Veszíts el egy könyvet!
Egy átlátszó dunai kavics, egy szerelmi zálogként kapott gitárpengető, egy vonaton felejtett sajátkötésű kesztyű és egy koncert után viszont-nem-látott pulcsi – csak hogy néhányat említsek az évek során elkallódott kedvenceim keserű listájáról… De vajon minden elvesztés szomorúsággal jár? Nos, én tudok egyet, ami biztosan nem!
2008 márciusában az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárból indult útjára a „Veszíts el egy könyvet!” mozgalom, mely nemcsak az olvasás élményszerűségét hangsúlyozza, de a közösségi újrahasználat lehetőségére is remek példával szolgál.
A veszitsel.konyvtar.hu internetes oldalon bárki igényelhet azonosító kódot az elhagyásra szánt könyve számára. Ezután nincs más dolga, mint egy emberekjárta környéken „ottfelejteni” a művet… Persze szerencsés másik félként is belecsöppenhetünk a kalandba – ha a következő mondatot találjuk egy borító alatt lapulva, biztosak lehetünk benne, hogy velünk is megtörtént: „Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el; ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is!”. A szerencsés felfedező a honlapon jelentheti az örömhírt, illetve az átmenetileg birtokba vett kiadvány következő állomását, az eset kapcsán átélteket pedig a fórumon oszthatja meg a többiekkel.
A program külföldön már évek óta működik (bookcrossing.com) és a jelek szerint nálunk is egyre népszerűbb. Az első évben a hírességek (többek között Vámos Miklós, Závada Pál, Karinthy Márton, Vitray Tamás, Mácsai Pál, Grecsó Krisztián) által dedikált „terjesztői példányokkal” együtt nagyjából 700 könyv bolyongott hazánkban, mára már több mint 3000 olvasnivaló járja az országot és környékét. Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, a Vajdaságban és Ukrajnában is hagytak már el magyar könyveket. Például Kiss Ottó aláírt regénye ( Javrik könyve) Kecskemétről indulva, Párizson át, egészen Ausztráliáig jutott.
Mi tehát a nagy tanulság számunkra? Ne csak tudatos vásárlók legyünk, de tudatos elhagyók, és meglátjuk, vannak kifejezetten örömteli veszteségek is!
Fapados könyv?! |