A dunaújvárosi Móra Ferenc Általános Iskolában évek óta hatékony környezeti nevelés folyik. Idén az iskola szelektív hulladékgyűjtési pályázatára az Oktatási Minisztérium 400 000 forint támogatást adott.

A téma iskolai karrierje nem véletlen, hiszen egy olyan általános környezeti problémáról van szó, amely a gyerekeknél közvetlen érintettséget biztosít ("életközelisége" személyes cselekvésre motivál, és felébreszti az ép környezet iránti felelősségtudatot). Megismerteti a gyerekekkel a hulladékkeletkezés valós okait, a másodnyersanyag értékét és az értelmes beavatkozási lehetőségeket.

Az eldobó palackok tetemes mennyisége arra készteti a termelőket, hogy egyre több ilyen palackban hozzák forgalomba az adott terméket. A fogyasztás módja azonban nem csak a gazdaságot, de az "életminőséget" is alapvetően meghatározza. A manipulált információk (a szükségletről illetve az áru használati értékéről) a reklámokon keresztül bombázzák nap, mint nap a fogyasztókat.

Hálátlan pedagógiai feladatnak tűnik, de ha a gyerekekkel több ismeretet közlünk a szükségletek mibenlétéről, az "eldobó társadalom" működéséről és a fogyasztás valódi (ökológiai, szociológiai) áráról, még visszafordítható a fent vázolt folyamat. Egyetértek több hazai környezetvédő azon véleményével, hogy "a jelenlegi újrahasznosítási lehetőségek és másodnyersanyag-piac mellett egyetlen szelektív gyűjtés sem lehet nyereséges, hogy a lakosság pénzét, együttműködési készségét egy olyan - a csomagolóipar elvárásai szerint alakított - rendszerre pazarolják, ahol újrahasznosításra alkalmatlan vagy piacképtelen hulladékokat gyűjtenek be". De pedagógusként csak tudatformáló feladatra vállalkozhatom, amelynek célja a megelőzés. Elkerülhetetlen azonban a hasonló akciókban való részvétel is (lásd minisztériumi felhívás, amely tűzoltás csupán, de lehet, hogy az otthagyott, eldobált műanyag ellenkező hatású lett volna). Így alkalom nyílt arra, hogy szembesüljünk azzal, hogy milyen hatalmas mennyiségű felesleges és használhatatlan műanyag palackot termelünk üdítőital-fogyasztásunk során. Bár voltak kétkedők, a megkérdezettek zöme fogadkozott, hogy ilyen jellegű fogyasztásánál odafigyel arra, hogy mit vásárol.

"A környezeti nevelés elengedhetetlen része, hogy már gyermekkorban rá kell irányítani a figyelmet az alábbiakra:

Értelmetlenül, pazarló módon bánunk a Föld értékeivel, és ennek árát a jövő generációival fizettetjük meg.

A reklámok könnyű áldozatai lettünk. Nemcsak a korlátlan gazdasági növekedés lehetetlen, de illúzió az attól várt nagyobb boldogság is.

Gondosabban kellene bánni az anyaggal: csak annyit termeljünk és fogyasszunk, amennyire valóban szükségünk van, és amennyit károsodás nélkül tud visszafogadni a Föld."

E tudatformáló munka közel hozta 8 iskola (6 általános és 2 közép) kollektíváját, diákjait e nemes cél megvalósításában.

A városban az első ilyen hosszú ideig tartó és nagy tömeget megmozgató környezetvédelmi megmozdulás volt az idei palackgyűjtés.

Segítőkész partnere volt az iskoláknak a helyi DUNANETT Kft. Előzékenyen és gyorsan hozták-vitték a tárolóedényeket. Köszönet érte minden résztvevőnek.

Közel 3000 kisdiák és nevelőik gyűjtötték a kidobásra ítélt PET (polietilén-tereftalát) palackokat nemcsak a városban, hanem a környező településeken is. Nemegyszer lehetett látni hatalmas zsákokat ölelő gyermekeket, felnőtteket, amint az adott iskolába cipelik az összegyűjtött ("tapossa laposra" akción átesett) palackokat. Volt, aki Budapesten járva szedte össze az "eléje került" szemetet. Valójában a város teljes felnőtt lakossága lázba jött a gyerekek szorgalmát látva. Szomszédok gyűjtötték az iskolásnak, és odafigyeltek, hogy ne a lakossági szemét mennyisége nőjön. Az akció mindenképpen hasznos volt, mert a 2001 márciusától júniusig összegyűlt több mint 62 000 palack (kb. 220-230 m3) nem gyarapította a környezetet amúgy is terhelő szemét mennyiségét, habár a kulturált hulladékgyűjtés városunkban nem megoldott. Az üveg szelektív gyűjtése például a város egyetlen pontján is kudarcba fulladt!

Az akciót egy rajzpályázat zárta. Meghökkentő gondolatok fejeződtek ki az alkotásokban: tiltakozás, aggódás, félelem a bennünket ellepő szemét kapcsán. Mintegy 100 rajz érkezett a résztvevő iskolákból. 15 rajzot kiemelt és díjazott a rajztanárokból álló zsűri. A munkákat a Móra Ferenc Általános Iskola aulájában kiállítottuk, és a helyi televízióban is bemutattuk. Ezen kívül értékelő riport hangzott el a helyi rádióban. Helyi újságunkban, a Dunaújvárosi Hírlapban az akció kezdetekor felhívást tettünk közzé, illetve az akció közepe táján tájékoztató cikket írtam, de nem jelent meg.

A gyerekek lelkesedése, munkabírása, romlatlan értékítélete magával ragadta a felnőtteket, így erre az időre megoldódott városunkban ez a probléma. De mi lesz ezután? Mi, a nyolc iskola, akik egymásra találtunk, és partnerünk, a DUNANETT Kft, folytatni kívánjuk az akciót. Bízom abban, hogy ez a nagyszabású mozgósítás szeptemberben újraindulhat - magam minden igyekezetemmel ezen leszek.