Komposztálás

Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.

A Környezetvédelmi Minisztérium enyhébb veszélyességi kategóriába minősítette át a dorogi veszélyeshulladék-égetőmű égetési salakját. A döntés ezzel elodázhatja a város határában korábban törvénysértő módon felhalmozott több tízezer tonnányi veszélyes salakhányó felszámolását is, amely a karsztvizeket fenyegeti. Beteltek a lerakók, az újat lakossági tiltakozás miatt nem lehetett elkezdeni, ezért az égető másfelé kacsingat: ügyes vállalkozók komposztálni akarják a salakot.

Az Energia Klub kiadásában megjelent "Hol az energia?" oktatócsomag segítséget kíván nyújtani valamennyi felsõ tagozatos diáknak és tanárnak az energia témakörének idõszerû és korszerû oktatásához a környezetvédelem szempontjai, követelményei alapján.

Az alábbiakban egy olyan - régebben készült- összeállítás felfrissítését tesszük közzé, amely két szinten foglalja össze a lehetséges (kívánatos) beavatkozási lehetõségeket. A fõhatósági (minisztériumi) és a helyhatósági (önkormányzati) szinten - a teljesség igénye nélkül. A saját cselekvési program, végrehajtási ütemterv elhatározás kérdése (ennél azonban a kifogások keresése helyett az anyagi és szakmai lehetõségek mérlegelése játszhat fõ szerepet). Mivel bármelyik szinten történõ beavatkozás széles körû és folyamatos ismeretterjesztõ (propaganda) tevékenységet feltételez, a tervezési-végrehajtási idõszakban a társadalmi környezetvédõ szervezetek különösen jelentõs szerepet kapnak. A lakosság lehetséges közremûködési formáit most csak röviden érintjük, terveink szerint azzal a KukaBúvár következõ számában foglalkozunk részletesen.

4-5 éves vajúdást követõen idén áprilisban a KöM-ben elkészült a hulladékgazdálkodási törvény elsõ kodifikált tervezete. Ehelyütt kívánunk emlékeztetni arra, hogy a most bemutatott törvénytervezet alapját képezõ, társadalmi egyeztetésen keresztül esett szöveges koncepció 1997 októberében nyerte el végleges formáját, azaz másfél év szükségeltetett a tartalom formába öntéséhez. Mint azt az alábbiakban olvashatják, ez mégsem sikerült elfogadható színvonalon. A HuMuSz 8 napot kapott a tervezet véleményezésére. Végül többszöri egyeztetést követõen 4 hét alatt el is végeztük feladatunkat és a mintegy 20 oldalas törvénytervezetet 10 oldalnyi módosított és új paragrafussal támogattuk meg. Kérdés, hogy javaslatainkból viszontlátunk-e bármit is a megszületõ törvényben. Javaslatainkat bár nem paragrafusokban, mégis szakmai szempontból szabatosan, így egy kissé szárazan ismertjük abban a reményben, hogy a szakemberek, a közvélemény felismerik a hulladék keletkezés megelõzésére teendõ intézkedések esetleges elmaradásában rejlõ környezeti és társadalmi kockázat súlyát. Javaslatainkat a törvénytervezet egyes fejezeteinek sorrendjében ismertetjük.