Megközelítõleg 10000 tonna veszélyes hulladékot helyezett el a Magyarországon egyedülálló, I. és II. osztályú veszélyes hulladékok kezelésére és tárolására kialakított aszód-galgamácsai lerakójában a Pyrus-Rumpold Rt. A galgamácsai önkormányzat jegyzõje, mint I. fokú építési hatóság idén februárban visszavonta a lerakótelep II. számú medencesorára 1999. novemberében kiadott használatbavételi engedélyt, de a cég a tevékenységet azután is folytatta. A szabálysértés tényét Fóris Sándor, a Pyrus Rt. elnök-igazgatója nyilatkozatában elismerte. Mi is utánajártunk a dolognak, tapasztalataink az alábbiak.

Beremend. Festõi táj és kietlen pusztaság. Idegenforgalmi vonzerõ és aknazár. Természetvédelem és kisróka hullák robbantás után. Beremend sorsát a Cementmû és az országhatár szabja meg. Mindkettõ huszadik századi találmány. A cementgyártás 1910-ben indult, a határ 1921-ben keletkezett. Az egykori gyár 200 ezer tonna cementet gyártott évente. 1972-ben új gyár épült a korábbihoz képest ötszörös, évi 1 millió tonnás kapacitással, a határ 5 éve háború és következményei miatt zárva.

1976 óta üzemel a püspökszilágyi Rádioaktív Hulladékfeldolgozó és Tároló telep, a Fõvárosi ÁNTSz felügyelete alatt. Azóta folyamatosan végzik a környezet, a radioaktivitás ellenõrzését. Évenként a laboratórium kb. 2000 db mintát vizsgál meg, amely növényi-, állati mintákat, valamint víz-, talaj-, illetve levegõmintákat jelent. Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a minták radioaktivitási szintje nem emelkedett az elmúlt húsz év során az eredeti nullszinthez képest. Tehát a telephely tevékenységébõl radioaktív anyag kijutása nem történt. Dr. Kasza János válaszol a KukaBúvár kérdéseire.

Egy veszélyes hulladékot kezelõ cégnél dolgozó környezetvédõ szemével...

Székesfehérvár és térségének hulladékpiaca január 1-tõl alaposan átrendezõdött, mivel az önkormányzat az addig 23 településen szolgáltató Székesfehérvári Kommunális Rt. (Székom) helyett 10 évre a Depónia Kft-t bízta meg a hulladék begyûjtésével és ártalmatlanításával. Ezt a HVG-bõl tudtuk meg (2002. szeptember), és mivel érdekeltek minket a további részletek, levelet írtunk a két cégnek, amelyben számos kérdést tettünk fel. Legnagyobb meglepetésünkre mindkét cég nevében(!) Maráczy Endre, a Terszol Szövetkezet frontembere válaszolt. Röviden és barátságtalanul elmondta, hogy a két cég azonos tulajdonosi körbe tartozik, nincs semmiféle probléma, mindkét cég prosperál, levelünk okafogyott, fáziskésésben vagyunk, a továbbiak pedig üzleti titkot képeznek. Ettõl még izgalmasabb lett az ügy, és mostanra egy szép, kerek vadkapitalista történet látszik kirajzolódni, ami azt bizonyítja, hogy még mindig elég labilis a hulladékpiac, ill. hogy politikai hátszéllel bármi lehetséges.