Kormányközi koordináció

Fejlesztési kényszer

Alapvetõ strukturális javaslatunk, hogy vonják össze a költségvetés hasonló funkciójú, de külön tárcák kezelésébe utalt pénzeit. Ennek megfelelõen az eddigi tárcaközi bizottsági rendszer sem kielégítõ: tematikus tárcaközi bizottságokat kellene létrehozni, és a támogatandó céloknál egyenként el kellene dönteni, hogy melyik tárca lenne a keretgazda. Megjegyezzük, hogy garanciákat kell teremteni arra, hogy a más tárcák kompetenciájába áttett keretek esetében nem sérülnek a környezetvédelmi célok!

A szennyvízberuházások terén van legnagyobb szükség a koordinációra. Eddig 5-6 helyrõl lehetett ilyesmire pályázni (KAC, VICE, BM cél- és címzett támogatások, ISPA), ezek körkörös ígérvényeket adtak ki, sok volt a párhuzamosság, a korrupciós lehetõség, túlzott volt az adminisztráció, a pályázó önkormányzatok sokszor kilátástalan helyzetbe kerültek. Egyetlen állami alap kell, olyan elbírálási rendszerrel, amelyben a környezetvédelemi szempontoknak prioritása van. Hasonló a helyzet a települési hulladékkal kapcsolatos beruházások esetén is, a BM és KAC támogatási rendszerét össze kell vonni, és teljes mértékben a KvVM felelõsségévé tenni. Ugyanígy kellene tenni az energiahatékonysági támogatási rendszerek esetében (GKM irányítással) és a közlekedés környezetvédelmi fejlesztését célzó támogatásokkal (KvVM és GKM kompetenciával).

Ez a rendszer megkönnyítené a pályázók dolgát, hiszen egyetlen pályázatot kellene benyújtaniuk, és az állam döntési mechanizmusát és adminisztratív munkáját is leegyszerûsítené. Könnyebb lenne az ISPA-támogatások önrészét is elõteremteni.

A pályázati kiírásban egyébként feltételként kell elõírni, hogy csak az az önkormányzat kaphat támogatást, amelyiknek megvan a törvény által elõírt és meghatározott kritériumoknak megfelelõ környezetvédelmi programja, és amelyik legalább a legutóbbi évben eleget tett annak a törvényi kötelezettségének is, hogy felmérte és nyilvánosságra hozta a település környezeti állapotára vonatkozó adatokat.

Az újraelosztás elvei

Komoly baj volt eddig, hogy bevételi arányok jelentõsen eltértek a finanszírozási arányoktól. Az üzemanyag termékdíjból származik a KAC bevételeinek legnagyobb része, ennek ellenére közlekedési, levegõminõség-javító beruházás eddig kevés volt. Annál több volt szennyvizes beruházás, miközben a szennyvizet terhelõk semmilyen formában nem fizetnek a környezet terheléséért az állami alapokba. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adataiból pedig egészen torz kép alakul ki a hulladékos befizetések és a beruházások arányairól.

Fontos lenne, hogy kialakítson a tárca egy prioritási sorrendet, hogy a környezetvédelem egyes ágazatait milyen százalékban támogatja a KAC bevételeibõl. Az egyes ágazatokon belül is rangsorolni kell a támogatási célokat, méghozzá úgy, hogy minél fontosabb környezetvédelmi célról van szó, annál kisebb önrésszel és annál nagyobb VNT hányaddal lehessen pályázni.

Támogatjuk azt a törekvést, hogy ne adjon a KAC vissza-nem-térítendõ (vnt) támogatást az eddigi mértékben, különösen ne a vállalkozási szektor számára. Az eddigi gyakorlat szerint nagyon sok pénzt lekötött az Alap a visszatérítendõ kamatmentes (vtkm) támogatásokra is, ezzel szemben be lehetne kapcsolni a finanszírozásba a kereskedelmi bankokat, a KAC adjon inkább kamattámogatást a beruházók által felvett banki kölcsönökre.

A KAC eddig -- minden deklarált cél ellenére - a csõvégi beruházásokat támogatta. A környezet állapotát tekintve szükség van ilyen beruházásokra is, de a támogatási rendszert egyértelmûen a megelõzést szolgáló beruházásokra kell szabni, és ezeknek adni a legnagyobb vnt-t, míg a klasszikus csõvégi beruházásoknak kisebb mértékû támogatást képzelünk el. A támogatás egyes alfejezeteken belül is különbözõ kell, hogy legyen, a lehetséges mértékét a piaci viszonyokhoz kell igazítani.

Nem támogatandó célok

A pótlólagos emisszió-csökkentõ berendezések alkalmazása (utólag felszerelt katalizátorok) nem váltották be a hozzájuk fûzõdõ reményeket. A települések gázprogramjának támogatása nem valódi környezetvédelmi cél. Az "Önkormányzati tulajdonban lévõ belterületi utak porterhelésének csökkentése" c. fejezet sem a KAC-ból támogatandó. A "Meglevõ közlekedési létesítmények okozta terhelés elleni védekezés megvalósítása" (pl. zajvédõ falak) finanszírozása más alapból történjen

Egyéb észrevételek

A természetvédelem helyzete ellentmondásos volt idáig. A területvásárlástól a vagyongyarapodáson, a mûködtetésen, a tényleges fejlesztéseken át a nevelési programokig mindenféle támogatás elõfordult, ezt egy jobb pályázati kiírással meg lehetne elõzni. A 100%-os vnt támogatás sem tartható minden esetben, sok esetben üzleti hasznot hozó beruházással találkozunk, ilyenkor visszatérítendõ támogatási formát kellene alkalmazni.

Megítélésünk szerint külön pályázati célként kell kiemelni a természeti és környezeti szemléletformáláshoz kötõdõ beruházások támogatását, ez utóbbira eddig egyáltalán nem volt lehetõség.

A bányajárulékokból befolyó, tájrehabilitációt célzó fejezet szakmai szempontrendszere, pontozása, a döntések eltkészítése eddig nagyon jó volt, fontos lenne a többi ágazat pályázatainak elbírálását is ilyen egzakt alapokra helyezni. Kevésbé jó gyakorlat, hogy az önkormányzatok bányajárulékból megszavazott pénzére a minisztérium ír ki központosított közbeszerzési eljárást. A nyerteseknek kellene a közbeszerzést lefolytatni, mert egyrészt helyben könnyebb és olcsóbb beruházót találni, másrészt a korrupciós lehetõségek is kisebbek.