"Az Országos Környezetvédelmi Tanácsban betöltött tagságomról 2001. április 30-i hatállyal lemondok. Lemondásomról a Környezetvédõ Szervezetek Országos Találkozóját, mely április végén kerül megtartásra, tájékoztatni fogom, eddig elvégzett munkámról beszámolok és felkérem a Találkozót megüresedõ helyem pótlására.

Lemondásomat a következõ okokkal indokolom:

Az Országos Környezetvédelmi Tanácsban betöltött tisztségem ellátásához a plenáris üléseken történõ részvételen túlmenõen legalább havi 3-4 munkanap idõráfordításra volna szükségem ahhoz, hogy tisztségemet felelõs döntéseket kialakítva tudjam ellátni. Ezen túlmenõen az általam nem ismert szakterületek esetében külsõ szakértõk segítségére lenne szükségem ahhoz, hogy azokban a kérdésekben felelõsséggel véleményt nyilváníthassak. Ilyen szakértõi háttérrel nem rendelkezem, õket megfizetni sem tudnám. A tárgyalásra kerülõ dokumentumok gyakran nem is állnak kellõ idõben rendelkezésre. Mivel a HuMuSz-ban betöltött társadalmi tisztségem és keresõ foglalkozásom mellett a fent említett idõtartamot feladatom ellátására nem tudom tartósan biztosítani, rangsorolnom kell és ez a lemondás mellett szól annak ellenére, hogy a Tanácsban betöltött tisztségem jelentõs információs értékkel bír.

A Tanács munkájában eltöltött 10 hónap alatt bebizonyosodott, hogy még az én szakterületemet érintõ, hozzám közel álló kérdésekben is óriási különbség van álláspontom és a Tanács többi tagjának álláspontja között, beleértve a Zöld Oldal képviselõit is. Kiemelten megmutatkozott ez a "zöld adók", a "szennyezõ fizet elv" kérdésében, ahol a Tanács többi tagja több esetben egyértelmûen a "zöld adók" intézményével szemben foglalt állást vagy legalábbis fenntartását hangoztatta azok környezeti hatékonysága tekintetében. Különösen megmutatkozott ez a véleménykülönbség a termékdíj törvény módosítása, a környezetterhelési díjakról szóló törvény koncepciójának megtárgyalása esetében, amikor a döntés során egyedül maradtam "igen" szavazatommal a Tanács összes többi tagjával szemben. Ezen eseményekbõl le kellett vonnom a kellõ következtetést és meg kellett állapítanom, hogy azokban az ügyekben, melyek számomra a legfontosabbak és a környezetvédelem ügye iránti elkötelezettségem lényegét képezik, érdekérvényesítõ képességem a Tanácson belül igen csekély. Ebben a helyzetben kénytelen voltam belátni, hogy tagságom fenntartása egyre inkább elvesztegetett idõnek minõsül és jobb, ha ugyanezt az idõt a jövõben azoknak a gyakorlati feladatoknak szentelem, melyek saját lépéseim és a HuMuSz tevékenysége folytán eredményesek lehetnek.

Harmadik okként jelölöm meg, hogy tapasztalataim szerint a Tanács munkájának egyre növekvõ részét teszi ki az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizációs feladatok ellátása, véleményezése. Úgy látom, hogy e munka során a jogalkotásban a nemzeti sajátosságok megfogalmazása, a nemzeti érdekek megjelenítése háttérbe szorul. Személyes életvitelemtõl, a természeti környezethez való viszonyomtól azok a folyamatok, melyet ez a jogalkotás támogat és felerõsít, igen távol állnak. Környezeti szempontból személy szerint nem vagyok híve az európai uniós csatlakozásnak és érzem, hogy felfogásom a Tanács többi tagjától ebben a tekintetben is eltér. Emiatt jelenlétem a Tanácsban korlátozó tényezõ lehet, így nem látom értelmét tagságom fenntartásának.

A Tanács minden tagjának köszönöm együttmûködését és az ipari, valamint a tudományos oldal tagjaitól, akikkel a jövõben szervezett keretek között már nem találkozom, ezúton elbúcsúzom.