A HuMuSz-hoz már nem egy felháborodott állampolgár fordult tanácsért ez ügyben. Legutóbb az egyik új kereskedelmi TV-csatorna képviselőjét kellett leráznia egy állampolgárnak, aki felháborodásában odáig ment, hogy a Reklámszövetséget és az Önszabályozó Reklámtestületet is felhívta, ahol elárulták neki, éppen azt szeretnék elérni, hogy a szemétpostát, e-mail- és SMS-reklámokat ne lehessen előzetesen lemondani (azaz adataidat letiltatni a direkt marketinggel foglalkozó cégek elől), hanem csak egyidejűleg, a reklám megérkezésekor mondhasson le az ember a cégek nem kívánt szolgáltatásairól. Eddig ugyanis védve voltunk valamelyest: a telefonra, faxra, e-mailre vonatkozó előírások már eddig is megkövetelték, hogy a reklámozó előzetesen engedélyt kérjen a fogyasztótól a reklám elküldése előtt (akár az új brit szabályozásban). Az új normaszöveg (bár még több változat létezik), ebből a körből kiemelte a faxot és a telefont, ezeknél az előzetes jóváhagyást "egyidejű jóváhagyásra" változtatva. Hogy ez az SMS-ek esetében mit jelenthet, az nem egészen világos.

Az angliai szabályozás ehhez képest egyértelműen fogalmaz: aki SMS-ben akar hirdetni, annak először is engedélyt kell kérnie a megcélzott előfizetőktől. A kódex ezen kívül meghatározza a küldhető üzenetek maximális hosszát, kötelezi a reklámozót, hogy az üzenetekben pontosan szerepeljen a feladó, és bárki bármikor a lehető legegyszerűbben letilthassa a reklámokat. Brit szakértők szerint a részletes szabályozás ellenére a WAA (az angol "drótnélküli reklám" szövetség) nem tud majd mit kezdeni azokkal, akik nem tartják be előírásait, és nem kívánt hirdetésekkel árasztják el a mobilelőfizetők telefonjait. Az ingyenes, internetes SMS-küldési lehetőségeket kihasználó, telefonokat lefagyasztó "SMS-bombázások", illetve vaktában küldözgetett reklámok már több európai országban okoztak gondokat. Ausztriában azért nem tudták kezelni a problémát, mert például az SMS-t az adatvédelmi előírások miatt nem nyomozhatták le, így nem derülhetett ki, hogy ki él vissza szolgáltatásával, a fogyasztóvédők pedig azért voltak tehetetlenek, mert a reklám-SMS jogi szempontból nem is létezett.