Eső előtt köpönyeg - A megelőzés művészete

Már lassan a döntéshozók számára is egyértelmű, hogy a környezetvédelemben igazi eredményeket a megelőzéssel érhetünk csak el. Mégis a bekövetkezett kár megoldási lehetőségeinek kidolgozására egyre nagyobb energia és pénz fordítódik, amíg a kár bekövetkezését megakadályozó eszközök felderítésével alig foglalkoznak. A Humusz Hulladék Munkaszövetség fennállása óta a legfontosabb követendő gyakorlatnak a megelőzést tartja. Idén nyáron egy két-napos nemzetközi konferencia megrendezésére is sor került a témában, aminek célja annak felderítése volt, hogy más ágazatokban milyen sikerrel működnek a megelőzési programok, ha pedig nem sikeresek, melyek a sikertelenség fő okai. Van-e közös gyökere annak, hogy a megelőzés mindig háttérbe szorul, noha minden jogszabály  és stratégia a megelőzés prioritását hangsúlyozza?

Perneczky László a Humusz munkatársa, vázolta először a korunkat legerőteljesebben érintő problémát, miszerint az emberek közönyösek. A gyakori katasztrófák és a mindennapi erőszak immúnissá tették őket a rémhírekre. Ugyan a nagytöbbség már tisztában van a környezetszennyezés jelentőségével, mégsem hajlandó tudomást venni róla, a legkevésbé pedig azt hiszi el, hogy ő is tudna tenni ellene.

Ugyanakkor az is kérdés vajon van-e még értelme az összeomlás ellen küzdeni? Nem az alkalmazkodásra kellene inkább helyezni a hangsúlyt? A Gaia-elmélet atyja, a ma már a 92. életévét taposó James Lovelock is azt vallja, hogy a Földet és az emberiséget fenyegető katasztrófa már elkerülhetetlen. A konferencia témáját tekintve a megelőzés és a küzdelem mellett tette le a voksát, célja pedig új ötletek találása és a nemzetközi vendégeknek köszönhetően a külföldi gyakorlat megismerése volt.

Az érdeklődők között köztisztviselők, diákok, civil szervezet tagjai, aktivisták és hulladékhasznosító cégek is képviseltették magukat. Az első nap előadói között a különböző területek megelőzéssel foglalkozó szakemberi voltak. Oláh László rendőr őrnagy a Budapesti Rendőr Főkapitányság 12 fős bűnmegelőzési osztályának a vezetője, komoly erőfeszítéseiről számolt be, melyekkel a 7500 főből álló bűnüldöző rendőrállománnyal próbálja felvenni a versenyt eredményesség terén. A bűnmegelőzés ráadásul egy rendkívül szerteágazó terület, a potenciális bűnelkövető gondolataira, személyiségére hat, így a módszerek egyéniesítésére van szükség. Teljesen egyértelmű, hogy a meg nem kísérelt bűncselekmény sokkal kevésbé káros a társadalomnak, mint a megakadályozott, a rendőrség sem a megelőzésre fekteti a hangsúlyt.

Dr. Zacher Gábor toxikológus is megerősítette a megelőzés fontosságát, aki a drogprevencióról szóló előadásában számolt be arról, hogy felmérések szerint egy átlag magyar családban a szülők 4,5 órát töltenek televízió nézéssel, míg a gyerekeikre átlag napi 5 percet szánnak. A megelőzésnek ez a korai szakasza általában elkerüli mind a szülők, mind a rendőrség figyelmét, pedig a legnagyobb eredmények így érhetők el. A legfontosabb magának a helyes hozzáállásnak a kialakítása illetve megtartása. Ezt a munkát nem lehet elkötelezettség és lelkesedés nélkül csinálni. A fiataloknál nagyon fontos, hogy a felnőttekben példát lássanak, hogy hitelt adhassanak annak, amit hallanak. Ehhez elengedhetetlen a felnőttek részéről a türelem, a gyakori ismétlés és hogy tudjunk beszélni a fiatalok nyelvén, illetve, hogy mi is megértsük őket. Ugyanakkor nemcsak a közvetlen hozzátartozók felelősek a gyerekek személyiségének a fejlődéséért, a lakókörnyezetben tapasztalt mentalitás is jelentősen befolyásolhatja a fiatalokat. Dr. Zacher Gábor szerint, minél többen mutatnak példát egy fiatalnak, annál hatékonyabb a szemléletformálás. Ezért fontos, hogy a közösségek fennmaradjanak, illetve újra szerveződhessenek. A közösségben kapott értékeknek köszönhetően a fiataloknak nincs szükségük más érték keresésére, így nem lesznek se droghasználók, se bűnelkövetők, de mániákus vásárlók sem. Ezek mind pótszerek, melyek a családtól várt értékek helyettesítésére hivatottak.

Dr. Fülöp Sándor a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa szerint is a közösségépítés az egyik legfontosabb tevékenység a megelőzés érdekében, éppen ezért a Hivatal a következő években két témára koncentrál a klímavédelemre és a fenntartható közösségek támogatására. A kormányzati oldalról nézve azonban megelőzni sem olyan egyszerű, valakinek mindig sérül az érdeke. Egy vezetőnek/politikusnak minden állampolgár érdekét azonos mértékben kell mérlegelnie, így válhat például egy szmogriadó közlekedési akadállyá.
   
Jávor Benedek az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke szerint a megelőzés nehézsége abban áll, hogy először el kell döntenünk, hogy mit akarunk megelőzni. Választani kell a különböző fázisok között, mérlegelni kell, hogy melyik az a lépés, amit már mindenképpen ki kell küszöbölni, de még anyagilag, szervezésileg a legkevesebb energiába, pénzbe kerül. Ezt az alapos becslést gyakran ki szokták hagyni a döntéshozók. További nehézség, ami miatt gyakran döntenek egy későbbi fázisú, cső végéhez közelebb eső megoldás mellett, az az érdekek beazonosíthatósága. Minél előrébb vagyunk a cselekvési sorban annál kevésbé azonosítható, hogy kinek az érdekében cselekszünk. A „csővégit” az teszi hatékonnyá, hogy egyértelmű kinek kedvez, így könnyebb megtalálni a célközönséget, könnyebben propagálható, ugyanakkor könnyebben befolyásolható. Amíg egyértelműen nem látszik, csak feltételezhető, hogy kit véd az intézkedés, addig nincs mögötte a megfelelő támogatás.

Dr. Dura Gyula szerint a megelőzés az orvostudományban is fontos lenne. A megbetegedések egyharmadának oka a szennyezett környezet. Ezek a hatások azonban nagyon nehezen mérhetők, hiszen a koncentráció minden területen alacsony (az előírt határértékek alatti), de ha összességében nézzük az egyént ért hatásokat, azok jóval meghaladják az emberi egészségre már káros értékeket.  Mint, ahogy a bűnüldözésben is, az egészségügyben is 90%-ban koncentrálnak az ellátásra, míg csak 10% jut a megelőzésre. Nem fordítanak energiát arra, hogy az emberek figyelmét hathatós módon felkeltsék az egészséges életmód iránt. Szükség lenne pedig figyelemfelkeltő kampánnyal tudatosítani az emberekben az egészség fontosságát, ha már önmaguktól nem érzik.

A meghívott előadók között volt Stephane Arditi az Európai Környezetvédelmi Iroda munkatársa, aki az Unió hulladékpolitikáját vázolta fel röviden. Elsők között felhívta a figyelmet arra, hogy szemben a 468 kg/év/fő magyar hulladékképződési átlaggal egy átlag állampolgár az EU15-ök államából 560 kg-ot termel évente. Ezért nem feltétlenül kell vakon követnünk a nyugati modellt, dolgozzuk ki a saját hulladékpolitikánkat. Az Eu12 államaiban még a fejlett hulladékkezelő technikák nélkül is csak 360 kg az éves átlag egy emberre számítva. A megelőzésre igazán csak az utóbbi két évben kezdtek hivatalos fórumokon is hangsúlyt fektetni, köszönhetően annak, hogy a 2008-ban módosult Hulladék Keretirányelv (2008/98/EK) óta van csak a megelőzés elvének jogi kötőereje. Nem elég azonban csak egy eszközt kiválasztani, azok kombinálására van szükség a lehető legjobb eredmény elérése érdekében. Stephane az alábbi hivatalos eszközöket említette a jogi eszközök között, mint: a célarányszámok kötelezővé tétele, szabványok kialakítása termékek energia/nyersanyag használatára (pl. ISO), tilalmak (pl. bizonyos anyagok lerakására), gyártói felelősség kiterjesztése.  Gazdasági eszközök: hasznosítási arányszámok meghatározása, ökodesign támogatása, „pay as you throw” rendszer (mennyiség utáni fizetés), adórendszer módosítása. Fontos egy olyan jutalomrendszer kiépítése, amely a gyártókat nemcsak felelőssé teszi, hanem olyan versenyelőnyökhöz juttatja, amiknek köszönhetően akár olcsóbban is piacra dobhatják a termékeiket (pl. ha egy mobil gyártó cég egységes töltőt árul, akkor nem kell minden mobil vásárlásnál megvetetni a fogyasztóval a telefonhoz illő töltőt, ezáltal olcsóbbá válik maga a telefon). Persze a legfontosabb eszköz a megfelelő szemlélet kialakítása oktatáson, illetve a nevelésen keresztül.

Ilyen nevelő jellegű eszköz a szemmel-láthatóság. Sokkal hatékonyabb, ha olyan jellegű hulladékok csökkentését kezdjük el bevezetésként, ahol viszonylag gyorsan, jól látható eredményt érhetnek el a polgárok (pl. a reklámpapír áramlás „nem kérek reklámot” felirattal történő megszüntetése egy hét alatt komoly csökkenést jelent egy család háztartási hulladékában, vagy indikátor számok alkalmazása statisztikákban). Stephane beszámolt egy Nagy Britanniában futó sikeres kísérleti programról, aminek célja a szerves hulladék mennyiségének csökkentése volt. A „Love food, hate waste!” (szeress enni, utáld a szemetelést) elnevezésű kampány az élelmiszer hulladék egyre növekvő mennyiségének visszaszorítását célozza.

További a fenntarthatóság szempontjából is lényeges megoldás a helyi termékek használata, ami a hulladék mennyiségének csökkentése mellett a közösségnek is munkát ad, ezáltal szociális vetületei is vannak. A kisebb távolságra szállításhoz csomagolóanyagból is kevesebbre van szükség.
Stephane azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos a termék életciklusának előzetes alapos vizsgálata, enélkül (sokszor még a megfelelő adatok birtokában sem) nem lehet eldönteni, vajon az adott esetben a termék újrahasználata (megelőzés) vagy újrahasznosítása (hasznosítás) kedvezőbb-e környezetvédelmi szempontból.
 
Szintén szükség lenne egy olyan nevelő jellegű kampányra, amely tudatosítaná az emberekben, hogy a megelőzés nem kényelmetlenséget, hanem ellenkezőleg, sokkal nagyobb kényelmet is okozhat.  A dematerializáció által (termék helyett magának a szolgáltatásnak az igénybevétele) jelentős költségeket és a magántulajdon okozta egyéb terheket is - mint amilyen a rendszeres karbantartás, biztonsági intézkedések- takaríthatunk meg például a bérléssel, a termékek közös használatával. Érdekes megoldás az is, ha a termék anyagának vagy alkatrészeinek a tulajdonjoga végig a gyártóé marad, így a termék hasznos életútja után a gyártó visszaveszi a tulajdonát, amit fel tud használni az újabb termék gyártásához. Ez szintén csökkenti a fogyasztó költségeit, arról nem is beszélve, hogy nincs gondja a hulladék eltüntetésével sem.
Az ökodesignban rejlő lehetőségek is még kiaknázatlanok. Egy nejlon zacskó előállítása során 26 kg, farmer előállítása során 32 kg, egy mobiltelefon előállítása során 75 kg, míg egy számítógép előállítása során körülbelül 1500 kg hulladék keletkezik. A termék anyagtakarékos megtervezésével már az előállításnál jelentős hulladékképződést előzhetünk meg. Továbbá nemcsak a termék keletkezésénél takarékoskodhatunk a hulladékkal, hanem például egy termék több területen való felhasználhatósága is része az ökodesignnak. Ilyen például a doboz, amiben megvesszük és elhozzuk a televíziót, majd a kialakításának köszönhetően felhasználhatjuk a későbbiekben DVD/CD tartó kisbútornak.

Az előadások után a hallgatóság csoportokba gyűlve próbált választ keresni a felmerült kérdésekre. Az egyik szekció témája, Feiler József a Vidékfejlesztési Minisztérium munkatársának vezetésével, a közbeszerzés és egyéb állami támogatási rendszerek voltak.  A szekcióülés során felmerült, hogy vajon a politika, vagy a lakosság irányítja az államot? Egyes vélemények szerint az állam hatékonyabb, ha jogszabályok segítségével fölülről irányítják, nem pedig a helyi szerveződések befolyásolják a tevékenységét. A közbeszerzéseknél, melyek akár támogatásoknak is minősülhetnének, súlyos problémát jelent, hogy csak mennyiségi kritériumok vannak, nem pedig minőségiek, így nem érvényesül a környezetbarát termékek támogatása. A közpénzek felhasználásánál lenne a legfontosabb, hogy valós adatok álljanak a döntéshozók szolgálatára.  Egyik ötlet szerint, a hulladékgazdálkodás területén javítaná a helyzetet, hogy ha az állam monopoljogosultságokat kaphatna. Így lehetőség lenne a hulladékgazdálkodás komplex áttekintésére, kezelésére; nemcsak a szelektívgyűjtés tartozna a fent említett tevékenység körébe, hanem a termék teljes életciklusának figyelemmel kísérése, a feldolgozás és a használat is állam feladatai közé tartozna.

A Perneczky László vezette szekció a hulladék megelőzésben megnyilvánuló társadalmi részvétellel, eszközeivel, céljaival foglalkozott. Az egyik legfontosabb, leghatékonyabb és legtermészetesebb eszköz a kereslet csökkentése lenne, amennyiben az nem tartozna a jelenlegi őrült gazdasági növekedés gátjai közé. Ugyanilyen fontos eszköz a személyes példamutatás, szomszédok, vagy rokonok közötti vásárlói csoportok kiépítése, cserekereskedelem, okos háziasszonyok közötti ismeretcsere. Konkrét megoldások is előkerültek a beszélgetés során, mint a palackos ásványvizet helyettesítő szóda. A társadalmi részvétel a legnagyobb hatékonyságot tömeges mértékben tudja elérni, így szóba kerültek a különböző üzletláncok elleni lakossági bojkottok. Vajon elég-e a javítóműhelyek felkutatása, önkéntes munka, közös élmény ahhoz, hogy előbb utóbb társadalmilag is mérhető szinten jelentkezzenek a megelőzés előnyei. Illetőleg szükség van-e egyáltalán tömeges mértékre, nem elég-e, ha mindenki fenntarthatóan vezeti a saját és a családjának az életét. A következtetések szerint szükség lenne szociálpszihológiai kutatásokra, amik az ember, mint fogyasztó motivációit mérnék fel, illetve, azt, hogy milyen eszközökkel lehetne őket a fenntartható cselekvésre motiválni. Személyes példamutatásra van szükség minden szinten.

Szilágyi László a termékdíj rendszer, a szemétdíj és az újrahasználat gazdasági, jogi eszközeivel foglalkozó szekciót vezette. A beszélgetés során előkerült a közösségi tulajdon opciója, illetve magának a szolgáltatásnak az igénybevétele a termék tulajdonlása helyett. A hangsúly a túlzott csomagolás elkerülésén volt. A megszólalók szerint a támogatáspolitikában és a szabályozás során is komolyabb közteherrel kellene súlytani a túlcsomagolt termékek gyártóit, forgalmazóit. Az ökodesign elvárásokkal a tartós termékek gyártására lehetne ösztökélni a gyártókat, illetőleg az árba beépített plusz költségekkel a vásárlók is befolyáshatóak. A kiterjesztett gyártói felelősséget alkalmazhatóvá kellene tenni a végleges jogi szabályozás megalkotásával. Olyan apró változtatásokkal lehetne komoly mennyiségű hulladék keletkezését megelőzni, mint például egységes telefontöltők gyártása és forgalmazása. Felmerült a reklámok korlátozásának, szigorúbb szabályozásának igénye. Újra kellene gondolni néhány Uniós szabályt, mint például a HACCP és egyéb túlzott higiéniai elvárás, amik megakadályozzák a helyi termékek érvényesülését és felesleges hulladékmennyiséget generálnak. Felmerült a differenciált szemétdíj kérdése, mint a fogyasztók befolyásolásának egyik legközvetlenebb eszköze, amelyet sajnos Magyarországon alig alkalmaznak. A betétdíj kérdés kapcsán előkerült a német csomagolóanyag hulladékot szabályozó rendelet, ami sikertörténetnek mondható, hiszen a szabályozás hatására jelentősen csökkent a pillepalackok és az alumínium dobozok mennyisége.   
   
A konferencia második napján a „mit tehetünk mégis?” kérdésen volt a hangsúly. Olyan ötletek kerültek elő, miszerint kísérletezni kell átlag családoknál, hogy milyen stratégia válik be, mind a bűnmegelőzés, mind a hulladék-megelőzés vonatkozásában. Fontos mérlegelni, hogy érdemes-e a médiát használni egy-egy rövid, de megjegyezhető üzenet gyorsan, széles közönséghez való eljuttatása céljából, vagy inkább emberről emberre, „bozótharc” módjára kell sulykolni mélyebb és mélyebb szintre a teljes és így talán jobban is érthető, de kevesebb emberhez eljutó információt. A cél azonban most már nem feltétlenül az ismeretek eljuttatása az emberekhez, hanem rávenni őket a cselekvésre.
Vajon kényszerrel, a választási lehetőségek szűkítésével, jogi vagy gazdasági eszközökkel hoz jobb eredményt, vagy ha ugyan meghagyjuk nekik a választás lehetőségét, de megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy mégis kövessék az üzenetünket.

A Humusz már régóta ismeri és próbálja propagálni a fent említett eszközöket a kormányzat felé, de sajnos a hulladékkultúra Magyarországon sajnos az elmúlt 5 évben nem nagyon változott. Szilágyi László a Humusz munkatársa szerint eredményként lehet értékelni, hogy a hulladék szelektív gyűjtése beindult, mind a fiatalok oktatásában, mind cégeknél megjelennek az ezzel kapcsolatos ismeretek.

Egyén szintjén a megelőzés legfontosabb lépései, hogy tartós, jó minőségű termékeket válasszunk, az egyszer használatos termékek helyett a többször használhatóakat, a cserélhető helyett a javíthatókat vegyük meg. Szilágyi László beszélt a kiterjesztett gyártói felelősségről, mint az Unió legpreferáltabb megelőző intézményéről, ami a fogyasztók helyett a gyártókat teszi felelőssé a termékük által okozott környezeti terhelésért. Az elv eredeti célja szerint arra ösztökéli az előállítókat, hogy még a termék hulladékká válása előtt tegyenek intézkedést a várható környezeti terhelés csökkentése érdekében. Szilágyi szerint azonban ez az intézkedés az eddigi sokfajta megelőző elvvel szemben egysíkú, ráadásul a szubszidiaritás elvét semmibe véve a termék által okozott környezeti terheléstől messzire viszi a felelősséget. Ezzel a szabályozással a kistérségi hulladékkezelő rendszerek kiépülését akadályozzák. A jelenlegi Uniós hasznosítási ráták kritikájaként elmondta, hogy Magyarország statisztikailag ugyan teljesíti az előírásokat, ez közel sem jelenti azt, hogy a mérések pontosak, ugyanis a globális kereskedelem miatt nem tudjuk mérni az összes hulladék kibocsátást, így a százalékban meghatározott arányszámok sem pontosak. Pontosan ezért a Humusz már régóta a betétdíj intézményét pártolja, mint a csomagolóhulladék megelőzés máig leghatékonyabb eszközét.

A hulladék-megelőzés sikerességének egyik sarokköve lenne a példamutatás az állam részéről, amire sajnos nincs igazán példa Magyarországon. Az államnak a közbeszerzés keretein belül kellene támogatnia az ökológiai szempontok alapján tervezett termékeket. Az Uniós és nemzeti támogatások hatékonyabb elosztásával is lehetne a megelőzésért tenni, ha nem a hulladékfeldolgozást, tehát egy csővégi megoldást támogatnának milliárdokkal, hanem a magyar kistermelőket segítenék környezetbarát termékek kifejlesztésében.

Stephane a második napon elmondta, hogy az Unió 2020 és 2030 közötti időszakban 5%-os hulladékmegelőzést tervez, amihez a megfelelő és hatékony jogszabályok megalkotása folyamatban van, de az eredmény nagyban függ a tagállamok jogkövető magatartásától. A jogszabályok a tagállamokra fognak vonatkozni, a végrehajtásnak mégis kisközösségi, helyi szinten kell történnie, ami már az állam felelőssége. A már létező Helyi Hulladékkezelési Tervekbe be kell venni a megelőzést. A terv készítésébe be kell vonni az állampolgárokat és a civilszervezeteket. Egy megfigyelőrendszer kiépítése lényeges lenne, ahol a hulladékhasznosítók, a civil szervezetek és a közszféra összefogva egymás megelőzési módszereit figyelnék és jelentenék Uniós szinten. A hulladéklerakásra kivetett adókat vissza kell forgatni a megelőzésre fordítandó költségekbe.

A hulladékképződés ütemének csökkentése a globális felmelegedés mértékét is jelentősen befolyásolja (akár 30%). Ráadásul a hulladék keletkezésének megelőzésével rendszer szinten csökkenthetjük a környezetterhelést, elkerülhetjük a talaj, a víz, és a levegő további szennyeződését.
A megelőzés és a hasznosítás köztudottan munkahelyeket teremt, a hulladékkezelésével, szelektálással több embernek adunk munkát, mint egy lerakó üzemeltetésével. Egy civil szervezet éppen ezért nem koncentrálhat kizárólag a megelőzésre, a hasznosításban is segíteni kell a hatóságokat, hogy hitelesnek tartsák a nonprofitokat az együttműködésre. A kormányzatot segítendő, a civil szervezeteknek is kell készíteniük egy tervet.

2013. végére hulladékmegelőző stratégiát kell Magyarországnak megalkotnia. Stephane elmondta, hogy az Unió nem ad a terv elkészítéséhez kötelezően követendő iránymutatást, azonban a készülő terveket a Bizottság kérésre véleményezi. Mivel nincs egy közös irányvonal, a különböző tagállamok különböző tartalmú megelőző stratégiákat fognak benyújtani és mivel még a tervek benyújtása sem kötelező jogilag, a legtöbb tagállam valószínűleg csak vázlatos terveket fog készíteni.
A tervet illetően célszerű először kiválasztani azokat a hulladékáramokat, amelyek esetében a legkönnyebb konszenzust kialakítani és a legnagyobb a lehetőség a csökkentésre. Ilyen például a biohulladék csökkentése, mert helyi szinten könnyen megvalósítható és egyetértés van az újrahasznosítása terén. Sajnos, a jog nem a megelőzés, hanem az újrahasznosítás keretében szabályozza a szerves hulladékot, ezért az ilyen hulladék megelőzésére is kell koncentrálni.  Fontos, hogy ezen az általános terven belül (amit mint tagállam készít az ország), terület specifikus terveket is felállítsunk.
Segítségünkre lehetnek a nagy tapasztalattal rendelkező flamandok, vagy nemzetközi zöld szervezetek. Először kis lépésekben kell haladni, például az évi egy százalék csökkentés kevésnek tűnhet, de hosszútávon kell gondolkodni.

Szilágyi László elmondta, hogy a Humusz nem vár a kormányzat által megalkotandó megelőző tervre, már több városban helyi segítséggel (Várpalota, Csór, Hajdúböszörmény) elindította a tervek kidolgozását. Helyzetelemezéssel kell kezdeni, mi volt eddig, mik a fogyasztói szokások, aztán célt kell felállítani a csökkentésre százalékban, tonnában. Magyarországon ugyan csökken a hulladék mennyisége, de ennek oka a termelés folyamatos visszaszorulása, másrészt az adatok hiányossága. A felelősség pontos definiálása az egyik kulcsa az eredményességnek. A felelősség megállapítása nélkül nem lehet jogszabályokat alkotni és nem lehet kötelezni.  

Franciaországban a megelőzés kidolgozása a megelőzés fontosságának tisztázásával kezdődött. Utána elkészült egy honlap, ahol lista formában tüntették fel a helyes gyakorlatot, majd a kormány kezdeményezésével egy nyilvános vitát tartottak. Ami a pénzügyi korlátokat illeti, a megelőzés költségeit a hulladéklerakókra kirótt adókból célszerű finanszírozni. Így a tagállamoknak nem kerül jelentős összegekbe a megelőzés, ugyanakkor a magas adók miatt a termelőknek/kereskedőknek érdekükben áll minél kevesebb hulladékot juttatni a lerakókra.

A hulladék megelőzési program három feltétel jól működő, erős civil társadalom bevonása, célszámok meghatározása, anyagi, emberi források megteremtése.

Ugyanakkor a helyes gyakorlat nem csak országos, kormányzati szintről szivároghat le helyi szintre. Martin Valentovic a szlovákiai Föld barátai egyesülettől elmondta, hogy Szlovákiában több helyen előfordul, hogy kis közösségi szinten történik a kezdeményezés, majd egyre nagyobb területen terjed el. Pár évvel ezelőtt folyt egy kampány, ahol a tejek üvegben árusítását propagálták. A program ugyan sikeres volt, az embereknek tetszett, azonban tejelőállítók körében ellenkezést váltott ki, inkább használták a tetrapack csomagolást. A gazdasági válság következtében a tej ára azonban nagymértékben lecsökkent, a termelők nem tudták nyereséggel értékesíteni a termékeiket a kereskedőknek, ezért közvetlenül a boltokba helyeztek el tejadagoló gépeket. Ezáltal a tejet magasabb áron tudták értékesíteni, mintha átadják a kereskedőknek. Az így eladásra kínált tej nemcsak olcsóbb volt a lakosságnak, mint a tetrapackban árult, de a minősége is jobb volt. Ez az intézkedés nem környezetvédelmi megfontolásokon alapult, mégis jelentős környezeti eredményekkel járt.
Másik hasonló jellegű kampány, a csapvíz propagálása szemben a palackozott ásványvízzel, amit a vízvezeték tulajdonos cégek támogatnak szintén nem környezetvédelmi célból. Ebből arra juthatunk, hogy ha megértetjük a cégekkel, hogy számukra a megelőzésből egyértelműen előnyök származhatnak, komoly eredményeket érhetünk el. Fontos az együttműködés. Mostanra már 100 olyan falu van Szlovákiában, ahol hasonló jellegű hulladék megelőző program működik, de a helyi önkormányzat támogatása nélkül nem lehetne eredményeket elérni. Önkormányzati segítség szükséges például az arányos és rugalmas kommunális díj bevezetéséhez. A szemétdíj jelenleg a legtöbb helyen nem arányos a termelt hulladék mennyiségével, nincs a háztartások számára anyagi motiváció a hulladék mennyiségének csökkentésére, illetve a megelőzésre.

Ahogy a beszélgetésekből is kitűnt a készülő megelőzési terveknek már nem a megelőzés fontosságát és elsődlegességét kell hangsúlyozniuk, inkább a gyakorlati alkalmazhatóság, a példamutatás a cél, amihez elengedhetetlen a kormányzati szervekkel, és az állampolgárokkal való szoros együttműködés. Tapasztalatszerzés céljából érdemes tanulmányozni a külföldi példákat, azonban elengedhetetlen azok helyi viszonyokra formálása és beillesztése a magyar társadalmi és kulturális hagyományokba.

Kapcsolódó anyagok:

Esőben...

A megelőzés művészete

A konferenciát a Visegrad Fund, a Nemzeti Civil Alap, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatta az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.