A direktíva 10 éve van hatályban, ezért az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) tanulmányt készített az irányelv eddigi hatásairól. Öt tagállamban (Ausztria, Dánia, Írország, Olaszország, Egyesült Királyság) vizsgálták a hulladékgazdálkodási rendszert. Eredmény: majd’ minden említett tagállamban nőtt a csomagolási hulladékok mennyisége 1997 és 2001 között. Egyedül Ausztriában sikerült stabilizálni a csomagolási hulladék mennyiségét, sőt, 1%-kal csökkenteni is, miközben Dániában 2%-os növekedést tapasztaltak az elmúlt 5 évben. Olaszországban és Írországban 18 illetve 36%-os emelkedést regisztráltak.
Az is kiderült azonban, hogy – Olaszország kivételével – a többi vizsgált tagállamban a hulladéktermelés növekedése és a gazdasági növekedés elvált egymástól.
Az irányelv elsősorban hasznosítási és anyaghasznosítási célok kijelölésével kívánja csökkenteni a hulladékok mennyiségét, a megelőzést azonban nem ösztönzi elég hatékonyan.
Ha csak a kitűzött hasznosítási célokat tekintjük, a kép jónak tűnik: az említett tagálla­mok általában teljesítették (vagy majdnem teljesítették) az előírt hasznosítási arányokat, sőt, Ausztria már a 2008-as anyaghasznosítási célt (55%) is elérte.
Összességében azonban az látható, hogy a hasznosítási és anyaghasznosítási célok teljesítése ellenére a csomagolási hulladékok mennyisége nő. A tanul­mány megállapítja azt is, hogy a csomagolóanyagok mennyiségének csökkentése nagyobb környezeti hatáscsökkenéssel járna, mint önmagában a hulladékkezelés hatékonyságának növelése. Mivel azonban a hulladékmegelőzés elve mellett tekintettel kell lenni a költségekre és a belső piaci működésre is, a csomagolási hulladékokról szóló direktíva fő elvi célkitűzését nehéz lesz teljesíteni.
(http://reports.eea.eu.int/ea_report_2005_3/en)

Az erőforrások hiánya veszélyeztetni fogja az életminőséget
A Mass Balance Project Report egy olyan új, a brit parlament által kezdeményezett kutatás, amely arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy okosabban kellene használnunk erőforrásainkat. Ennek első lépéseként pedig a gazdaságban zajló anyagáramlásokkal kellene tisztában lennünk. Öt éve folyamatosan méréseket végeznek az Egyesült Királyság területén 63 elkülönült geológiai régióban és ipari szektorban. Az eddigi költségek 10 millió fontra rúgnak.
A tanulmány azt kívánja bemutatni a kormánynak, hogy hogyan lehet információkat gyűjteni az erőforrások felhasználásáról. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy képet kapjanak Nagy-Britannia környezetre gyakorolt hatásáról.
„Sokkoló, hogy mennyire nem vagyunk hatékonyak az erőforrás-használatunkat tekintve. Ezért is kell nyomon követnünk a gazdaságunkon keresztüláramló anyagok mennyiségét, útját” – mondja a kutatást vezető cég szóvivője, Peter Jones. A gazdaságba beke­rülő anyagok 2%-a marad meg legalább 6 hónapon át a gazdasági körforgásban, a többi már korábban a levegőbe, a talajba vagy a vizekbe kerül szennyezőanyagként. A kutatócsoport szerint a brit kormánynak kötelessége elősegíteni egy átlátható és hiteles adatgyűjtő-rendszer kiépítését.
(www.massbalance.org/resource/massbalance)

Franciaország a „szennyező fizet” elvet alkalmazza a szemétposta-áradat ellen
Egy új rendelet következtében Franciaországban a kéretlen kül­de­mények terjesztőinek hozzá kell járulniuk a nagy mennyiségű szemétposta újrahasznosítási költségeihez. Amennyiben az együttműködés nem jönne létre, szemétposta-adó bevezetésére kerül sor.
A hozzájárulást a terjesztők egy olyan alapba fizethetik be, amelyből helyi szinten az önkormányzatokat tudják majd támogatni az újrahasznosításban. Arra is lehetőség van azonban, hogy a hozzájárulás összegét a terjesztők közvetlenül a lakossági szelektív gyűjtést népszerűsítő reklámok készítésére fordítsák. A hozzájárulás összegének mértékéről a kormány még egyez­tet az érintettekkel.
Egy francia háztartásnak átlagosan évi 40 kg kéretlen küldeménnyel kell megbirkóznia (a francia környezetvédelmi minisztérium adata). Az önkormányzatok a nyomtatott anyagok újrahasznosítási költségeit tonnánként 150 euróra becslik.
Ezzel a rendelettel a franciák egy korábbi célkitűzésük megvalósulását is segíteni kívánják: 10 éven belül 200 kg/fő mennyiségre akarják csökkenteni a lerakóra vagy égetőbe kerülő háztartási hulladékok mennyiségét.
(http://www.ecologie.gouv.fr/sommaire.php3)

„Rejtett költségek” az élelmiszerszállításban
Az Egyesült Királyságban készült felmérés alapján a brit környezetvédelmi minisztérium nemrégiben egy ta­nul­mányt készíttetett az élelmiszerek szállításáról. Ebből az derült ki, hogy az ország évente 9 milliárd fontot költ az élelmiszerek szállítására, ami jelentős hatást fejt ki a környezetre és növeli a hulladékok mennyiségét.
Az élelmiszer-kilométer (food miles) egy olyan mérőszám, ami a különböző termékek rejtett költségeit méri a termelés, az elosztás, a beszerzés, a fogyasztás és a lerakás során. A mérőszám értéke 1992 és 2002 között 15%-kal nőtt. Sőt, az elmúlt évtizedben az egy-egy termék beszerzésére irányuló átlagos távolságok is emelkedtek, valamint nőtt a légi szállítás aránya is. Ennek eredményeként fokozódott a közúti forgalom és nagyobb lett a légszennyezés.
A C-Tech Innovation által készített kutatás szerint az agyonszállított élelmiszerek több mint 30%-át kidobják, ez további 8-16 milliárd fontos éves költséget jelent, s ezzel a britek a világ legnagyobb élelmiszerpazarlóivá léptek elő. A gyártásból, elosztásból, kereskedelemből, fogyasztásból származó élelmiszerhulladék az ország hulladékának harmadát teszi ki (17 millió tonna). Mivel kb. 4 millió ember táplálkozik egészségtelenül, egy ilyen mértékű pazarlás nem jó üzenet. Egy újraelosztással foglalkozó szervezet (Fair Share) szerint a már kidobott, de még ehető élelmiszerekkel naponta 250 ezer embert lehetne megetetni. A kormány számításai szerint a legtöbb maradék ételt biztonságosan el lehetne fogyasztani vagy bioüzemanyag illetve komposzt készítésére lehetne használni. A legtöbb mégis lerakókra kerül – ez újabb 175 millió fontos éves költséget jelent.