"Fiam, ha egyszer hülye vagy, akkor legalább hallgass" -- okított minket annak idején szeretett tanárunk. Néhai Sztyopka bácsi kiváló pedagógus volt, aki bölcs mosollyal jelezte, hogy alapvetõen nem a hülyeséggel van a baja (az egyéni adottság) és nem is azzal, ha az ember saját hülyeségét bölcsességnek véli. Ez magánügy. Amíg magában tartja. De hangos beszólásként, tanórán, a közösségre ráerõszakolva. Nos, ez már más kategória.

Mindennek persze nem sok van köze ahhoz a sikertörténethez, ami most eszembe jutott.

Szóval Dollárszagú Dobozos Dezsõ itt termett, és rögtön beszólt. Te magyar, olyan snassz ez a te rendszerváltásod a csörgõ üvegeiddel, csöpögõ zacskóiddal - mondta. És akkor felmutatta a téglatestet. Fogod ezt a dobozt és kész. Mert nincs országimázs tetratõgyû magyar marha nélkül!- intett minket. Na, ez már beszéd. Kapott is rögvest öt év adómentességet az államtól.

Aztán becsörtetett a Környezetvédelmi Minisztériumba és közölte, hogy õ a környezetvédõ és majd õ megmutatja a magyarnak, hogy mi a környezetvédelem. Fogod ezt a dobozt és .

Na neee -- tamáskodtak ottan, de hiszen ez egy eldobó italcsomagolás! Dezsõ ekkor elõkapta legott a "Tények" fedõnevû prospektusát és harsogta: "A doboz ökológiailag nem probléma." , "A dobozok újrafelhasználása élettanilag jelentéktelen.". Na, attól kezdve abban a házban is líblingek lettek.

Aztán benyomult az iskolákba. Te kis magyarka, majd én kiokítom neked, hogy mi az a környezeti nevelés. Fogod ezt a dobozt. Oké, látod-e, valójában nem is doboz, hanem közlekedõcsöves szopókészülék. Öko-játékszer. Namármost. Ha üresre szürcsölted, levágod a tetejét, teszel bele hazafias anyaföldet, dugol bele fenyõmagot. Tíz-húsz évig locsolgatod és ha ki nem döglik, lesz belõle saját fenyõd. Amit aztán majd mi kivágunk, a fából csinálunk papírt, abból pedig ilyen papírdobozt. Na látod, ez a körforgás! Ezzel laposra simította a gyerek fejét és a plakátja szövegére bökött: "Most már Te is elmondhatod magadról, hogy környezetvédõ vagy".

A kuratórium elnõkének kocsija

Közben eltelt tíz év, eltüntették az üvegcsomagolást, a zacskót is majdnem -- és szemétbe került vagy tizenöt milliárd doboz. Sebaj. Dezsõnek mostanság az világosult meg, hogy nincs fontosabb, mint a lakossági környezettudatosság. Oké, majd õ ráhúzza a magyarra azt is. Itt van ez a téglatest -- mondta- és létrehozta a Tetra Alapítványt. Kuratóriumába az elhivatott professzorok és vezérigazgatók közé fortélyos módon sikerült beférkõznie két zöld kakukktojásnak is: egy mozgalmárnak a Göncölbõl, másiknak a WWF-tõl. De jó nekik -- gondolhatja a dobozgyár üdvöskéje, aki egyedüli nõkurátorként nem tud frakciózni (elkelne mellé egy-két hulladékos nagyasszony a mentor minisztériumból).

Na mindegy, lényeg a doboz, lássuk a nedvét. Ki is írták legott "A helyes hulladékgazdálkodás a háztartásban" fedõnevû pályázatot. A rossznyelvek szerint a gyõztes pályamû nyilván így fog kezdõdni: "Végy egy italosdobozt."

De nyugi. A bölcs cég bölcs alapítványának bölcs kuratóriuma majd kinyilatkoztatja maga, hogy mi legyen helyes a magyar háztartásban. Bölcs döntés lesz bizonyára. Mert miként az a Tetra Pak brosúrájában újmagyarul írva vagyon: "A mi környezetvédelmi tudatosságunk, a tejüzemek és a felhasználók tudatosságához hasonlóan annyira nyilvánvaló, mint amennyire szükséges."