Lenyûgõzõ kiállítás - szemetelõs büfé
Milyen idõjárás lehet a legalkalmasabb egy jó kis múzeumi bolyongásra, ha nem egy hûvös, borongós, esõs, amikor más értelmes program nemigen jöhet számításba. Ebbõl pedig bõven kijutott ezen a nyáron is, de így legalább sikerült megnéznem néhány igen érdekes kiállítást azok közül, amellyel ezen a nyáron csalogatták a látogatókat.
A nyári szabadság alatt jutottam el végre a Magyar Természettudományi Múzeumba is. A kiállítás láthatóan igazán lenyûgözött minden látogatót, még azokat az egészen kicsiket is, akiket különben úgy kell végigvonszolni néhány hazai közgyûjteményen. Valóban, a kiállítás mindkét emelete lebilincselõ látnivalóval szolgált, változatos és gyakran igen leleményes megoldásokkal lepte meg a látogatókat a természetbúvár teremtõl a csodálatos ásványgyûjteményen keresztül az interaktív számítógépes programokig. Az épület minden egyes helyiségét példás rendezettség, modern környezetbarát (víztakarékos, energiatakarékos) berendezés, tisztaság jellemezte.
A kiállítás mondanivalója hasonlóan követendõ szellemû, a Galérián gazdag anyag foglalkozik a napjainkban elhatalmasodó környezeti problémákkal, így természetesen a hulladék válság jelenségével is - még a Kukabúvár egyik számába is beleolvashat az érdeklõdõ látogató.
Ezek után bizony nagy csalódással vettem tudomásul, hogy a múzeum büféje messze nem a kiállításon fennen hangoztatott fenntarthatóság elve alapján mûködik, színvonala egy rosszul üzemeltetett iskolai büféjéhez hasonlatos. Alapvetõen kétféle termékcsoporthoz juthatunk hozzá, üdítõitalhoz és édességhez. Az elõbbit kizárólag eldobós csomagolásban vásárolhatják a látogatók!! Ennek vannak közvetett és közvetlen következményei is. Most legyen szabad csak a közvetlen következményekrõl beszámolnom. A múzeumépület környékét az odabent tapasztaltakhoz hasonló rendezettség jellemzi, láthatóan gondosan takarítják. Van azonban egy hely, ahová a seprû már nem ér el, ez pedig a gyönyörûen rekonstruált Illés-kút, amelynek kútgyûrûjében nem mást, mint az odabent megvásárolt fémpalackot és azt a csomagolást találja az ember, amibe szerencsénkre a természet nem csomagol - a kombinált dobozt. Ezt egyik gyártója szerint "még a természet is szereti", talán ezért nem is bontja le?
Ilyen remek kiállítások értékét nem szabadna rossz élménynek csorbítania. Ha egy iskolabüfé kínálatába beleszólhat az iskola vezetése, talán a múzeum életének irányítói is megtehetnék, hogy olyan vállalkozót bíznak meg a büfé üzemeltetésével, aki hajlandó a múzeum szellemiségét magáévá tenni és vállalkozását ennek megfelelõen vezetni.
Zárszóként: a múzeumot mindenkinek ajánlom figyelmébe, a büféjét viszont kerüljétek!