Szemét-szörnyetegeit mutatta be Aidas Bareikis, litván művész a bécsi Kunsthalléban az idei tél végén. Groteszk bábjai az ég felé törekvő, saját egoizmusában és önhittségében fürdőző Embert gúnyolják. Megmutatom, mi van a csúcson! – állítja, és valóban. a fogyasztói társadalom szemetéből alkotott képei, tájai visszatükrözik a természet széthullását és az értékek sárba tiprását. Ábrázolása nevetségesen torz. Halálfejes szerpentinek tekerednek a biciklikerekeken, és egy festékes gyereksapka hever a padlón. Farsangi maszkok vicsorognak a gúlaszerű szeméthegy belsejében, amely a csúcs felé elveszti színeit, és sötétbe fordul.
Bareikis a leghihetetlenebb anyagokat rendezi felismerhetetlen elv szerint káosszá. Elektromos berendezéseket aggat a falra, és báli ruhába öltözteti a szebb napokat látott  körhinta kopott lovát.
A civilizáció maga állítja elő alapanyagait és adja témáit. Művei nem gyönyörködtetnek, hanem görbe tükröt tartva szembesítenek azzal a civilizációval, melynek múltja sötét, jelene taszító, jövője pedig ismeretlen.