Aki nekem nem hiszi el, hogy karácsony napján legnagyobbat az illatszerészek kaszálják, az figyelje csak meg a december 24-én délelõtt a sétálóutcában tanácstalanul tipródó férfiakat! Szóval, tipródnak, totyognak, motyognak – aztán hirtelenül megvilágosulva berohannak a legközelebbi illatszalonba. Ahol hamarosan rájuk is sózzák a legdrágább parfümöt. A kassza csilingel, apuci mosolyog, anyuci Jézuskája gálánsan letudva. Mindenki hepi.

Ami a kasszát illeti: egy ilyen tízezres csodaparfümnél balekunk körülbelül kilencezret a csicsás csomagolóanyagért, a dizájnért és a márkanévért perkált le, továbbá ebbõl finanszírozta a kereskedõ és az állam hasznát (ÁFA). Mondjuk ezerbe kerül az üvegcsébe lévõ parfüm anyag- és gyártási költsége. A kiütést ingyen adták hozzá.

A parfüm alapfolyadéka leginkább kemény alkohol, amit némi dietil-ftaláttal tesznek ivásra élvezhetetlenné. Maga az alkohol a bõrön át bevételezve szárít – a ftalát-féléket pedig, nagy valószínûséggel, vese- és májkárosítóként jegyzi a szakirodalom. Az alkoholhoz kevert különféle színezékeket bõrbarátnak ugyancsak nehezen nevezhetõ UV szûrõkkel stabilizálják (mondjuk 4-metil-benziliden-kámforral, benzofenonnal vagy hasonlóval).

A parfüm lényege persze a szagnak nem nevezhetõ illat. A vegyészek nagyjából 2000 illatanyagot tartanak választékon, jó részük, sajnos, szintén vakarnivalót hagy maga után. Ezen illatanyagok keverésével évente legalább 100 új parfümcsoda kerül a piacra. Összetételük titkos, de van parfüm, amelyik egymaga 200 illatból komponálja meg magát.

Az illatanyagoknak egyébként a fogyasztói társadalomban soha nem látott piaca alakult ki.

A szagmérnökök, illatmanagerek elõbb csak a háztartási vegyiárukat illatosították be, aztán következett a radír, a golyóstoll, a budipapír – majd a szobák, klotyók és az autók belsõ tere. Menõ helyeken újabban a fogyasztó vásárlási kedvét illatbefúvással tuningolják fel. Az ipar kazettában szállítja az üzletekbe a megrendelt kódszámú illatot, ahol egy mikroprocesszoros herkentyû szabályozza az adagolást. Így kerül a drogériákba a tengeri szellõ, az autószalonokban a minõséget jelzõ „friss bõr és faillat”, a könyvesboltba a papír- és tintaszag, utazási irodában trópusi aroma, a sportboltba futballpálya miliõ. Jön az orránál fogva vezetett gyanútlan balek (fogyasztó), kábul, kezdi jól érezni magát és vásárlási kedve az egekbe szökken.

Kedvüket legfeljebb a sajtó rontja el néha, amelyik például mostanság a légfrissítõk rákkeltõ illatanyagain csámcsog. Vagy azon, hogy az EU országokban 2005. márciusától a parfümökön immár kötelezõ lesz feltüntetni az allergiakeltõ illatanyagokat. Na, nem mindet, csak azt a huszonhatot, amelyik leginkább kelti a vakarkórt.

A listát a Humusz brüsszeli szagértõje megszerezte és íme, a KukaBúvár most közzé is teszi. Abban a reményben, hogy a húsvéti szezonra már mindenki kívülrõl fújja.

Vagy inkább mégse fújja.

***