Ennek ellenére – a www.tisztamagyarorszagert.hu honlapra beküldött beszámolók tanulságai szerint – országszerte tucatjával tisztultak meg a területek. Rákospalotán 225 m3 kommunális szemetet szedtek fel, Orosházán mintegy 300 tonna (!), jobbára építési törmeléket dózeroltak-markolóztak fel. Várpalotán az önkéntesek több hullámban támadtak: elõször a hasznosítható hulladékokat válogatták külön az inotai víztározó mellett, majd a végképp menthetetlen hulladékokat gyûjtötték össze és szállították legális lerakóba.   
Az erdõtelki „nagytakarításon” a falu apraja-nagyja megmozdult: iskolásoktól nyugdíjasokig közel 100 önkéntes szedte a szemetet. Pomáz mellett a Dera-patak,  a Pilis leghosszabb vízfolyása partját tisztították meg több kilométer hosszan, Martonvásáron A Zöld Alma Egyesület októberben, novemberben és még decemberben is szedte a „mások szemetét”.
A legtöbb helyszínre csak tájékoztató tábla került – lásd a keretes írást - de például Csonkahegyháton park épül a szemétkupacok helyén. Szekszárdon azon munkálkodnak, hogy a megtisztított „szurdikokban” inkább a helyi gördeszkások és biciklisek gurulgassanak a természet adta lejtõn, semmint hogy ismét szemét lepje el a szõlõsökben húzódó kis utakat.
Nyíregyháza után Pakson és Zalában is „Hulladék-kommandó” jött létre: a civilek, hatóságok, rendõrök és közterület felügyelõk közös akciónapokon intézkednek az illegális szemétlerakók ügyében. A HuMuSz házban december elején magunk is megkíséreltük „összerántani” az elsõ budapesti hulladék-kommandót – egyrészt nyitott ajtókon kopogtattunk, másrészt falakba ütköztünk: igény és nyitottság lenne, idõ és erõforrás már kevésbé, a fõváros és a kerületek kaotikus tulajdonosi és felelõsségi szerkezete azonban szinte áthághatatlan jogi akadályokat jelent. Azért nem adjuk fel, tavasszal „betámadunk” pár gyanútlan kerületet és agglomerációs települést ez ügyben.
Jó tábla, rossz tábla…
A szemetelés, illegális hulladékelhagyás és lerakás egyik fõ oka a tájékozatlanság. A szemetelõk nem csak a lehetséges következményekkel, büntetéssel nincsenek tisztában, hanem azzal sem, hogy hová lehetne legálisan lerakni a hulladékot. A tapasztalat, és a fényképek tanúsága szerint a „Szemét lerakása tilos” táblák – ha csak nem áll mellettük rendõr is – nem hogy nem elriasztóak, hanem vonzzák a szemetelõket. Ahol ugyanis tiltó tábla van, ott tán takarítanak is, azaz elviszik a szemetet – érdemes hát oda dobálni. A tiltó, de egyben tájékoztató táblák egy fokkal jobbak. A legjobb tábla azonban még ennél is informatívabb lehetne. Szerepelhet például egy térképvázlat arról, hogyan lehet eljutni a hulladékátvevõ helyhez, illetve olvasható rajta a telep nyitva tartása is. (Sajnos ilyen táblát nem tudunk még fényképen bemutatni). A vonatkozó helyi rendelet részletezése tán fölösleges is.
A tiltás mellett érdemes a lakosság – bizonyos értelemben maguk a szemetelõk – együttmûködését is kérni. Felsorolhatjuk az adott terület, kiserdõ természeti értékeit. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy „A közterület nem a senki földje, hanem az Ön tulajdona is – vigyázzon rá, mintha a sajátja lenne!”
Takarítási akció után tájékoztathatjuk arról a szemetelni készülõket, hogy hány önkéntes dolgozott, hány köbméter szemetet szedtek fel a területrõl és ez mennyibe került. Amennyiben kamerával megfigyelt területet hozunk létre, errõl is tájékoztatnunk kell a szemetelõket.
A lényeg az, hogy akár a rossz gyerekek esetében, a tiltás önmagában itt sem elegendõ: nevelni is kell, és biztosítani az eszközöket ahhoz, hogy helyesen tudjanak cselekedni. Ha legális lerakási lehetõség és tájékoztató tábla is van, és ennek ellenére valaki szemetel, azt viszont már „jól el kell fenekelni”!
Várjuk a jobbnál jobb példákat a táblákra!!

20/3900566 [email protected]
www.tisztamagyarorszagert.hu