Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Úr és Rakics Róbert fõosztályvezetõ Úr részére

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Fõosztályvezetõ Úr!

Mélységes felháborodással olvastam l996. december 13-án kelt, 1997. januárjában iktatott és részemre kiküldött levelüket a HUMUSZ fémdobozos italcsomagolások betiltására irányuló kezdeményezésével kapcsolatban. Felháborodásomnak nem csupán az az oka, hogy Önöknél - ismét bizonyítottan - a természeti környezet védelme legfeljebb hangzatos kinyilatkoztatásokban jelenik meg, miközben az ipari profitérdekek nyakló nélküli kiszolgálása folyik, hanem az a cinikus magatartás is, hogy a meglévõ jogintézmények mûködtetésében való részvételünket, együttmûködési készségemet arra kívánják felhasználni, hogy a HUMUSZ-t és személyemet bûnrészessé nyilvánítsák abban a látszatszabályozásban és látszatcselekvésben, ami hazánkban a csomagolóeszköz szemlét mennyiségének irdatlan növekedése és egyre kedvezõtlenebb összetétele vonatkozásában évtizede folyik.

Természetszerûleg ismeretes elõttünk, hogy érvényben van a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvény és ennek végrehajtási rendeletei. Azonban ezekben semmiféle olyan kitétel nem szerepel, amely, miként Önök állítják, ne tenné lehetõvé valamely, a természeti környezetre különösen káros csomagolóeszköz elõállításának és forgalmazásának korlátozását. Ami pedig a törvény alkalmazási körét illeti, pont az egyik szakbizottsági ülésen fejtette ki kérdésemre Kovács Árpád helyettes államtitkár úr, hogy a törvény 1.§-a - legalábbis az Önök értelmezése szerint -, nem teszi lehetõvé a hulladékmegelõzés támogatását, mert az a már megképzõdött hulladékok okozta károk elhárítására és megelõzésére vonatkozik.

Ebbõl az álláspontból egyértelmû, hogy a szaktárca semmilyen befolyást sem kíván gyakorolni a hulladékkibocsátás mennyiségére. A törvény a kibocsátók jogát a termelés környezeti, társadalmi-gazdasági szempontból ésszerûtlen fokozására érintetlenül hagyja és a szelektív hulladékgyûjtést és hasznosítást, mint egyedül üdvözítõ módszert támogatja.

A Szakbizottsági tagságomra és befolyásolási lehetõségemre történõ hivatkozásuk (pl. a többutas rendszerek megmentése vonatkozásában) több tekintetben is álságos. Pont a tisztelt szaktárca volt ugyanis az okozója annak, hogy a Kormány által a törvényhez kiadott végrehajtási rendeletben megtiltották azoknak a kibocsátóknak mûködtetési támogatását, akik pl. újrahasználati rendszert mûködtetnek. Önök hivatkoztak azután a VHR-re, amikor én a szakbizottsági ülésen javasoltam, hogy az újrahasználati rendszerek mégis kaphassanak mûködtetési támogatást, hiszen fenntartásuk az egyutas rendszerekhez képest sokkal drágább, hogy nem lehet, mert mentességük van. A Kormányrendeletet pedig - ugyebár - Bödecs úr kedvéért mégsem lehet csak úgy felülbírálni. A rendszer logikája végülis ugye az, hogy hagyjuk a szemétgyártókat még többet termelni, aztán a befolyó termékdíjakból produkáljunk egy nagy színjáték során egy szelektív rendszert, ami a szeméttömeg töredékét hatalmas költséggel - persze a fogyasztók pénzén - hasznosítja, kiváló lehetõséget teremtve a környezetromboló ipar látványos zöldre polírozására. Bár ebben az ipar is egyre jobban feltalálja magát, a segítségére mindig nyitott KTM akár még saját rendezvényein is teret ad a lakosság félrevezetésének. (lásd pl. Natur-Expo KTM-standja a Tetra-Pak hazánkban nem létezõ bútorlap technológiájának bemutatásával.)

Ami pedig a termékdíjak mértékét illeti, arról Miniszter úr, Ön egyezett meg még l995-ben a csomagolóeszköz gyártók érdekvédelmi szervezeteivel a kötelezõ újrahasznosítási arányokkal egyetemben. E megállapodásról akkor írásos jegyzõkönyv születettt, melynek fénymásolatát nem Önöktõl, hanem a CSAOSZ-tól kaptuk meg azután, miután tudomásul vettük Miniszter úr kérését, hogy a törvényt, mint "lehetõ legjobb megoldást" fogadjuk el. Az l996-ra elfogadott termékdíj-mértékek felülvizsgálatát az l997. év vonatkozásában a szakbizottsági üléseken napirendre sem vették, ezzel kapcsolatban törvénymódosítási elõterjesztés nem készült, a terméldíjak emelése elmaradt. Ilyen körülmények között nekem, mint bizottsági tagnak még véleményt nyilvánítani sem volt lehetõségem, nemhogy befolyást gyakorolni.

Ehelyütt ismét hangot kell adnom annak a gyanúmnak, hogy a Miniszter úr által kötött megállapodásban szereplõ újrahasznosítási arányok talán nem véletlenül nem kerültek be a törvénybe. Ha ugyanis ezek a rendkívül ötletes "részleges mentesség" fogalommal egyetemben a törvényjavaslatban szerepeltek volna, az még a kérdéshez alig értõ országgyûlési képviselõk számára is világossá tette volna, hogy az amúgy is csekély termékdíjaknak csupán elenyészõ töredéke fog az elkülönített állami pénzalapba befolyni. A törvény csomagolóeszköz-termékdíjról szóló részének terveyetét a társadalmi környezetvédõ szervezetek képviselõi - a már akkor is felismert hiányosságai és gyengesége miatt - nem támogatták, hanem a Miniszter úr kifejezett kérésére abban állapodtak meg, hogy elfogadását nem támadják. (A támogatás és a nem támadás között szerintem elég nagy a külömbség!) Tettük ezt kinyilvánítottan azért, hogy a szabályozás elsõ elemének megvalósulása elé ne gördítsünk akadályt. Ugyanakkor Miniszter úr megígérte, hogy a szabályozás késõbb szigorodni fog, illetve a területet érintõ többi szabályozás meghozatala sem marad el.

A társadalmi környezetvédõ szervezetek részvétele a Csomagolóanyag Termékdíj Szakbizottságban ezen ígéreteknek és a reménybeli hatékonyabb kormányzati munka támogatásának és nem a törvénnyel való megelégedettségnek volt köszönhetõ.

Levelük nyomán egyértelmû, hogy Önök e törvényt mindig aszerint magyarázzák, hogy éppen milyen módon kell a hulladékmegelõzési törekvések ellen védekezni. A szakbizottsági üléseken egy éven keresztül mást sem hallottam, hogy ne beszéljek már annyit az újrahasználati rendszerek támogatásáról, hiszen ez a jogszabály nem is ezekrõl, hanem a hulladékkezelésrõl szól. Most pedig azt írják, nincs szükség más szabályozásra, ez a törvény ajolly joker, csak én vagyok olyan mulya, hogy nem élek a kiváló befolyásolási lehetõségemmel.

Önök komolyan gondolják, hogy az l996 õszi szakbizottsági ülések után (volt néhány ténymegállapító levelem) van még mit támogatni, van még befolyásolási lehetõség?

Nem nevetséges befolyásolási lehetõségrõl beszélni, amikor a 15 fõs bizottsági tagságból 2 szavazattal rendelkezünk és a többi 13 túlnyomórészt ellenérdekelt felek kezében van. Önök szerint például Dr. Sohár Pálné minden ok nélkül hagyta el a bizottságot?

Levelünkben immáron sokadszor úgy tesznek, mintha csak nem is sejtenék, milyen jogszabályok lennének szükségesek a jelenlegi csomagolóeszköz szemétáradat visszafogására és a veszélyes alkotóelemek arányának csökkentésére.

A teljesség igénye nélkül:

Nincs mûködõ betétdíjas jogszabályunk, nincs választékbantartási kötelezettség az újrahasználati csomagolásokra, nincs PVC-tilalom vagy legalábbis drasztikus korlátozás, nincs kötelezõ anyagjelölési rendszer a mûanyag csomagolóeszközöknél, nincsenek adózási kedvezmények az anyag- és energiatakarékos, valamint a körfolyamatot képezõ rendszereknél, nincs változás az újrahasználható göngyölegek rendkívül hátrányos számviteli elszámolásánál stb.

Az általunk kezdeményezett betiltás a fogyasztói idiotizmus csúcsát jelentõ üdítõitalos fémdobozokkal kapcsolatban csupán a legkórosabb tünet kiemelése volt.

Levelünk sajnos kimerül az elvtelen felelõsségáthárítási próbálkozásokban. Szakmai jóhírem és hitelem megõrzése érdekében részvételemet a Csomagolóanyag Termékdíj Szakbizottság munkájában a mai nappal megszüntetem. Kérem Miniszter Urat, hogy a Szakbizottság tagjai sorából mentsen fel.

Arról, hogy helyemet a társadalmi környezetvédõ szervezetek be kívánják-e tölteni, a márciusban megrendezésre kerülõ országos találkozó nyilván dönteni fog.

Tájékoztatom Önöket, hogy a HUMUSZ, bár erre felkérést nem kapott, hiszen ilyen munka Önöknél nem folyik, dolgozik a csomagolóeszköz hulladékok megelõzését elõsegítõ jogszabályok koncepcióin. Munkánkat várhatólag 1997. június 30-ig fejezzük be. Javaslatainkat ekkor Önökhöz is el fogjuk juttatni.

Végezetül szeretnék annak a reményemnek hangot adni, hogy a HUMUSZ-nak megküldött válaszlevelük nem kívánja helyettesíteni a válaszadást annak a többezer állampolgárnak, akik vették a fáradtságot és a HUMUSZ kezdeményezésével egyetértve, elküldték Önöknek a kérdéses képeslapot.

Gyõr, 1997. február 4-én