Ki kapott mentességet a termékdíj alól, és milyen alapon?

A KukaBúvár 1998. nyári számában megígértük, hogy tájékoztatást adunk olvasóinknak arról, hogy mely cégek kaptak mentességet a csomagolóeszközök termékdíja alól. Sindel úr (KKA) megígérte az adatokat, hiszen nyilvánosak. Íme a lista! Tartalmában, esztétikai jellemzõiben, aktualitásában, tehát minden vonatkozásában jellemzi egy leendõ uniós ország felelõs minisztériuma által elvárható adatközlés színvonalát.

Kicsit csúnyácska, kicsit szellõs, aki küldte, még a címeket is gondosan lefestegette benne, nemhogy az egyéb adatokat. De hát a Környezetvédelmi Minisztériumban akkurátus emberek dolgoznak. Ha a Bödecs úr a termékdíj mentességet kapott cégek nevét kéri, mert fogalma sincs arról, hogy milyen szerkezetben tárolják az adatokat, akkor Sindel osztályvezetõ úr az igény szerint intézkedik, egy betûvel sem mehet ki több, mint a nevek.

Látván a kicsit csonka-bonka információhordozót, írtunk is rögvest egy új kérelmet, hogy szeretnénk még ezt-azt megtudni a mentességek okairól, idõtartamáról, arról, hogy mindenre vagy csak bizonyos anyagfajtára kaptak-e a cégek mentességet. Tudni szerettünk volna azokról a szorgos újrahasznostási tevékenységekrõl, amit ezek a kiemelkedõ környezeti tudatossággal rendelkezõ cégek felvonultatnak, ám erre már nem érkezett válasz. Szeptember elején beballagtam a Minisztériumba, hátha a személyes megjelenés nyom valamit a latba, de hiába.

Sindel urat kilistázták ("Milyen pechje van Bödecs úr, éppen felmondott!"), akinek "kiírták" az anyagunkat, ebédel (sajnos még másfél órával késõbb is ebédelt, az étkezdében pedig illetlenség lett volna zavarni), egyéb illetékes nincs vagy szabadságon van, a helyettes államtitkár úr pedig - sajnos - hosszabb ideje beteg.

Ha már bent jártunk a minisztériumban, szerettünk volna néhány bennünket érintõ jogszabály tervezetét is megkapni, így a termékdíj törvény módosítását, a hulladékgazdálkodási törvény tervezetét (ez utóbbiról a leköszönt Szivásy államtitkár úr azt nyilatkozta még júniusban a sajtónak, hogy kodifikált változatban hagyja utódjára és az új kormányra), a veszélyes hulladékokról szóló rendeletmódoítás tervezetét stb. Minden szobában, minden osztályon értetlenül meredtek ránk, írásos kérelmeink regisztrálását hosszasan ellenõrizgették, majd elküldtek azzal, hogy nincs bent, beteg, ebédel stb, mint fentebb. A hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban még ki is oktatott minket egy idõsebb csinovnyik, hogy illene tudnunk, hogy olyan törvény nem létezik. Már azt sem értette meg, mi a kérdés.

Szóval, úgy tûnik, nincs tovább. A KöM és köztünk folyó kommunikációnál az állatkerti majmok ordítozása is több érdemi információt hordoz. Talán nem kérni kellene?