Rovatunkban ezúttal az italcsomagoláshoz használt vegykódobozok tömeges és erõszakos piachódításának ökológiai következményeire hívjuk fel a figyelmet. A vegykódoboz nevet természetesen az ötletes vásárlóktól kapta - hiszen sokan hamar rájöttek arra, hogy mit takar a gyártó által szorgalmazott "kombinált kartondoboz" szójáték.

A három italdobozoló multi csomagolócég közül nálunk elõször a PKL jelent meg és "combibloc" fedõnevû dobozával elévülhetetlen érdemeket szerzett az ivóleves üvegcsomagolás eltüntetésében. Kb. négy éve jelen van a piacon az Elopak is, aki - miként a PKL - külföldi gyárából hozza be a kész dobozokat (nálunk csak töltik és eldobják). A svéd érdekeltségû Tetra Pak 1992-ben Budaörsön évi kb. 900 millió doboz kapacitású saját üzemet avatott (finn ill. osztrák alapanyaggal dolgoznak). A Tetra Pak az ivólevek és borok mellett elsõsorban a tejipar agyondobozolására specializálta magát.

Mindhárom cégre jellemzõ a "komplett szolgáltatás" - a csomagolóanyagaikat gépsorokkal, technológiával és imázzsal együtt értékesítik; egyedül a hulladékká vált végtermékekért nem óhajtanak felelõsséget vállalni. Ezen mit sem változtat, hogy a Dunapack által üzembe állított technológia kb. egy éve alkalmas a dobozokból kiáztatott papírrostok feldolgozására. Nagy energia- és költségfelhasználással így tûnik el kb. évi 500 tonna hulladék - a 20.000 tonna vegykószemét-termésbõl...

A vegykódobozt 5-7 réteg polietilénbõl és kartonból préselik össze (az aszeptikus italoknál van egy vékony alumíniumréteg is). Gyártásánál ökológiai szempontból a cellulóz-karton fehérítésével okozott környezetszennyezés jelenti a legnagyobb problémát. A csomagolás újratöltésre alkalmatlan, anyagának összetettsége pedig gazdaságos újrahasznosítását teszi lehetetlenné, így valójában elõregyártott szemetet fizettetnek meg a fogyasztóval (egy darab literes vegykódoboz kb. 20 Ft-tal emeli a termék árát).

A milliószámra kidobált doboz feleslegesen növeli hulladék problémáinkat, a gyártáshoz felhasznált nyersanyag és energia pedig örökre elvész.

A vegykódobozt eredetileg a nehezen megközelítõ északi települések italának tartós csomagolásához és a szabadidõs tevékenységekhez fejlesztették ki. A betelepült multinacionális cégek azonban választékbõvítés helyett nálunk a piac teljes legázolását tûzték ki célul. A vegykódoboz a magyar ivóleveknél két év alatt szinte teljesen elsöpörte a betétes üvegrendszert, miközben a kis palackozóüzemek tönkrementek s ezzel eltûnt a hazai gyümölcsnektárok széles választéka is.

Az össztûz jelenleg a tejiparra zúdul. A "friss tej" agyondobozolásával olcsóbb és ökológiai szempontból kedvezõbb polietilén zacskókat tüntetik el (bár ez is egyutas csomagolás, de sokkal kisebb tömegû és térfogatú, egynemû hulladékot produkál).

A vegykódoboz karrierjét a ráfestett hangulatos életképeknek és "praktikusságának" (valójában a boltosok és a fogyasztók kényelmességének) köszönheti. Térhódítását nagyban könnyíti, hogy a KTM a jelenlegi hulladékkatasztrófa-helyzetben sem volt hajlandó intézkedéseket tenni a betétes üvegrendszer megmentése érdekében.