatej termelődése vagy a szopás akadályozott. A gyártók ügyeskedő reklámfogásokkal próbálják elbizonytalanítani a nőket.
KukaBúvár: A statisztikák szerint a nőknek csupán 2%-a nem képes valamilyen fizikai probléma miatt szoptatni – a tejelapadások hátterében túlnyomórészt nem testi, hanem lelki problémák, de főként a helytelen információk állnak.
V. É.: A WHO (Egészségügyi Világszervezet) álláspontja szerint a babákat fél éves korukig kizárólag anyatejjel kéne táplálni, de akár 2 éves korig – vagy azon túl is – a szoptatás „étrendkiegészítőként” segíthet a gyermek testi-lelki fejlődésében. Környezeti szempontból is előnyös a szoptatás, érdemes végiggondolni: a tápszer, a bébiétel, a bébi víz fölösleges energiapazarlás, csomagolás, szállítás, hulladék.
KukaBúvár: A szükségesnek vélt (ezért beszerzett) tárgyak listáján szerepelt még a légzésfigyelő, a digitális mérleg, a cumisüveg-sterilizáló és –melegítő, a kiságyba tehető fejvédő, a vízhőmérő, a zenélő pihenőszék, a szoptatóspárna, a baldachinos ágy, a járóka, a fürdető háló, a fürdető vödör/szék, a bébiőr és a bébikomp. A három legextrémebb „kellék” a síráselemző, a büfipad és a pótkéz volt. A síráselemző a sírás hanghordozásából állapítja meg, hogy miért sír a gyerek: éhes, pelenkát kell cserélni, szomorú vagy fáj a hasa; a büfipadon a félig hason fektetett gyerek a szoptatáskor nyelt levegőt „biztonságosan” büfögheti fel; a pótkéz pedig a szülői ölelést és jelenlétet hivatott helyettesíteni.
V. É.: Ezen tárgyak fölösleges volta nyilvánvaló. Szerencsére ezeket hazánkban nem használják, legalábbis a megkérdezett anyák közül csupán egyvalakinek tetszett. A többiek (rossz) viccnek tartották…
KukaBúvár: A felmérésből az is kiderült, hogy a jövedelmi skála alján szereplők – tehát akik valóban keveset keresnek – jellemzően az egy főre jutó egyhavi jövedelmük többszörösét költötték beszerzésre. Ez azt jelenti, hogy hiába volt csupán 10 és 50 ezer Ft-nyi költekezésre lehetőségük, mégis az 50 és 100 ezer Ft közötti kiadási kategóriába kerültek 149-ből 55- en(!). A havi 250 ezer Ft feletti átlagjövedelműek közül csak 11 fő költött ennyit. Vagyis úgy tűnik, hogy akinek kevesebb pénze volt, az minél több drága eszközt akart beszerezni („Nekem kevés jutott, de a gyerekemnek akkor is mindent megadok.”?!).
V. É.: A kölcsönzés sajnos elenyésző, ennél valamivel jobb a kölcsönkapott eszközök aránya. Az ajándékozás egészen jelentős, de a legtöbb mégis a saját beruházás volt, vagyis a vásárlási láz meghatározó. Pedig egy-egy dolog milyen rövid ideig jó, és milyen nagy beruházás…
KukaBúvár: Persze vannak hosszabb távú befektetések is…
V. É.: Egy környezettudatos nő nyilván hosszútávon fog gondolkodni. Adott esetben egy szabás-varrás tanfolyam, valamilyen kézműves technika elsajátítása jobb beruházás, mint egy babakocsi. A 9 hónap alatt a kismama a felesleges tárgyak árának töredékéért (pár tízezer forintért) megtanulhatja például a babamasszázs technikáját. Az érintés pozitív hatása, a baba közérzetjavítása, esetleges hasfájásának megnyugtatása jó szolgálatot tesz – nem csak a csecsemőkor idején. Tanulhatnak a szülők autogén tréninget is, ami a család életében jó befektetés. Az anyát segítheti a vajúdás, a szülés és az azutáni időszakban egyaránt. Életmentő befektetés az elsősegélynyújtást, főleg az újszülött élesztést megtanulni, hiszen önmagában a légzésfigyelő eszköz nem ér semmit, ha a szülők nem tudják, hogy mit kell tenni, ha valóban leáll a baba légzése. Sokat segít a gyermeknevelésben és persze az élet minden más területén, ha a szülők ismerik és alkalmazzák az erőszakmentes kommunikációt. Ezek igazán értékeket képviselnek, biztonságot, védelmet adnak.
Tehát mi a valódi szükséglete a kisbabának? A testközelség, a szülők folyamatos jelenléte, az igény szerinti szoptatás, a baba jelzéseire való figyelem és a megfelelő, gyors reagálás – ekkor érzi magát biztonságban egy csecsemő. És ehhez nem kellenek tárgyak – ehhez szeretet kell, gondoskodás, idő és türelem. Ezek pedig nem megvásárolhatók.