Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 8 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Osztály, vigyázz!

Tippek az iskolakezdéshez
Év: 
2012
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Kalas György

Alapjában véve mindenki egyetért azzal, hogy az egészségre közvetlen veszélyt jelentő iskolaszerek nem kerülhetnek forgalomba. Az előírások betartása (betartatása) azonban csupán elméleti garancia, az ellenőrző hatósági mérések ugyanis néha ijesztő tapasztalatokkal zárulnak. Minél színesebb, szagosabb, csicsásabb, „műanyagabb” egy termék, annál több rá az esély.

 

A különféle előírások, EU normákhoz igazodó jogszabályok és szabványok betartása egyébként mindössze azt garantálja, hogy a termékben csak az engedélyezett problémás anyagok és csak a megengedett mennyiségben vannak jelen. Egyes allergiakeltő anyagok azonban az arra érzékeny gyermekek bőrén, vagy szervezetében már az engedélyezettnél kisebb mennyiség is kiválthatja a reakciókat.

 Az író- és tanszerek beszerzése elsődlegesen a szülők feladata és felelőssége. Dolguk nem könnyű. Vegyük például az iskolatáskát, ahol a konfliktuskerülő szülőben legnagyobb a kísértés, hogy a választást a gyerekre bízza. Aki nyilván vizuális vagy érzelmi alapon dönt – holott egy táskával szemben azért lennének más elvárások is.

 Legyen például könnyű (1-1,5 kg), kényelmes, jól hordható. Állítható bélelt hátrésszel és minimum 4 cm széles vállszíjjal segítse tartani a hátat. Anyaga ne tartalmazzon PVC-t, egészségre ártalmas lágyítót, nehézfémet – ámde legyen erős és vízhatlan. Adjon elég helyet a gyerek napi iskoláscuccának (ez elméletileg nem lehetne több mint a gyermek súlyának 10 százaléka), de külön rekeszben a tízórainak is. Az optimálistáska évekre készül: tartós és úgy bővíthető, ahogy a gyermek cseperedik. A névnek se kívül legyen az „ablaka”, nehogy a kisgyereket ismeretlenek leszólíthassák.

 Ami a többi iskolaszert illeti, az alábbi táblázatban röviden bemutatjukazok ökológiai-egészségvédelmi problémáit, illetve alehetséges alternatívákat:

Írószer megnevezése  Problémás anyag
megnevezése 
Lehetséges környezeti
probléma 
 Lehetséges alternatíva
 Alkoholos filc szerves oldószer formal-
dehid
hulladékprobléma színes ceruza, zsírkréta, vizes
 Alkoholos filc nehézfémek a lakkban   lakkozatlan ceruza, töltőceruza,
rotring
 Elemes cuccok nehézfémek kidobva víz- és talajszennyezés elem nélküli vagy napelemes cuccok
 Faragó (PVC) nehézfém, lágyító, stabi-
lizátor
gyártási környezetszennyezés,
dioxinveszély
faragó fémből és fából, ha nincs, akkor
más műanyag (PE vagy PP)
 Filctollak (vizes) tartósítószer hulladékprobléma  Színes ceruza
 Rostironok azo-festékek    golyóstoll
 Füzetborító (PE)   hulladékprobléma  papírcsomagolás
 Golyóstoll (eldobós) szerves oldószer lágyító,
sűrítőanyag
hulladékprobléma  fém v. fa golyóstoll cserélhető betéttel
 Gyurma nehézfémek, lágyítók,
formaldehid
víz- és levegőszennyezés  gipsz, agyag, só-liszt gyurma
 Iskolatáska (PVC) nehézfémek, lágyítók,
stabilizátorok (DBT,
TBT), azo-színezékek
gyártási környezetszennyezés,
dioxinveszély
 bőrtáska- vagy vászontáska,
újrahasznosított alapanyagból készült
táska
 Javítófesték trikloretán ózonréteg károsítás  víz v. víz-alkohol alapú javítófesték
 Papírtermékek (cellulózból)   kivágott fák, gyártási vízszeny-
nyezés (pl. klór)
 újrapapírból készült termékek
 Radír (PVC) nehézfém, lágyító, stabi-
lizátor
gyártási környezetszennyezés,
dioxinveszély
 gumiradír
 Ragasztó (folyékony) szerves oldószer, formal-
dehid
levegőszennyezés, vízszeny-
nyezés a lerakón
 diszperziós ragasztó, enyv, stift
 Zsírkréta paraffin, színezőanyagok vízszennyezés  méhviaszos vagy növényi olajos zsír-
kréta
 Tolltartó (PVC) nehézfémek, lágyí-
tók,stabilizátor, azo-
színezékek
gyártási környezetszennyezés,
dioxinveszély
 tolltartó bőrből, fából, textilből
 Töltőtoll patronos (PVC) nehézfém lágyító, stabi
lizátor
gyártási környezetszennyezés,
hulladékprobléma
 szivattyús toll fából vagy fémből

 

A szülő felelőssége írószerekbeszerzésénél (is) az elővigyázatosság érvényesítése: vagyis a veszélyes adalékokat tartalmazó termékek teljes mellőzése. Ha a termék előállítása, használata, hulladéka a környezetet is kíméli– annál jobb! 

Tanácsok 

 Bár a hipermarketek dömpingáraival nehéz versenyezni, a papírboltok választéka, az ismert márkák írószerei, az eladó szakértelme garanciát nyújthat arra, hogy választása megfelel a gyermek érdekeinek és a környezet elvárásainak.  Vásárlásnál figyeljük a termékeken feltüntetett származási helyet, illetve minősítő jelzéseket és származási helyet. Mivel Magyarországon minősített „környezetbarát” írószer nincs, így jobb híján a termékeken lévő külföldi környezetiminősítő logók (pl. a német „Kékangyal”), illetve a CE jel illetve EN71/3 szám jelenthetnek segítséget. Ez utóbbiak azonban nem a termék teljes vegyszermentességet jelzik, hanem a játékokra megengedett nehézfémtartalom, színezőanyag stb. határértékek betartását.  Ami a származási helyet illeti: iskolaszereknél is leginkább az olcsó, távol-keleti termékek tartalmazhatnak egészségre és környezetre veszélyes anyagokat.

Mik vannak a „környezetbarát” iskolás táskájában?

• természetes anyagból készült termékek (favonalzó, fémfaragó és körző, gumiradír, textiltolltartó),
• újrahasznosított papírból gyártott termékek (füzetek, írólapok),
• egészségkárosító anyagoktól mentes termékek („vizes” filc, ragasztóstift, lakkozatlan ceruza, gumiradír)
• tartós, javítható termékek (fémgolyóstoll- és körző, bőrtáska),
• kevés hulladékot termelő termékek (töltőtoll és -ceruza),
• napenergiát hasznosító termékek.

 

KEOP-6.1.0/B/11-2011-0020 A környezeti tanácsadás fejlesztése
a Nyugat-Dunántúlon fókuszban a hulladékcsökkentés lehetőségeivel 

               

 

 


Jégkorszak

Kérdezem a papírboltost, melyik most a menő iskolatáska? Hát a jégkorszak-figurás. Meg a hellókittis. Drágák persze, de viszik, mint a cukrot.
Ami az iskolatáskát illeti, az a gyermek munkaeszköze – maga a gyermek viszont a reklámipar egyik legfontosabb célrétege. A reklám küldetése: tudatosítani a gyerekekben a fogyasztói mivoltukat és a reklámozott árukat, beépíteni a márkákat képzeletvilágukba (fogyasztói vágyaik közé). A nekik szánt reklámüzenetek folyamatosan, a legváltozatosabb formában jelennek meg. Először például rajzfilmek formájában. Főhősei aztán heteken belül reklámhordozóként ott virítanak a gyerekeknek szánt termékeken: pólón, iskolatáskán, tolltartón – vagy éppen a meki kindertojásaiban.
A hosszú távú reklámtaktika jól trenírozott fogyasztói réteg kinevelésén fáradozik; látszólag ugyan a gyermek jelenlegi zsebpénzére spekulál, valójában azonban a majdani, felnőttkori keresményét veszi célba.
A piac persze hamar lefut. A jogdíj lejár, az iskolatáska is szétmállik (úgy van ez kicsinálva). Két, három évenként menetrendszerűen kerülnek képernyőre az újabb sorozathősök és kezdődik minden elölről. Az új „szükségletek” folyamatos kielégítése a szülők egy részét erőn felüli költekezésre készteti. Másik részük pedig azon vívódik, hogy vajon jól teszi-e, ha elvből, csak azért sem vásárol divatcuccokat? Biztos lehet-e abban, hogy az iskolai közösség kellő toleranciával méltányolja szeretett ivadékának másságát?
Valahogy mindig az kerül súlyos dilemma elé, aki vásárlói döntéseit a fogyasztói társadalom elvárásai helyett pénztárcájához, saját (környezet) tudatos elveihez szeretné igazítani.
Ez a világ sajnos nem róluk szól.
Fogyasztani, vásárolni! Gagyit, csicsát – hitelbe, részletre, mindenáron. Szép új jövő. Ahol az ember pénzt költ, holott nincs is neki – hogy olyan dolgokat vegyen meg, amire nincs is szüksége, de amivel lehet imponálni – olyan embereknek, akiket nem is szeret.