Tisztelt Miniszterelnök úr!

Örömmel olvastuk az "Esélyt a Jövõnek!" címet viselõ programjukat, amely elõremutató megoldást kínál több kérdésre. Az elképzelés dicséretes, mindazonáltal a jövõ leghomályosabb kérdésére, a természeti erõforrásaink megõrzésére nem kínál megoldást, így épp a jövõ legkétségesebb kérdésével nem foglalkozik, mégpedig azzal, hogy képesek leszünk-e akár mint ország, akár mint Európa, akár mint emberiség fennmaradni a magunk által teremtette társadalmi, környezeti viszonyok között.

Számos kérdéskör, amelyet a fenntartható fejlõdés filozófiája vizsgál, és a megoldási lehetõségek, amelyeket kínál, minden esetben elsõdleges kérdésként merülnek fel sokunkban, amikor a "jövõ" szó olyan mondatszerkezetben jelenik meg, ahogy azt Önök is használták programjuk megválasztásakor. Jövõ, mint a holnapok sokasága, az elkövetkezendõ idõk egymásutánsága homályba burkolózik, és elhalványul a remény sokunkban, amikor az emberiség felelõtlen természeti erõforrás-gazdálkodását látjuk nap mint nap a világ minden pontján. Mind a világban zajló események, mind országunk figyelme a környezet- és természetvédelem témaköre iránt egyaránt aggodalmat vált ki bennünk, mert nem látjuk a legkisebb törekvést sem a kormányzatokban, sem a társadalomban arra nézve, hogy megmentsük a jövõt.

Éppen ezért ezúton csalódottságunkat fejezzük ki a Medgyessy-kabinet hozzáállását látva, hiszen a fenntartható fejlõdés gyakorlati megvalósítására tett törekvéseket nem látjuk programjukban, és mert nem látjuk azt, hogy a környezet- és természetvédelem ügyét a kabinet megfelelõ súllyal kezelné.

Mindez azért nagyon fontos, mert a rendelkezésünkre álló valamennyi ismeret alapján úgy ítéljük meg, hogy a fenntartható fejlõdés országos megvalósítása nem kezdõdött meg, sõt folytatódik természeti erõforrásaink tönkretétele. A környezet élettelen elemeinek kémiai állapota és élõvilágunk sokszínûségének csökkenése egyaránt rámutatnak arra -- a pillanatnyi, egyedi apró sikerek ellenére is --, hogy gazdasági célkitûzéseink, életvitelünk, környezetfilozófiánk nem hogy nem javult jelentõsen, hanem erõsödött a gazdasági fejlõdés iránti vágy, amivel egyenes arányban csökken a lehetõsége hazánk ökológiai rehabilitációjának.

Ebbõl következik, hogy az egyetlen ésszerû lépés a nemzetközi kötelezettségeink teljesítése, az ország fenntartható fejlõdés útjára történõ terelése, természeti erõforrásaink védelme, ezáltal a környezet- és természetvédelem intézményrendszerének (beleértve a témával foglalkozó társadalmi szervezeteket is) erõsítése, a források bõvítése, az ezzel foglalkozó szakemberek számának növelése, a politika átfogó szemléletváltása.

Ezzel szemben az elmúlt éveket sokkal inkább az jellemezte, hogy a környezet- és természetvédelmi feladatokra fordítható források csökkentek, a témával foglalkozó apparátus adminisztratív jellegû munkája növekedett, a rendelkezésre álló források rendkívüli kis forráshatékonysággal kerültek felhasználásra.