A távközlési törvényt módosító 1999. évi LXVI törvény 7. §-ának szövege a következõ:

"(3) Távközlõ eszközöknek ingatlanon való elhelyezése érdekében, valamint ingatlanon elhelyezett távközlõeszközök esetében a közcélú szolgáltató kérelmére -- közérdekbõl - a hatóság határozatával szolgalmi vagy más használati jogot alapíthat, illetõleg vezetékjogot engedélyezhet."

A módosítással elfogadott szabályozást alkotmányossági szempontból aggályosnak tartom, mivel az sérti az Alkotmány 13.§-ában deklarált (tulajdonhoz való) , illetve a 18. és a 70/D §-aiban rögzített (egészséges környezethez való) alapvetõ jogokat.

1./ Az Alkotmány 13.§-ához kapcsolódóan:

"13.§ (1) Az állam biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

A tulajdonjog korlátozása csak az alkotmányosság által megkívánt kényszerítõ ok fennállta (valós közérdek) esetén képzelhetõ el -- ez azonban jelen esetben hiányzik

a./ A társadalom túlnyomó többsége (9 millió polgár) nem mobiltelefon tulajdonos. Míg azonban a készüléket használó kisebbség önként dönt arról, hogy mikor és mennyi ideig terhelje szervezetét a készülékek okozta sugárzással -- a létesítmény hatásterületén élõ többség akaratlanul és folyamatosan kénytelen elszenvedni a bázisállomások okozta problémákat (állandó sugárterhelés, mûszaki zavarások, ingatlanjuk értékcsökkenése).

b./ Nincs olyan kényszerítõ mûszaki szükségszerûség sem, amely megalapozhatná a közérdekre való hivatkozást. Meggyõzõdésem, hogy a vezetékes hálózatok bõvítésével, modernizálásával sokkal inkább (és kíméletesebb módon) teljesíthetõ lenne a közérdek által megkívánt távközlési célok biztosíthatósága.

A 900 MHz-es mobilhálózat terheltsége okozta problémák megoldhatóak a Matáv RLL rendszerének áthelyezésével - a kívánt lefedettség pedig (a sûrûn lakott belvárosi telepítések helyett) mûszakilag biztosítható lenne külterületen elhelyezett létesítményekkel is. Ez némileg több sugárzó létesítmény telepítését, valamint az odavezetõ infrastruktúra kiépítését feltételezi, vagyis növelné a szolgáltató kiépítési költségeit.

Ez viszont nem jelenthet okot a környezet aránytalan megterhelésére és a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog ilyen mértékû (aránytalan) korlátozására.

2./ Az Alkotmány 18.§ és 70/D §-ához kapcsolódóan:

"18.§ A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez"

"70/D § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez".

A szakirodalom szerint a tárgyalt rádiófrekvencia tartományban az utóbbi 30 évben kb. 350-szörösére nõtt az embereket érõ mesterségesen keltett környezeti elektromágneses terhelés.

A magyar lakosság egészségügyi statisztikájának taglalását most mellõzöm.

A nem ionizáló sugárzások élettani (lehetséges egészségkárosító) hatásairól kb. egy évtizede folyik a tudományos vita és a jelzések szerint még kb. húsz év megfeszített kutatásra lenne szükség a teljes bizonyossághoz. Pro és kontra mind több kutatási eredmény jelenik meg a sajtóban, ami egyrészt fokozza a lakosság érzékenységét, másrészt - közismert tényként - egyértelmûen negatívan befolyásolja a sugárzással érintett ingatlanok forgalmi értékét.

Az eddigi szakmai-jogi elõzményekbõl megállapítható:

• hogy a nem ionizáló sugárzások az emberi testben biológiai reakciókat váltanak ki. Ezek lehetséges egészségkárosító hatásai a tudomány mai álláspontja szerint részben bizonyítottak, részben vitatottak.

• hogy az embert érõ különféle sugárterhelés folyamatosan nõ. A különféle sugárzások egymással és a területen ható egyéb egészségkárosító hatásokkal összeadódnak.

• hogy a telepítési engedélyezési eljárásokban nem vizsgálják a hatásterületen élõ lakosság összetételét, veszélyeztetettségét és az ott található védendõ intézményeket (kórházak, óvodák, iskolák, szociális otthonok). Köztudott, hogy a sugárzás elsõsorban a gyerekekre (szervezetükben több a víz), a változó korban lévõ nõkre és a legyengült immunrendszerû emberekre jelent a legnagyobb veszélyt (nem szólva a szívritmusszabályzókkal élõkrõl).

Megállapítható az is, hogy a megsemmisíteni kért rendelkezés:

• a jelenleg meglévõ (elért) védettségi szintet indokolatlanul csökkenti (a több ezer új sugárzó belterületi betelepítése jelentõsen növeli a polgárokat érõ sugárterhelést),
• a sugárzásterhelés fokozását sem valós közérdek, sem más védendõ alkotmányos érdek, sem az ország általános egészségi állapota nem indokolja.

Mindez az állampolgárok egészséges környezethez való alkotmányos jogának sérelmét idézi elõ, a hatósági eljárásokban pedig lehetõséget nyújt az alkotmányellenes joggyakorlat kialakítására.

Megítélésünk szerint a Tt. módosításával az állam megengedhetetlen módon akkor biztosít hatósági eszközöket a lakosság újabb bizonytalan mértékû, tartós sugárterheléséhez, mikor az Alkotmány 18. és 70/D §-ból folyó kötelessége a megelõzés feltétlen érvényesítése lenne.