Annak idején nem volt más választásunk, mindannyian mosható textilpelenkákba csomagolva ismerkedtünk a világgal. Sejtelmünk sem volt arról, mennyivel kellemesebb érzés légáteresztõ Pamper's-bébiként rajtolni az Életben. Az eldobó pelenkát eredetileg utazások, nyaralások idejére találták ki, valószínûleg a gyártók sem gondolták, hogy ennyire felkapott áruvá válik. Nálunk még néhány éve is rongyrázásnak számított a mûanyag pelenka kizárólagos használata, mára viszont változott a világ. Az összes káros környezeti hatását ismerjük már, az anyák mégis nehezen adják fel drága pénzen vásárolt kényelmüket. Pedig létezik már környezetbarátabb, mégis kényelmes megoldás.

Mint arról a KukaBúvárban már beszámoltunk, Szentendre városában egy meglehetősen jól felépített hulladékgazdálkodási koncepció alapján folyik a hulladékgazdálkodás tervezése. Sajnos a rendszer csak a koncepcióban megfogalmazottak teljes kiépülésével éri el a környezetre legkisebb terhelést, ezért részmegoldások - a rendszer megalkotói szerint - nem fogadhatók el hosszú távon.

Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer

Egy 40 európai várost érintő felmérés eredményeként az látszik kirajzolódni, hogy Nyugat-Európa városaiban a háztartási hulladék 26%-át (kb. 108 kg/fő/év) sikerül a szelektív gyűjtéssel megmenteni a lerakástól illetve az égetéstől.

Sokan teszik fel a kérdést, mit lehet tenni a régi szemétbányákkal, a felhagyott lerakókkal. Mi történik a rendezetlen hulladéklerakókban? Erre a kérdésre próbálunk választ adni az elkövetkezőkben.