Cikkem tehát a fogyasztói társadalom e-hordalékáról, a SPAM-ról szól. Maga a szó is amerikai és – ki hinné – egy vagdalthúsra hajaz. Az úgy történt, hogy a harmincas években a Hormel cég akkor szokatlanul rámenős reklámkampánnyal dobta piacra a „Spiced Pork and Ham” fedőnevű fűszeres darálthús konzervét. Az óriási sikert aratott termékből alkotott betűszó a fogyasztók képzetében a dömpingáruk szinonimájaként vált fogalommá.
Manapság az egész világ spam néven nevezi (és szidalmazza) a számítógépen kéretlenül kapott üzleti reklámleveleket. A profi spammerek többezres címlistákkal seftelnek vagy címguberáló programokkal „vadásszák le” azokat. Attól kezdve csak egy kattintás a világháló. A szétküldés szinte ingyen van és minél több balek akad horogra, annál több forgalmi jutalékot kasszíroznak.
A spamok úgy működnek, mint a prosztó szórólapok: eldugaszolják a postaládát a valódi küldemények elől. Letöltésük drága, törlésük időigényes, rengeteg munkával és bosszúsággal jár. Átlagos magyar „hálómunkásként” (a statisztika szerint) naponta én is 20-25 percet töltök gyomlálással, a postaládám tisztogatásával. Szolgáltatóm spam-szűrő munkáját megkönnyíti, hogy az ajánlatok kétharmadában szerepel a „penis” vagy a „Viagra” – nehezíti viszont hogy a spammerek gyakorta változtatják címüket vagy a levél tárgyát. A beérkező reklámszemét zöme angol nyelvű és különféle csodagyógyszert akar rám sózni. Anyázás, delete, oszt kész.
A kéretlen üzleti célú levelek elleni védekezés jogi hátterét a 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) tartalmazza. A szabály egyértelmű: elektronikus reklámüzenet kizárólag az érintett (címzett) egyértelmű és előzetes hozzájárulásával küldhető (14.§). A hozzájárulás akkor tekinthető megadottnak, ha azt az érintett tudatában van annak, hogy reklámüzenet küldéséhez adta hozzájárulását. A fenti rendelkezés egyaránt vonatkozik természetes és jogi személy küldőre. A hazai „internetrendőrség” – mivel maga a spam elküldése nem bűncselekmény –  alapesetben a panasszal nem foglalkozik. Kivéve, ha jogosulatlan adatkezelés esete forog fenn. Az adatvédelmi törvény szerint ugyanis a személyes e-mail cím személyes adatnak minősül, így a spamhez kapcsolódó adatkezelés törvénysértő lehet  (annak minden polgári és büntetőjogi következményeivel együtt). A spamok elleni „sima” jogi fellépést – reklámról lévén szó – az Ektv. a gazdasági reklámtörvényre (Grtv.) alapozza azzal, hogy a reklámozott termék tulajdonosa, a kéretlen levél feladója és a reklámszolgáltató felelőssége egyetemleges. A reklámfelügyeleti eljárásban alkalmazható szankciók a Grtv. 18 §-a szerint: kötelezés a jogsértő állapot megszüntetésére, eltiltás a további jogsértéstől, esetleg bírság kiszabása.
Velem az történt, hogy az egyik elektronikus reklámszemét különösen sértette ökológiai érzékenységemet. Ektv. 14.§-a alapján eljárást indítottam tehát az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnél. Leírtam az engem virtuálisan súlyosan (fel)zaklató tényálladékot és mellékeltem a kinyomtatott elektromos szemetet. Hangsúlyoztam: egy reklámüzenet küldéséhez alapvető a címzett hozzájárulása. Például úgy, hogy (idézem) „egy hírlevélre kifejezetten és ellenőrizhető módon feliratkozik, vagy a reklámüzenet iránti igényét más egyértelmű módon jelzi. Mindez vonatkozik már a legelső, kapcsolat felvételét célzó üzenetre is.” Mivel ilyen nem volt, a jogsértést megállapították. A határozat hatékonyságát azonban lerontja, hogy a felügyelőség eljárása – szokásos módon – öt hónapig tartott, bírságot pedig nem szabott ki.
Az ügyintézés tempójára talán orvosságot jelent majd a novembertől hatályos új közigazgatási eljárási törvény, ahol a hatóság büntetlenül már nem mélázhatja el ilyen durván az ügyintézési határidőket. A szankciónak szánt ejnye-bejnyék viszont hosszú távon alkalmatlanok lesznek a spamok visszaszorítására (már ha ezt az illetékesek is komolyan gondolják).
Változás feltehetően akkor várható, ha anyázás helyett sokan követik példámat. Élnek a jogukkal és sorra indulnak a hasonló eljárások. A határidő szorításában kerülő hatóságok ekkor alighanem beidegülnek és netán indíttatást éreznek az újabb ügyek megelőzésére. Mondjuk rájönnek, hogy a jogsértők elleni következetes hatósági szigor, a pénzbírság kiszabása visszaszorítja a spamek (panaszok) számát. Nő a jogkövetők száma, kevesebb lesz a hatóság munkája és a virtuális zaklatás. Mi kell még? Enter, oszt kész.

****

Tanácsok
• Szolgáltatójától bárki kérheti, hogy tiltsa le az adott címről hozzá érkező leveleket. Ha ennek nem tesz eleget, a Nemzeti Hírközlési Hatósághoz lehet fordulni panasszal.
• Megelőző védekezés lehet két e-mail cím használata (egy a „nyilvános” kommunikációra, egy pedig a számunkra valóban fontos partnereknek).
• Létezik ugyan elektronikus levelezést ellenőrző nemzetközi szervezet, a külföldről benyalt külföldi reklámszemetek elleni fellépés azonban alighanem reménytelen.
• A magyar spam-küldők „megcsípésére” akkor van legtöbb esély, ha a küldő címe beazonosítható és magát vagy saját termékét reklámozza.
Az eljárásokat a küldő (cég) székhelye szerint illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségen kell kezdeményezni. A bejelentés mintája letölthető a www.humusz.hu illetve a www.reflex.gyor.hu honlapokról.