A nyáron volt szerencsém bepillantást nyerni az alaszkai emberek életébe, barátaimmal egy családi vállalkozásként mûködtetett motelben dolgoztunk. A környezettudatos emberekben általában elég rossz kép él a "pazarló" amerikaiakról, ugyanakkor van néhány dolog, amiben érdemes példát venni róluk. (Vigyázat! Azért ne vigyük túlzásba!)
Van ugyebár nekünk néhány remekül mûködõ szénnel mûködõ erõmûvünk. Nekünk, mert a legrosszabbul mûködõk - például a Vértesi Erõmû - állami tulajdonban van. A fûtõanyag pontos megnevezése azért kérdéses, mert számos szakember inkább a virágfölddel való szorosabb kapcsolatra esküszik az Oroszlány közelében elégetett anyag esetében. Aztán van nekünk egy remek levegõs rendeletünk. Meg nemrég történt annak egy pontosítása, szigorítása. A két említett kérdés viszonyából elvileg egy szomorú tény következne a Vértesi Erõmûre nézve: eddigi becslések szerint elég súlyos milliárdokat (3-4,5) kellene befizetnie a légkörbe kieresztett hatalmas mennyiségû kén miatt. Mivel az erõmû egészen egyszerûen nem tudta/tudná egyedül kifizetni a kéntelenítõ berendezés telepítését úgy, hogy utána még gazdaságosan tudjon továbbmûködni, sajnos(!) a büntetést be kellene fizetnie, és utána pedig hasta la vista: bezárás.
Két hétig volt szerencsénk ismerkedni egy igazi észak-amerikai, ha nem is mega-, de metropolisz hulladékos problémáival. A város Toronto az Ontario tó partján, Kanadában.
A fenti címmel jelent meg néhány hete a Védegylet állásfoglalása Budapest jövõjérõl. Az anyag Budapest burjánzásának, széthullásának okait keresi és konkrét megoldási javaslatokat kínál részben az egyesület gyakorlati tapasztalatai, részben szakértõi elemzések alapján.
Az angol nagykövetség jóvoltából a HuMuSz is képviseltethette magát az angliai Torbayben tartott nemzetközi hulladékgazdálkodási kiállításon és az ehhez kapcsolódó konferencián. Az egy hétig tartó rendezvényen felvonult a hulladékkal kapcsolatos géparzenál apraja-nagyja, és újrahasználatra bíztató új megoldásokkal is találkozhattunk, bár ezek száma már jóval kevesebb volt.
Ez év májusában sikerült egy három hónapos ösztöndíjat kapnom a német hadsereg egyetemén, Münchenben. Az egyetemi elfoglaltság mellett szerencsére bõven jutott idõ sok minden másra is, így kellõképpen tudtam tájékozódni a német kommunális hulladékhelyzet müncheni állapotáról. A fejlett hulladékkezelési kultúra mellett néhány meglepõ és megdöbbentõ érdekességet is tapasztaltam.
Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB, ennek a HuMuSz is tagja) hulladékos munkacsoportjának ülése megint több érdekességgel szolgált. A hulladékkal kapcsolatos témák széles spektrumából ezúttal a fáradtolaj szabályozásáról, a csomagolási hulladékok direktívájáról, az elemekkel kapcsolatos direktíváról, a zöldhulladék-kampányról, a hulladékégetés erõteljes nyomulásáról, hulladékmegelõzésrõl beszéltünk.
A közoktatási törvény (Ktv.) 129.§ (8) bekezdése alapján az oktatási intézményeknek 2004. december 31-ig felül kell vizsgálniuk házirendjeiket. A vizsgálat jó alkalom arra, hogy – a Ktv. új elvárásain túl – körültekintõ módon kerüljön megjelenítésre a mobiltelefonok iskolai használatának szabályozása az oktatási intézmény házirendjében.
