Izzó szakmai érveket vártunk, látványos prezentációkat, pengeeszû osztrák szakértõket, számháborút. E helyett két mondatot szajkózott az osztrák cég: 1. „Az Unió minden elõírásának megfelel a létesítmény.” 2. „Ez a legmegfelelõbb helyszín.”
De kezdjük az elején! Május 14-én került sor arra a közmeghallgatásra, amelytõl azt vártuk, hogy a lakosság, a szakértõk és a cég elmondja véleményét a tervezett heiligenkreutzi hulladékégetõrõl. A közmeghallgatást a magyar minisztérium szervezte, a nemzetközi hatásvizsgálati eljárást elõíró Espoo-i Egyezménynek megfelelõen. Ennél hivatalosabb rendezvény aligha van a környezetvédelmi engedélyezések során.
A Pronas nevû helyi civil szervezet mozgósította tagjait, a város lakosságát, a civil szakértõket. A rendezvénynek helyt adó iskolaépület tetejérõl már a kezdés elõtt egy órával dobpergés hívta a környék lakóit az akkor még nagy fontosságúnak tartott eseményre.
Mintegy 350 helyi polgár gyûlt össze, de képviseltette magát a szakhatóság, a nemzeti park és a legtöbb magyar párt környezetvédelmi szakpolitikusa is. Az eljárás szerint a lakosoknak elõre kellett jelezniük, ha kérdésük van, nevüket és a képviselt szervezetet megnevezve.
A fórumot a kötelezõ elemek után Bencsics Attila, a helyi felügyelõség osztályvezetõje nyitotta meg, aki ismertette az Espoo-i eljárást, majd ezt követõen az osztrák fél mutatta be a tervezett beruházást. A dolog itt kezdett gyanússá válni. A minimalista prezentáció, az érdemi információk hiánya és a mintegy hét perces beszéd már sejtetni engedte, hogy az osztrákok nem szakmai vitára érkeztek. De az elõadás végén hangzott el a kulcsmondat, amely az egybegyûlt lakosságnak szólt: a mostani közmeghallgatásnak nincs semmilyen hatása az eljárásra.
Nos a Begas a maga részérõl igyekezett ennek maximálisan megfelelni. Ezt követõen elkezdtek záporozni a lakosság részérõl a nagyon konkrét és nagyon szakmai észrevételek, de a cég részérõl a válasz némiképpen variálva mindig ugyanaz volt: az égetõ megfelel az Unió elõírásainak, és ez a legjobb helyszín. A tizedik lakossági kérdés után az Õrségi Nemzeti Park igazgatója és a város által felkért szakértõk kérdései következtek: konkrét tényeket, számokat kértek. Azt vártuk, talán most megtörik a jég, a nemzeti parkot talán többre tartják, mint a lakosságot. Nos, a választ a korábbiak alapján borítékolni lehetett.
Ekkor Woki Zoltán a Pronas elnöke, megelégelve az egyre komolytalanabbá váló „kérdezz-felelek” játékot, pedagógiai hasonlattal élve elégtelenre minõsítette a kapott válaszokat. Leszögezte, hogy kérdését csak abban az esetben hajlandó feltenni, ha a BEGAS vezérkarából válaszol valaki a feltett kérdésére. A válaszadásra név szerint kérte fel Rudolf Simandlt, a cég kereskedelmi igazgatóját. Woki Zoltán kifejtette, hogy hazánkban szinte mindenki elutasítja az égetõt: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a magyar kormány és parlament, a környezetvédelmi miniszter, a Vas Megyei Közgyûlés, Szentgotthárd lakossága és a térség 37 települése. Utalt az eltelt 1,5 év közel 50 demonstrációjára és tüntetésére, a 10.000 tiltakozó aláírásra, majd megkérdezte: „Uraim, mit akarnak még? Nem gondolják, hogy a beruházás megvalósítása esetén a már terhelt magyar-osztrák viszony még tovább romlik?”. Sajnos Simandl úrtól sem érkezett kielégítõ válasz, õ is csak a már elcsépelt frázisokkal reagált a kérdésre.
A kérdések tovább záporoztak. Honnan érkezik majd a hulladék? Mivel magyarázzák, hogy a magyar és az osztrák szakértõk teljesen máshova teszik az üzem hatásterületét? Mi lesz az ingatlanok értékcsökkenésével? Miért nem vizsgáltak alternatív helyszíneket? A válaszok mindig rövidek és semmitmondóak voltak. Jól látszott, a BEGAS-nak az a célja, hogy eljelentéktelenítse a közmeghallgatást. Úgy kezelte a lakossági, de bizony a magyar hatósági észrevételeket is, mintha gyengeelméjûekkel kellene társalognia.
Ennek ellenére a helyi lakosság kitartott, és kitartott volna még tovább is. Ám a minisztérium moderátora egyszer csak váratlanul az elõre egyeztetett „második forduló” helyett a közmeghallgatás lezárását kezdeményezte. Bár ez ellen a civil szervezetek és a lakosság egyhangúlag tiltakoztak, a közmeghallgatás véget ért. Utolsó momentumként Szentgotthárd alpolgármestere megkérdezte: igaz-e, hogy a BEGAS AG tulajdonosai között burgenlandi önkormányzatok is szerepelnek, mert ebben az esetben az illetékesek gyakorlatilag önmaguknak engedélyezik a beruházást, és az engedélyezõ elfogulatlansága is megkérdõjelezhetõ? Válasz nem érkezett, de a BEGAS szemmel láthatólag ideges lett a kérdés hallatán.
Sok közmeghallgatáson vettem már részt, és számos cég pökhendi magatartásával kellett már szembesülnöm, de ennél megalázóbb rendezvényre nem emlékszem. Tudatosan tekintettek gyengeelméjûnek mindenkit. Nem csak a lakosságot és a civileket, mint máskor, hanem a magyar hatóság képviselõit is. Mindenesetre örömmel láttam, hogy magyar hatóság és a pártok képviselõi is felháborodtak az osztrák cég magatartásán. Talán ez egyszer meglesz a magyar egység. Szükség is lesz rá. Egyelõre úgy tûnik, hogy az Unióban is vannak nálunk egyenlõbbek.