Happy nappy

Milton Keynes 200 ezres város Londontól 60 km-re északkeletre. Szemétlerakóira minden évben 10 millió kidobott papírpelenka kerül. Ez az összes háztartási hulladék térfogatának 6 %-át teszi ki. A képviselő-testület 1999-ben úgy ítélte meg, hogy mindent meg kell tennie a sajátos hulladékáram képződésének megakadályozásáért. Kampányt indítottak a mosható pamutpelenkák elterjesztése érdekében.

A textilpelenkák elleni ellenérzésnek irracionális okai is lehetnek, hiszen sokakban az elavultság, sőt a piszkosság fogalmát idézik fel. A vonakodás legyőzése érdekében a város honlapján megjelent egy ismertető, amelynek már a címe is lendületes és ritmusos: „Keep Baby happy in a cotton nappy!". Az útmutató „Gyakori kérdésekre" válaszolva magyarázza el, hogy miért lesz boldog baba, akit pamutpelenkába csomagolnak.

A számítások szerint a szülők anyagilag is jól járnak, hiszen ha valaki otthon mossa a gyermeke pelenkáit, 2,5 év alatt 360 eurót takaríthat meg. Milton Keynesben a szülők kényelmes mosodai szolgáltatásokat is igénybe vehetnek. A pelenkákért a mosoda házhoz jön. Természetesen a szolgáltatás igénybevétele jelentősen növeli a pelenkázás költségeit, de még így sem kerül többe, mintha egyszer használatos pelenkákat használnának. Ugyanakkor a természetes anyagú pamutpelenka nagy előnye, hogy a felszívódást vegyszerek nem segítik.

A szülők ingyenes bemutatón vehetnek részt, sőt a textilpelenkát ki is próbálhatják. 2002 óta arra is van lehetőség, hogy a kismama még a szülés előtt előjegyezze a mosodai szolgáltatást, amit aztán a kórházból hazatérve kedvezményes áron vehet igénybe.

London kiszámította ökológiai lábnyomát

Ken Livingstone, aki 2000 óta London polgármestere, saját politikai programja leglényegesebb elemének tekinti, hogy Londont fenntartható várossá alakítsa. Mikor 2002 szeptemberében nyilvánosságra hozták a „Város határai" jelentést, a polgármester így nyilatkozott: „Az ökológiai lábnyomszámítás létfontosságú eszköz, amelynek segítségével mérni tudjuk, hogy milyen mértékben haladunk a fenntartható jövő felé."

Az ökológiai lábnyom azt számszerűsíti, hogy életmódunk milyen hatással van a természetre. Egy város ökológiai lábnyoma annak a földterületnek a nagysága, amely ahhoz szükséges, hogy a városban elfogyasztott anyagi javakat megtermeljék, és a város hulladékait semlegesítsék. A modell megalkotója Bill Rees, Kanadában, a British Columbia Egyetemen már az 1970-es években megalkotta az ökológiai lábnyomszámítás alapjait. A számítások az elmúlt évtizedekben finomodtak, hiszen egyre több tényezőt vesznek figyelembe. 2000-ben akkor éltük volna fenntartható módon, ha az egy emberre jutó ökológiai lábnyom 2,2 hektár lett volna. Ezzel szemben az Egyesült Arab Emirátusok ökológiai lábnyoma 15 ha, az Egyesült Államoké 12,2 ha, az Egyesült Királyságé 6,3 ha, Magyarországé 5,1 ha volt.

London az első világváros, melynek ökológiai lábnyomát részletesen kiszámították. A kapott eredmény 6,63 hektár, ami nagyobb, mint az Egyesült Királyság átlaga. Ám a puszta számnál sokkal érdekesebb, hogy milyenek az egyes összetevők arányai. Hogy egy pozitívummal kezdjük, az iparosodott országokban az egyének (városok vagy országok) ökológiai lábnyomának jelentős részét - az egyéni gépkocsihasználat miatt - általában a közlekedés teszi ki. Londonban ez a szám meglepően alacsony, a teljes lábnyomnak mindössze 5%-a. Ebben bizonyára szerepet játszik az elmúlt évek tömegközlekedés- és gyalogospárti politikája. Ugyanakkor az élelmiszer-ellátás a lábnyom 41%-át teszi ki, míg az anyagfelhasználás és hulladékkezelés 44%-ra rúg. Kicsit részletesebben ezt az utóbbi két kategóriát érdemes szemügyre venni. Az ételek és italok közül a legtöbb üdítőitalokból fogyott, majd a tej és a tejszín következett, húsból 385 ezer tonnát adtak el, kutya- és macskaeledelből sem sokkal kevesebbet, 325 ezer tonnát. Ez utóbbi igazi világvárosi fogyasztási cikk. A hulladékok több mint felét Londonban is az építési és bontási szektor termeli. A háztartási hulladékokról annyit, hogy egy átlagos londoni család hetente 3-4 kg hulladékot termel, aminek 67%-a csomagolási hulladék. A londoniak évente 94 millió liter ásványvizet fogyasztanak, ami kb. 2260 tonna műanyag hulladék képződésével jár. A lábnyomot természetesen az ásványvizek szállítása is növeli. A legtöbbet Evian ásványvízből adnak el, ez a márka a Francia-Alpokból csaknem 800 kilométert utazik Londonba. A londoni irodák számát figyelembe véve az sem meglepő, hogy a papírfogyasztás az anyagáramláson belül jelentős tényező.

A legizgalmasabb kérdés természetesen az, hogy London képes lesz-e fenntartható várossá alakulni. Fő témánknál maradva, a háztartási hulladékok évi 3%-os növekedésének folytatódása azt jelentené, hogy a 2000-ben keletkezett 3,4 millió tonnával szemben 2020-ban 5,672 millió tonna háztartási hulladék képződik. Ha a reform forgatókönyvnek megfelelően az újrahasznosítás aránya 2020-ig 35 %-kal növekszik, akkor is 3,628 millió tonna háztartási hulladék ártalmatlanításáról kell gondoskodni, ami több, mint amennyi 2000-ben a hulladéklerakókra került. A radikális változás forgatókönyve is abból indul ki, hogy 2020-ban Londonban 5,672 millió tonna háztartási hulladék képződik, de miután megállapítja, hogy a kitűzött célok eléréséhez a papír, műanyag, üveg, vastartalmú fémek és szerves anyagok 100%-os, és a többi hulladék 66%-os újrahasznosítása szükséges, ezek műszaki megvalósítását valószínűtlennek nevezi. Az elemzés készítőinek következtetése: nincs más megoldás, a jövőben a hulladékgazdálkodásban a megelőzésnek kell elsőbbséget élveznie.

A „Város határai" jelentés letölthető a következő honlapról:

http://www.citylimitslondon.com

Ivókutak, kulacsok és uzsonnás dobozok a brüsszeli iskolákban

Egy 1999-ben végzett brüsszeli felmérés szerint az árusító automatákkal felszerelt iskolákban a csomagolási hulladék 64%-a Tetra Brik vagy műanyagpalack, 15%-a pedig műanyag és alumínium fólia volt. Ráadásul sok olyan palackot is kidobnak, amelyikben még van üdítőital, ami az ételmaradékok mennyiségét növeli.

Brüsszel Város Önkormányzata felismerte a probléma jelentőségét. A kidobott palackok mennyiségének csökkentése érdekében először egyetlen iskolában kipróbálták, hogy milyen hatással van a keletkező hulladék mennyiségére, ha a gyerekek számára könnyen hozzáférhető helyen ivókutat állítanak fel. Az eredmény meglepően jó volt, a kidobott műanyag palackok mennyisége 50%-kal csökkent.

Az eredményen fölbátorodva Brüsszel Város Önkormányzata és a Brüsszeli Környezetgazdálkodási Intézet (IBGE-BIM) 2002 márciusában széleskörű akcióba kezdett. A brüsszeli általános iskolák részére pályázatot hirdettek, amelynek eredményeképpen 2 év alatt 121 iskolában 180 ivókutat szereltek fel. Az akció sikerét a puszta műszaki megoldáson túl kiegészítő eszközökkel is segítették. Lehetőség nyílt a víz minőségének elemzésére, és a tanárok oktatási anyagokat is kaptak, amelynek segítségével a gyerekekkel megértethették az ivókutak jelentőségét.

Az ivókutak felszerelésével párhuzamosan a program irányítói még egy eszközt bevetettek. Vonzó külsejű kulacsokat és uzsonnás dobozokat gyártottak, amelyen egy vidám rajz a hulladékmegelőzésre buzdít. A program keretében 1999 óta 13500 ételdobozt és 2000 kulacsot osztottak ki a gyerekeknek.

A legfőbb akadály a szülők meggyőzése volt. A kiváró, kétkedő álláspontot csak azok az iskolák tudták legyőzni, amelyek ingyen adtak kulacsot minden gyereknek vagy az iskolai házirendben megkövetelték a kulacsok használatát. Ezekben az iskolákban a kidobott Tetra Brik dobozok és műanyag palackok mennyisége átlagosan 45%-kal csökkent.

Az ételdobozok kezdettől fogva nagyon népszerűek voltak, de a gyerekek még mindig sok alumínium és műanyag fóliát használnak.

Zöld közbeszerzés Koldingban

Dánia hatodik legnagyobb városa, Kolding mindent megtesz azért, hogy közbeszerzéseit zöldítse. A város önkormányzata nem magányos harcos. A közbeszerzések zöldítését az országos politika is ösztönzi. Dániában már 1994-ben megszületett az „Akcióterv a fenntartható közbeszerzési stratégiáért". 1996 óta fő tevékenységük a környezetvédelmi irányelvek kidolgozása. 2000-ben ezek az irányelvek már 50 különböző termékcsoportra kiterjedtek. A bútorválasztás szempontjai között például az is szerepel, hogy a felületkezeléshez használt festékek tartalmaznak-e szerves oldószert, és hogy az irodai székhez - meghibásodás esetén - lehet-e tartalék alkatrészeket vásárolni.

Mikor az önkormányzat a közbeszerzési eljárásába be akarta építeni a környezetvédelmi megfontolásokat, a fő nehézséget a termékek minőségi szabványainak megbízhatósága jelentette. Ezt az akadályt a szállítók és az önkormányzat közötti bizalom erősítésével sikerült legyőzni. A másik kulcskérdés az önkormányzat ügyosztályai közötti együttműködés javítása volt, hiszen gyakran előfordult, hogy a beszerzésért felelős ügyosztálynak fogalma sem volt a termékek környezetvédelmi hatásairól. Ezért volt létfontosságú, hogy konzultáljanak a környezetvédelmi ügyosztállyal.

Ha egy megrendelő nagy mennyiségben vásárol környezetbarát termékeket, az nyilván erősen befolyásolja ezeknek a termékeknek a piacát. Kolding közbeszerzéseinek elindításakor a város által vásárolt környezetbarát termékek 15%-kal voltak drágábbak, mint a hagyományos áruk. A vásárlások hatására a különbség most már átlagosan csak 5-6%, de előfordul, hogy a környezetbarát termék már olcsóbb, mint hagyományos megfelelője.

A termékek környezeti hatása természetesen attól is függ, hogy az önkormányzat alkalmazottai milyen módon használják őket. Koldingban a környezettudatos vásárlás mellett a környezettudatos felhasználásra is nagy gondot fordítottak (pl. kétoldalas másolás, takarékos tisztítószer használat, stb.).

Ezek a példák - és továbbiak is - megtalálhatók a HuMuSz új honlapján. Címe: Kevesebb hulladékot! Példák az Európai Unióból. www.humusz.hu/megelozes