Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Lerakók felderítése kerékpárral

Pécsi túrakerékpárosok
Év: 
2001
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Manó

 

Amikor gyalog vagy kerékpárral túrázunk, csalhatatlan jelekbõl észrevehetjük, hogy lakott helyhez közeledünk: az út mentén feltûnnek a szemétkupacok. A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédõ Klub tagjait régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy jó lenne ezeket a szeméttelepeket jelezni az illetékeseknek, hogy intézkedhessenek. Ebben partnerre találtunk a pécsi BIOKOM Kft-ben, és pályáztunk a Környezetvédelmi Minisztériumhoz az illegális lerakók felderítésére.

2000-ben a klub tagjai végigpásztázták Pécs és a Mecsek környékét, s ezenkívül néhány távolabbi helyet is. A programban részt vevõ klubtagok a feltárt szemétlerakóhelyekrõl írásos feljegyzést és fényképfelvételeket készítettek, a helyszíneket M 1:25.000 léptékû katonai térképszelvényeken regisztrálták. Összesen több mint 100 helyszínt dokumentáltunk. Az összegyûjtött információkat a BIOKOM, a Környezetvédelmi Felügyelõség és a Minisztérium felé juttattuk el.

Sokakban felmerülhet a kérdés, mért jó eszköz a kerékpár az illegális hulladék-lerakóhelyek felderítésére? Ha jobban belegondolunk, kiderül, hogy a kerékpár nem csak, hogy alkalmas, de sok esetben hasznosabb a környezetvédõ munkában, mint az autó. Kezdhetjük azzal, hogy -- szemben az autóval -- a bicikli nem szennyezi a környezetet. Mivel a kerékpáros többnyire az út szélén közlekedik és viszonylag lassan halad, van ideje nézelõdni, észrevenni az árokban, a bokrok között a szemétkupacokat.

A szemetelõk általában autóval hordják ki a hulladékot, ezért az illegális lerakók legtöbbször az elhanyagolt, kis forgalmú utak mellett vannak. A túrázó kerékpárosok pedig elõszeretettel -- a nagyobb autóforgalom elkerülése okán -- éppen ezeket az utakat használják.

Nem lehet eléggé kiemelni a tevékenység környezetvédelmi nevelõ hatását: azok a fiatalok, akik részt vesznek ebben a munkában, feltehetõen késõbb nem állnak be a szemetelõk sorába.

Tapasztalatunk szerint vannak olyan helyek, amelyeket a szemétkihordók különös elõszeretettel keresnek fel: ezek az elhagyott ipari területek, létesítmények, "senkiföldje", valamint a forgalmas utakból kiágazó, elhagyott, elhanyagolt utak. Általános tapasztalat az is, hogy ahol megjelenik a hulladék, ott az emberek feljogosítva érzik magukat, hogy õk is oda hordják a szemetet. A kis hulladékhalomból egy idõ után valóságos szeméttelep keletkezik.